Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Mire számítsak a pszichológusnál?

Makai Nóra képe
Ellenőrzött szakember

Sokaktól hallom, hogy nagyon izgulnak, mielőtt először látogatnak el pszichológushoz, illetőleg sokan nem is merik rászánni magukat erre, mert túlságosan tartanak ettől a szokatlan szituációtól. Ez a bizonytalanság természetes azonban, hiszen a világon minden új helyzet előtt érzünk némi szorongást vagy izgalmat - ami nem is gond, hiszen ez az izgatottság jelzi számunkra, hogy új helyzetben vagyunk, és felkészíti a testünket-lelkünket arra, hogy aktívan részt tudjunk venni a ránk váró feladatban. Természetesen, ha ez az izgatottság túl erős, előfordulhat, hogy rosszul teljesítünk egy ilyen új kihívás során, netán bele sem merünk vágni. Szerencsére, a pszichológusnál nem lehet rosszul teljesíteni, legfeljebb elbátortalanodni lehet, ha tartunk az új helyzettől. Épp azért, hogy senkit ne a bizonytalanság tántorítson el, álljon itt pár gondolat arról, hogy mire is lehet számítani a pszichológusnál – akár a praktikus, akár a lelki oldalát tekintve.

Először is: hogyan keressük fel a pszichológust? Erre igen egyszerű a válasz: leginkább telefonon vagy e-mailben. Utóbbi talán azért praktikusabb, mert lehet, hogy amikor dolgozik a kiválasztott szakember, nem tudja felvenni a telefont, viszont az e-mail segítségével elkerülhetjük az oda-vissza hívogatással járó procedúrát. Ezen kívül az e-mail írásával megelőzhetjük azt is, hogy netán félreértsék a nevünket, vagy hogy a megbeszélt időpontot tévesen írja fel bármelyikünk.

A telefonálás során vagy e-mailben pár szóban elmondhatjuk, hogy mi miatt keressük a szakembert, de ne bocsátkozzunk hosszas fejtegetésbe, mert például telefonon lehet, hogy nem alkalmas éppen, vagy az e-mail esetében az írásnál többet ér a helyzet személyes felvázolása, hiszen a nonverbális kommunikációval is megkönnyítjük a másik fél számára a helyzet megértését. Természetesen, ha pár szóban elmondjuk, miről van szó, a szakember is tud rá reagálni, hogy foglalkozik-e az adott problématerülettel, vagy sem, ez utóbbi esetben tovább tud minket irányítani egy az adott kérdésben jártasabb kollégához.

Amennyiben megbeszéltünk egy időpontot és az ülés helyszínét, fontos lehet még a fizetés körülményeit egyeztetni, magánrendelés esetén legalábbis. Általában a fizetés alkalomról-alkalomra történik, többnyire készpénzben (egyes esetekben lehet, hogy átutalással is tudunk fizetni, ezt mindenképp érdemes egyeztetni, viszont a kártyás fizetési lehetőség nagyon ritka). Amennyiben rendelkezünk egészségpénztári tagsággal, vagy a szolgáltatást el tudjuk számolni, és ezért áfás számlát kérnénk, minden esetben érdeklődjünk a fizetési-számlázási részleteket illetően. Még egy apró megjegyzés az ülések praktikus oldalát illetően: általában a megbeszélt időponthoz képest pár perccel illik hamarabb érkezni, mert így nem zavarjuk a szakember munkáját, ha esetleg előttünk is foglalkozik valakivel, illetőleg a késéssel sem veszítünk időt (általában ha késünk, az a saját időnkből megy el, hiszen felhetetőleg utánunk is érkezik valaki, aki szintén időpontra jön, és nem illik az ő idejét rabolni az esetleges csúszással).

