Mindfulness neuropszichológiája és felhasználhatósága a mindennapokban

Szerző: Hollósy-Vadász Gábor pszichológus - 2017. július 30. 11.57
Korábbi írásaimban a mindfulnessel foglalkoztam. A korábbi blog írások lezárásaként két témakört mutatok be, az egyik a mindgulness neuropszichológiai háttere a másik, hogyan használhatjuk a mindfulnesst a mindennapi életünk során.
Creswell (2007) kísérletében két csoportot alakított ki, melyek közül az első erőteljes mindfulness-t élt át meditáció során, míg a másik csak gyengébbet. A mindfulness alatt a kísérleti személyeknek arcokról kellett affektív döntéseket hozniuk, miközben fMRI-vel vizsgálták őket. Eredményeik szerint a mindfulness hatására erőteljes csökkenést figyeltek meg a PFC-ben (prefrontrális cortex) és az amygdalában azon személyek esetében, akik erőteljes mindfulnesst éltek át, míg a másik csoportban ilyen eredmény nem volt kimutatható. A kutatók a MPFC (medio prefrontrális cortex) aktivitása és mindfulness-re való hajlam között kaptak együtt járást. A fent említett agyi területek felelősek a szubjektív fájdalom érzetért, valamint összefüggenek a szorongással, továbbá ezen agyterületek működése korrelál azzal, hogy a beteg mennyire érzi úgy, hogy fizikailag javult az állapota.
Farb és munkatársai (2010) fMRI-vel azt vizsgálták, hogyan változik meg az agyi aktivitás az MBSR terápia hatására. A kísérleti személyek bár az MSBR programban vettek részt, de nem voltak depressziós személyek. A baloldalra lateralizálódott nyelvműködéssel kapcsolatos területek (pl. Broca és Wernicke area) aktivizálódtak, amikor a személy levertnek érezte magát, míg a szomatoszenzoros cortex, a jobboldali insula, a dorsolaterális prefrontrális kéreg és az anterior cinguli deaktiválódott. Eredményeik szerint az csoport, amelyik a vizsgálatot megelőzően MSBR programban vett részt kisebb neurális aktivitást mutatott a fent említett agyterületeken a kontroll csoporthoz képeset, amikor a kutatók megpróbálták őket szomorú állapotba hozni. Továbbá a tudatos jelenlét terápiával kezelt csoport esetén a kortikális középvonali régióban (a Fissura longitudinalis cerebri melletti területek) kisebb neurális aktivitás találtak, a kontroll csoportéval összehasonlítva, amikor a kutatást vezetők megkísérelték őket lehangolt érzelmi állapotba hozni. Az előbb említett agyrégió felelős az önéletrajzi emlékek előhívásért. Az előbb felsorolt deaktivizációt mutató területek a depressziósok esetén túlzott aktivizációt mutatnak. Vagyis a MBSR terápia azért hatékony, mert sikeresen csökkenti azon agyterületek neurális tevékenységét, melyek depressziós epizód során túlzottan aktívak és így megakadályozza azt is, hogy a személynek negatív töltetű emlékei jussanak az eszébe.
Az eddigiek során olyan cikkeket mutattam be, melyek a mindfulness terápiát alkalmazták különböző hangulatzavarok gyógyításának a céljából. McMillan, Robertson, Brock, és Chorlton (2002) azt vizsgálták, hogy a mindfulness terápia alkalmazható-e agysérültek rehabilitációja során. A kísérlet résztvevői az Egyesült Királyságban élő TBI (traumatic brain injury; magyarul: traumás agysérülés) betegek voltak, akiknek a balesetük következtében károsodott a koncentráló képességük, ami komoly problémát okozott nekik a mindennapi életükben. A vizsgálat alanyai egy négy hetes ACT (Attentional control training; magyarul: figyelmi kontrollt javító) programon vettek részt, ami mindfulness technikát alkalmazva javítja a betegek figyelmi képességeit. A szerzők nem ajánlják, hogy terapeuták a rehabilitáció során használják az előbb említett terápiát, mert a négy hetes kezelés után egy évvel már semmilyen kimutatható hatása nem volt a kezelésnek. A szerzők szerint lehetséges, hogy a terápiának azért nincs hosszú távú hatása, mert az nem elég intenzív, ezért célszerű lenne az ACT terápiát úgy megváltoztatni, hogy az hatásosabb legyen.
Kabat-Zinn (2009) szerint a mindfulnesst, mint egyfajta meditáló technikát az egészséges emberek is használhatják egészségük megőrzésének érdekében. Az viszont fontos kérdés, hogy mennyit és milyen gyakran. Az előbb idézett szerző szerint erre a kérdésre egyértelmű választ nem lehet adni, mert ez attól függ, hogy az egyénnek mennyi szabadideje van. A legideálisabb az lenne, ha a személyek naponta 45 percet meditálnának, bár ez egyes helyzetekben kivételezhetetlen (pl. szigorlatra készülő hallgató esetén). A szerző szerint, ha nincs ennyi szabadidőnk, akkor is érdemes meditálni naponta legalább 5 percet, mivel nem azon van a hangsúly, hogy a meditáció milyen hosszú, hanem azon, hogy milyen mély. Pl. 5 perc alatt is lehet sokkal mélyebb meditációt elérni, mint 45 percnyi idő befektetéssel.
A fentebb hivatkozott szerző szerint a legegyszerűbb meditációs formák, amelyek otthon is kivitelezhetők, az álló és a fekvő meditáció. Az álló meditáció lényege, hogy meditálni készülő szembeáll egy fával, becsukja a szemét és a lélegzetére figyel. Amikor először jut eszébe a meditálónak az a gondolat, hogy tovább menne, akkor egy kis ideig még ajánlatos ott maradnia és végig gondolnia, hogy az a fa, amelyikkel ő szemben áll, még akkor is élni fog, amikor ő már rég nem él. Az álló meditációban az a nehézség, hogy sok helyen nem hajtható végre, mert nincs csend, illetve nincs olyan fa a közelben, ami előtt az ember szívesen meditálna. Erre a jó példa a budapesti belváros.
Kabat-Zinn (2009) a fenti problémára kínál megoldást a fekvő meditációval, mivel ebben az esetben nincs szükség szép fákra a környéken, csak egy felületre, ahol le lehet feküdni. Ennek során érdemes a testpásztázási technikát alkalmazni, vagyis azt a módszert, hogy az ember gondolatban végig járja a saját testének különböző részeit. A fekvő meditáció gyakori jelensége, hogy átcsap alvásba, ami sokkal pihentetőbb lesz, mint egy olyan alvás, amely előtt nem végzett az alvó meditációt.
.Hollósy-Vadász Gábor
pszichológus
Kapcsolódó tartalmak

