Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Működhet egy párkapcsolat nagy korkülönbség esetén? 2. rész

Bogdán Brigitta képe
Ellenőrzött szakember

A cikk előző részében inkább a nagyobb korkülönbséggel kapcsolatos problémákról és az elégedetlenség okairól írtam, a folytatásban pedig arról szeretnék írni, hogy a nehézségek ellenére miért működhetnek mégis ezek a kapcsolatok.

Brizendine (2006) a nőkben és férfiakban a hormonszintváltozás során bekövetkező változásokat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a nők a harmincas éveik közepén ugyanolyan reakciókat adnak a szerelemre, bizalomra és a kényelemre, mint a férfiak az ötvenes éveik közepén. Ehhez hasonlóan a változókor idején lévő nőket a hormonális változások arra sarkallják, hogy miután gondját viselték mindenkinek, végre valósítsák meg önmagukat, az álmaikat, üljenek vissza az iskolapadba, nyissanak az élet kalandjai felé – melyek hasonló vágyak egy húszas éveiben járó férfi vágyaihoz.
Brizendine (2010) a férfiakban idősödés során lejátszódó hormonális változások hatásait elemezve azt is megállapította, hogy ahogy a férfiak öregszenek, a hormonális változások következtében hasonló vágyaik vannak, mint a fiatal nőknek.

Vera, és munkatársai (1985, idézi Boyd és Li, 2003) 30 éve kimutatták, hogy 11 év korkülönbségnek nincs befolyása a házassági elégedettségre – Boyd és Li (2003) közelmúltban végzett kutatásában ugyanerre az eredményre jutott. Más kutatások (Amato és mtsai, 2009; Jorgensen és Klein 1979; Vera és mtsai, 1985; idézi McKenzie, 2015) szerint sem feltétlenül kapcsolódnak össze a korkülönbséggel jellemezhető párkapcsolatok és a házassági elégedetlenség, a házasság instabilitása nem magasabb (Groot és Van Den Brink, 2002, idézi Wheeler, 2010) korkülönbség esetén.
A jelen kutatások (Berardo és mtsai, 1993; Gentleman és Park, 1994, idézi Boyd és Li, 2003) nem támasztják alá azt sem, hogy a korkülönbséggel jellemezhető kapcsolatokban magasabb lenne a válások előfordulási aránya. Sőt, az újabb kutatások olyan üzenetekre fókuszálnak, mint „idősebb feleség, jobb élet”, mely arra utal, hogy egy idősebb nővel élő fiatalabb férfi kiegyensúlyozottabb és egyenlőbb kapcsolatban élhet, továbbá mint „fiatalabb feleség, hosszabb élet”, vagyis az idősebb férfi fiatalabb feleséggel valóban tovább élhet a vártnál (Fischman, 1984, idézi Boyd és Li, 2003). Amato és munkatársai (2009, idézi McKenzie, 2015) pedig a nagyobb diszharmóniát csupán a társadalmilag alacsonyabb elfogadottságnak tudta be (ő 10 évvel idősebb férfiak illetve 4 évvel idősebb nők kapcsolatait vizsgálta).

A szociálpszichológusok szerint a hasonlóság az egyik legfőbb hajtóerő a párkapcsolatokat illetően (Byrne és mtsai, 1986; Newcomb, 1978, idézi Lehmiller és Agnew, 2011), vagyis a párválasztás fontos jellemzője a homogámia, mely hozzánk hasonló társadalmi és fizikai jellemzők keresésében egyaránt megmutatkozik (Burgess és Wallin, 1943, Kalmijn, 1998, idézi Kemkes-Grottenthaler, 2004).
Kutatások bizonyították, hogy a házaspárok többsége számos tulajdonság tekintetében hasonlít egymásra: pozitív korrelációkat találunk szocio-ökonómiai státuszuk, koruk, iskolázottságuk, intelligenciájuk, személyiségjegyeik (pl. introverzió-extroverzió), antropometriai jellegeik, fizikai vonzerejük és egyéb tulajdonságok tekintetében (Jaffe és Chacon-Puignau, 1995; Mascie-Taylor, 1988, 1995; Penton-Voak és mtsai, 1999, idézi Bereczkei, 2003). A homogámia növeli a házasság stabilitását, a hasonlónak ítélt párok elégedettebbek a házasságukkal, mint mások (Weisfeld és mtsai, 1992, idézi Bereczkei, 2003), emellett Bereczkei és Csanaky (1996, idézi Bereczkei, 2003) szerint az azonos szintű végzettséggel rendelkező párok tovább maradnak együtt, elégedettebbek a házasságukkal és több közös gyereket nevelnek, mint a nem homogám párok.