És hogyan készüljünk lelkileg az első találkozásra? Tulajdonképpen semmi különössel: csupán próbáljuk megfogalmazni magunkban, mi is a probléma, miért most jutottunk el odáig, hogy szakemberhez fordulunk, és főképp, hogy mit is várunk a folyamattól, amibe bele készülünk vágni? Milyen változást szeretnénk elérni az életünkben, és miből vennénk észre, hogy ez bekövetkezett? Például, azt a célt, hogy „boldogabb szeretnék lenni”, ebben a formában nehéz megvalósítanunk, hiszen előbb meg kell fogalmaznunk, mit is jelent számunkra a boldogság, és miből éreznénk, hogy már azok vagyunk.

Ezen kívül még az első találkozás során rengeteg minden szóba kerülhet – tulajdonképpen bármi, amit fontosnak tartunk megosztani: itt többnyire a segítségkérő irányít, általában csak tisztázó kérdéseket tesz fel a szakember. Ha konkrét „tüneteink” vannak, legyen szó testi panaszokról, vagy lelki gondokról, érdemes végiggondolni, mikor is kezdődtek ezek a panaszok, össze tudjuk-e esetleg kötni valamilyen élettörténeti eseménnyel, fordulattal a felbukkanásukat, illetőleg arra is kitérhetünk, hogy jelenleg mennyiben befolyásolják az életünket a tünetek, milyen gyakoriak, milyen intenzívek – mindezt hasznos lehet megosztani a szakemberrel, de természetesen ő is felteszi azokat a kérdéseket, amelyeket fontosnak tart az adott helyzetben, nem kell mindenre nekünk előre gondolnunk.

De bármiről beszéljünk is, a legfontosabb, hogy ne egy orvosi kivizsgálásnak fogjuk fel a helyzetet; nem kell alárendelődnünk a szakembernek, hanem kezeljük partnerként, aki kísér minket az adott élethelyzetünkben, és nem irányítja vagy „kikúrálja” azt. A pszichológus általában az emberi lélek szakértője, de a saját életünknek mi magunk vagyunk a szakértői, és csak közös munkával (beszélgetéssel, megosztott érzésekkel, gondolatokkal) tudunk javítani mentális egészségünkön, általános jóllétünkön. Épp ezért, ha nem működünk együtt, akkor semmit sem tud kezdeni a szakember a helyzettel, mivel csak abból tud dolgozni, amit mi megosztunk vele, ezért érdemes olyan nyíltnak lennünk, amennyire csak képesek vagyunk erre az adott helyzetben. Fontos tudni, hogy a pszichológus szakembernek minden esetben titoktartási kötelezettsége van (hacsak nem vagyunk komolyan ön- és közveszélyesek, amely a saját érdekünkben feloldja ezt a titoktartási kötelezettséget, hogy megfelelő segítséget illetőleg védelmet kaphassunk).

Az önfeltárás kapcsán sem kell semmi bonyolult dologra gondolni, pusztán merjünk beszélni az érzéseinkről, gondolatainkról – akár az adott helyzettel kapcsolatban is. Például bátran elmondhatjuk, hogyan éltük meg a szakemberrel töltött időt, mi az, ami kellemes volt a beszélgetésben, mi az, ami esetleg kellemetlenebbül érintett minket – a jól felkészült szakember jól tudja kezelni ezeket a helyzeteket, és nem veszi magára, nem csinál belőle „ügyet”, hanem örömmel fogadja, hogy megosztjuk vele az élményeinket.

Természetesen ezek általános irányelvek csupán, hiszen minden terápiás vagy konzultációs ülés más és más, mi is mindannyian mások vagyunk, a szakemberek is mind különböznek – az igazán jó segítői kapcsolat személyre szabott, és a mindkét fél által elfogadott „szabályok” szerint működik. A lényeg, hogy nem kell tőle tartani, ez is csak egy új helyzet, amibe hamar bele lehet szokni, és fontos szem előtt tartanunk, hogy bármikor jogunkban áll megszakítani a folyamatot, vagy más szakembert keresni, ha arra van igényünk.