Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Mikor érdemes felkeresi a sportpszichológust?

Kiss-Nemes Veronika képe
Ellenőrzött szakember

Most arról írnék röviden, hogy milyen időszakokban, milyen körülmények között igényelhetik a segítséget a sportoló kliensek. A szakember felkeresése mindegyik esetben hasznos lehet, hozzájárulhat az előrelépéshez.

A legideálisabb esetben egy teljesítményével elégedett sportoló szeretné mentális felkészülését professzionálisabb szintre emelni, és ehhez kéri a szakember segítségét. Alapvetően nincs akut, vagy krónikus nehézsége, de meg tud fogalmazni fejlesztendő területeket. A kezdeti felmérő-, ismerkedő szakaszt követően, az elhangzottak és a teszteredmények fényében, világosan megfogalmazott célok érdekében felkészülési tervet készít a sportpszichológus, melyet részletesen átbeszél a sportolóval. A munkát pedig közösen ütemezik az edzésmunkához, megmérettetésekhez. A megfelelő technikák személyre szabása, elsajátítása, gyakorlása folyamatos sportpszichológusi kontroll mellett zajlik mind a felkészülő-, mind a versenyidőszakban.

Második csoportba azok tartoznak, akik már egy hosszabb-rövidebb kudarcokkal, rossz érzéssekkel, csalódásokkal, sérülésekkel, esetleg krízissel terhelt időszak után döntenek úgy, hogy változtatni szeretnének. Ilyenkor jöhetnek saját ötlettől vezérelve, de nehézségeiket látva javasolhatja számukra edző, szövetség, sportorvos, edzőtárs, szülő stb., hogy próbálják meg a pszichológiai eszköztár kiaknázását a felmerülő probléma megoldására. Általában ilyenkor már a megpróbáltatások, szenvedések elértek egy határszintet, amikor felmerülhet, fontolóra kerülhet az abbahagyás gondolata. Ha elindul egy negatív periódus akár a sportoló magánéletben, akár a sportteljesítményben, érdemes minél előbb sportpszichológus együttműködését kérni. De ebben a kérdésben is érvényes a népi bölcsesség „jobb később, mint soha”! Ilyenkor a felmérő fázisban részletesen megbeszélésre kerülnek a kudarcot jelentő területek, azokat kiváltó tényezők, és a tapasztalt, nem kívánt viselkedésbeli, teljesítménybeli változások. A sportpszichológus első körben ezek felszámolásában, a sportoló stabilizálásában segít. Ezt követően folytatódhat a közös munka egyéb területek fejlesztésével, de le is zárulhat a tünetek megszűnése után.

Legvégső esetben hosszabb rossz időszakot követően, rengeteg nehezítő körülmény, kudarc megélése után, negatív lelkiállapotban (akár közvetlenül egy verseny előtt) egy elkeseredett, kimerült sportoló érkezik a tanácsadásra. Sokszor megfogalmazódik az a gondolat, hogy „már mindent megpróbáltam, nem javult, hanem romlott a helyzet; vesztenivalóm már nincs; ettől rosszabb nem lehet; nézzük meg, hátha segíthet”. Ez egy nehezítettebb indulás, hiszen a sportoló tartalékai kimerültek, akár a motiválatlanság is kialakult nála, napi szinten foglalkoztatja, hogy befejezi sportpályafutását. Mégis arra biztatnám azokat, akik elérték ezt a fázist, hogy keressenek fel egy sportpszichológust, aki támogatást nyújthat, és segíthet előbányászni, aktivizálni a sportoló kliens rejtett erőforrásait. Ilyenkor egy hosszabb támogató, feldolgozó időszak követi a kezdeti ismerkedést, tesztelést és a nehézségek azonosítását. A kliens stabilizálódását szintén követheti egy átfogóbb sportpszichológiai fejlesztés, vagy ha úgy dönt, akkor a sportkarrier lezárása sportpszichológusi támogatással.

Mivel a sportteljesítmény szintre hozása, megtartása, fokozása; a nehézségek kiküszöbölése egy elégedettebb, magabiztosabb sportolót eredményez, érdemes energiát fektetni a sportpszichológiai felkészülésbe!