Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A MIKROBIOMTÓL A KÖZPONTI IDEGRENDSZERIG 2019.03.09. Lurdy Ház

Dr. Gerber Erika képe
Ellenőrzött szakember

A MIKROBIOMTÓL A KÖZPONTI IDEGRENDSZERIG

Fájdalom és magányosság kapcsolata

Ugye, mindannyian átéltük már a fájdalom és a magány szorongató élményét? Azt az feszültségteli állapotot, amiben azonnali megnyugtatásra vágyunk és azt kívánjuk, bárcsak lenne mellettünk valaki, aki azt mondja nekünk ”ne félj, elmúlik!”. Úgy, mint gyermekkorunkban tette azt a jó szülő.

A fájdalom érzése, azonnali értelmezést és megoldást követel. Az érzet helytelen értelmezése (tünet tulajdonítás) és magányos elviselése (szeparációs szorongás) szinte a pánik érzéséig fokozódó szorongást eredményezhet. A két jelenség egyidejű fennállása egymást erősítő folyamatok. A téma központi kérdése az, hogy mit tehetünk önmagunkért?    

Miben nyújt segítséget ebben a témakörben dr. Unoka Zsolt előadása?

Az előadás segít az egymással összefüggő testi és lelki folyamatok megértésében.  (pszichoszomatika). Támpontokat ad az önmegfigyeléshez, segít bennünket testérzeteink és lelki állapotaink helyes értelmezésében és megmutatja a jó megoldások felé vezető utakat. Fókuszban az örök kérdés: mit tehetünk önmagunkért?

Kérdések, amelyekre az előadásból válaszokat kaphatunk:

  • Mi köze van a túléléshez a fájdalomnak és a magánynak?
  •  
  • Mi köze van egymáshoz a fájdalomnak és a magánynak?
  •  
  • Mi köze van egymáshoz a társas elutasítottságnak és a szomatizációs tüneteknek?
  •  
  • Mi köze van a pszichoterápiának a fizikai fájdalom csökkentéséhez?

Minden mindennel összefügg!

Az evolúció során nagyobb esélye volt a túlélésre azon egyéneknek és utódainak, akik képesek voltak egy csoporthoz tartozni. A magányosság érzése jelzi, hogy az egyén túlélését veszély fenyegeti. Hasonlóan a fájdalom, amely azt jelzi, hogy a test integritását veszély fenyegeti. A társas elutasítottság, a csoportból való kizártság érzése esetén hasonló agyterületek aktiválódnak, mint fájdalomérzés esetén. Az előadásból megismerhetjük a szomatizációs tünetek, elsősorban a fájdalomérzés és a társas kirekesztettség, magányosság és elhagyatottság élménye közötti kapcsolat hátterét, evolúciós pszichológiai, neurobiológiai kutatási eredményeken és klinikai példákon keresztül.

Magunkról tanulni annyi, mint fényt irányítani azokra a területekre is, amelyeket legszívesebben mindenki elől eltitkolnánk.” (Dr. Unoka Zsolt gondolatai a pszichoterápiáról -részlet)