Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Milyen Anya és Apa leszek? Milyen Anya és Apa vagyok?

Sári-Kurán Zsuzsa képe
Ellenőrzött szakember

Az anyaság és ezzel együtt az apaság témája kimeríthetetlen. Készülő cikkünknél eredetileg kizárólag az anyaságról terveztünk írni, de óhatatlanul szülőket írtunk és megállapítottuk, hogy az anyaság és apaság nehezen különválasztható téma.
Ma már a szülő kérdése az apákat éppúgy érinti. Mind a személyiséglélektani elméletek fejlődése, mind a gyakorlati élet felől nézve / pl. apák is mehetnek Gyes-re/ ma már mind a két szülő szerepét hangsúlyozzuk a gyermekek felnevelésének folyamatában.
Mi most arról írunk, mitől is lesz egy Anya és Apa "jó", vagy "elég jó" ahhoz, hogy gyermeke érzelmileg biztonságos környezetben nőjön fel. Maga a címben feltett kérdés két út felé vezethet: az egyik, az előbb említett gondolat, vagyis, hogy mi szükséges egy jól működő felnőtté váló gyermek neveléséhez, illetve, hogy miért is szeretne erre a kérdésre választ kapni egy anya vagy apa.
Az anyaság kérdését együtt kezeljük az apaságéval, mert azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy egy nő elég jó anya legyen, nélkülözhetetlen egy támogató és szerető Apa. Illetve ugyanez fordítva is igaz Ezzel nem azt állítjuk, hogy az a nő, vagy férfi aki egyedül neveli gyermekét, képtelen megadni azt az érzelmi támogatást a kicsinek, amire neki szüksége van, csupán azt tapasztaljuk, hogy egy szerető,támogató és segítő Apa és Anya jelenléte nagyban hozzásegíti a másikat, szerepe teljes megéléséhez.
Vajon miért növekszik azoknak a pszichológiai írásoknak a száma, ami a szülőket nyugtatja, támogatja abban, hogy az, amit tesznek igenis a helyes út, vagy tanácsokat, javaslatokat adnak mit lehetne másképp? Maga a szülővé válás folyamata is igencsak izgalmas út. A fantáziálás, az elképzelés arról, hogy mi milyen szülők leszünk, természetes része a szerep elsajátításának. Vannak mintáink, tapasztalataink, látunk rokonokat, ha szemtanúja vagyunk valamilyen gyermeknevelési helyzetnek, megjegyezzük magunkban “ ezt biztos nem így fogom csinálni” és amikor szülővé válunk, mégis felerősödhetnek szorongások, félelmek, hogy vajon, amit teszünk az megfelelő? Az elég? A hasonlítgatások is jellemzőek, viszont sok hasznukról nem tudunk beszámolni Kihez viszonyítva vagyok jó anya vagy apa? Kiknek a szemében? A nagyszülőknek, a szomszédoknak, a tanárok vagy a gyereknevelési szakkönyvek szerint? Netán a gyerek oldaláról? Ha több irányban szeretnénk egyszerre megfelelni, az bizony óhatatlanul feszültséghez vezet.

Akkor mitől is leszünk jó szülők?
Nézzük meg először a pszichológusok oldalát.
Winnicott egy neves pszichoanalitikus szerint, eleve nem létezik jó anya, vagy tökéletes anya. Az Ő nevéhez fűződik az “elég jó anya” vagy “good enough mother” kifejezés. Az elég-jó-anya nem egy tökéletes gondozó, hanem sokkal inkább olyan valaki, aki aktívan képes alkalmazkodni csecsemője szükségleteihez, majd ezt a csecsemő igényeinek megfelelően képes fokozatosan csökkenteni. Nincs két egyforma anyai gondoskodás, mert nincs két egyforma csecsemő.: Az anyai gondoskodás alkalmazkodik a gyermekhez.
.
Az anyák általában ösztönösen tudják nyújtani, hogy “elég jó anyák” és “elég jó környezetet” biztosítsanak, amiben az apáknak jelentős szerepük van.
Azt, hogy mi mitől érezzük magunkat jó és megfelelő szülőnek sok minden dönti el: a saját nevelésünk, a szüleinktől kapott mintáink, az, hogy mennyire befolyásol mások véleménye, mennyire hiszünk magunkban, vagyis mennyire vagyunk magabiztosak. Egyik véglet sem nevezhető egészségesnek( pl. ha egy anya állandóan és kizárólag csak a gyermekével van elfoglalva, minden gondolatát lesi , felnőtt korban is úgy gondoskodik róla, mintha még kisbaba lenne) mint az élet egyéb vonatkozásaiban is, általában problémát jeleznek. Ha valaki azt hangoztatja magáról, ő mennyire tökéletes anya, az is valamiféle gondot sejtet.
Ha valaki túlságosan gyakran valakihez, valakikhez képest méri össze anyaságának –apaságának- milyenségét, ott nagy valószínűséggel jelentős szorongásról van szó, ami valószínűleg nem csak anyai vagy apai szerepére vonatkozik, hanem mélyebbről fakadó szorongásokból táplálkozhat.
Összeségében elmondhatjuk, hogy elég jó szülők vagyunk, ha következetesek, ítéletmentesek, elfogadóak, és elérhetőek vagyunk. Persze ezek mértéke függ gyermekünk életkorától is, ( egy csecsemő és egy kamasz más mértékben igényli elérhetőségünket , :) ) Azt sem felejtsük el, hogy a nevelés legnagyobb részét a mintakövetés teszi ki a minta pedig mi magunk vagyunk.
Ha őszintén kifejezzük, amit gondolunk s érzünk gyermekünk felé, már jó úton járunk. Elég jó szülőnek lenni azt jelenti, hogy odafigyelünk és ráhangolódunk a gyermekre és igyekszünk az életkoruknak megfelelő mértékben elégíteni ki az igényeiket.
Vekerdy Tamás szavait idézve “Legyen a szülő jól, legyen saját magával azonos.Ha baja van, sírjon, ne tegye le feszülten a gyereket, és ne vonuljon el a fürdőszobába sírni, hanem sírjon, és egyszerűen magyarázza el, hogy miért.“

Ha elbizonytalanodunk és úgy érezzük nem tudjuk megoldani a problémát, érdemes szakemberhez fordulni, néhány alkalom is tud megerősítő és segítő lenni.
És végül azt, hogy jól vagy nem jól csináltuk? A hiteles választ erre a kérdésre gyermekünktől kapjuk meg. De türelem, mert a válaszra kb. 2o-30 évet szükséges várni :)