Ennek alapján a korkülönbség hátrányos tényező, ám a hasonlóság pszichológiai is lehet: egy fiatalabb nő választhat idősebb partnert a nagyobb pszichológiai hasonlóság miatt is, mivel a nők előbb érnek a férfiaknál, ezért náluk idősebb férfival illenek össze érettségüket, társas készségeiket, és egy tartós kapcsolat iránti elköteleződési vágyukat tekintve (Ni Bhrolchain, 2006, idézi Lehmiller és Agnew, 2011), és ahogy majd látni fogjuk, a hasonlóság személyiségjegyekben is erősen megmutatkozik.
Tehát néhány év korkülönbség a kapcsolat javára is válhat. (Arról, hogy általában miért a nők a fiatalabbak a férfiaknál a kapcsolatokban, majd egy másik cikkemben írok).

Hajduska (2012) szerint, akik túl messze állnak egymástól társadalmi státuszukat, társadalmi rétegüket, értékrendjüket, ideológiai beállítottságukat illetően, több konfliktus elé néznek, így nagyobb az esély a kapcsolat felbomlására. Ám a közös célok jelentős kohéziós erőt képeznek minden párkapcsolatban. A korkülönbséggel jellemezhető kapcsolatok tekintetében. Pyke és Adams (2010) kimutatta, hogy nagyobb esély volt a kapcsolat fennmaradására, ha a pár tagjainak képzettségi szintje hasonló, mint ahol a pár egyik tagja képzettebb, mint a másik. Kemkes-Grottenthaler (2004) kutatása szerint a párkapcsolatban a közös célok a kapcsolatot erősen tartják, és azok a korkülönbséggel jellemezhető párok, melyek tagjainak hasonló az érdeklődése, ugyanolyan sikeresek, mint a korkülönbség nélküliek. Ha a párnak voltak közös céljaik – akár létezett korkülönbség, akár nem – a párkapcsolat hosszának esélye egyenlő volt.
McKenzie (2015) korkülönbséggel jellemezhető interjúalanyainak széles köre szerint a kapcsolatok a hasonlóságon és a kompatibilitáson alapulnak: a válaszadókat a kor, rassz, társadalmi osztály és a kultúra nem befolyásolta a párválasztásban, ám a hasonló érdeklődés, hasonló intellektuális képességek, és a képzettségi szint rendkívül fontos volt számukra.

Fatima és Ajmal (2012) szerint a korkülönbség befolyásolhatja a párkapcsolatot, bár azt nem lehet kijelenteni, hogy előnyösen vagy hátrányosan, hiszen ez páronként változik. A kutatók úgy gondolják, hogy a korkülönbség hosszú távon befolyásolja a kapcsolatot, mivel egyre jobban kifejeződik az idő múlásával. Ez azt jelenti, hogy egy állandó kapcsolatban új kihívások merülnek fel, de a pár tagjainak reakciói határozzák meg a kapcsolat kimenetelét.
Jellemzően néhány év korkülönbség a kapcsolat javára is válhat. Saját kutatásomban (2016) 10-11 év korkülönbség esetén még nem ütköztek ki nagy különbségek, de kb. 13-14 év korkülönbség már jelentősnek mutatkozott. Azonban mindent egybevetve, a hasonlóság valóban a legfontosabb tényező egy kapcsolatban, a hasonló értékek, értékrend, személyiségbeli hasonlóságok hatására – ha megvannak a közös célok és a közös életről alkotott, mindkét fél számára megfelelő elképzelések (általában ezek szoktak problémát okozni) –, egy nagyobb korkülönbséggel jellemezhető kapcsolat lehet is sikeres és boldog. Minden bizonnyal erre mondják, hogy a szerelem nem ismer határokat.

 

Írta: Bogdán Brigitta
pszichológus, coach
krízistanácsadó szakpszichológus

A cikk az alábbi irodalom alapján készült:
Bogdán, B. (2016). Krízisek a jelentősebb korkülönbséggel jellemezhető párkapcsolatokban (diplomamunka). ELTE-PPK, Tanácsadó Szakpszichológus Szakirányú Továbbképzés – Krízis Szakirány.