Nincs mentés! - avagy az iskolai késelés margójára
2019. december 8. 15.51
Össztársadalmi bűnpártolás. Ha sarkítva akarnám meghatározni, mi zajlik a győri iskolai késelés kapcsán, ez jut az eszembe. Végtelenül naiv voltam, amikor arra kértem a szakértőket (pszichológusokat, pszichiátereket), hogy kivételesen ne akarják megmagyarázni a történteket.

X, Y, Z generáció a munkahelyen – hogyan tudn(án)ak harmonikusan együtt dolgozni?
2019. december 7. 23.23
Önök közül bizonyára sokan látták „A kezdő” (The Intern) című filmet Robert de Niroval. Akik nem látták, azoknak is érdemes megnézni. Egy start-up cég nyugdíjas gyakornokot alkalmaz, akit a fiatal kollégák először fenntartással kezelnek, a háta mögött összesúgnak, de aki végül remekül beilleszkedik a közösségbe, sok kolléga számára igazán hasznos tanácsokkal szolgál és ő is remekül érzi magát a munkahelyen.

Baba-mama kommunikáció, kapcsolatanalízis
2019. december 5. 18.31
A várandósság rendkívüli, az emberi életben többnyire csupán néhányszor megélhető élmény. Nem mindegy, hogy mire fordítjuk és hogyan töltjük el ezt a 9 hónapot. A legoptimálisabb, ha minden rendben van a kismama életében és szeretettel várják a szülők és a tágabb család is a jövevényt. De sajnos gyakran előfordul, hogy vagy a párkapcsolat sínyli meg a terhességet, vagy anyagi problémák adódnak a pár életében, vagy más akadályozó tényező lép fel. Nem kell kétségbe esni, mert ettől még a várandósság hónapjai csodálatosak maradhatnak.