Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Miért van szükségünk a drámára?

Szekeres Kristóf képe
Ellenőrzött szakember

A pszichológusok hivatalos teszttel álltak elő a dráma szükségességének mérésére. 

Mindannyian ismerünk valakit, akiről úgy hisszük, hogy a dráma a lételemük, vagy a dráma hatására jobban érzik magukat, függetlenül attól, hogy részt vesz-e benne, vagy csak nézi a háttérből egy zacskó pattogatott kukoricával.

Bár úgy tűnik, mintha egy személyiségjegy lenne, amelyből talán egyszer kinőnek, a pszichológusok mégis egyre inkább érdeklődnek az iránt, hogy egyes személyiségek hajlamosak-e jobban a drámai helyzetek produkálására, vagy maguknak kreálják, hiszen ennek következményei lehetnek nemcsak az életük, hanem a körülöttük élők számára is.

Milyen lehet egy drámát igénylő személy élete?

“A drámára hajlamos személyiségű emberek sokszor össze-vissza életet élnek és nagyon gyakran csalódást okoznak a családjuk, a barátaik és a munkatársaik számára,” magyarázza egy texasi egyetemi csapat egy új tanulmányban.

“Úgy tűnik, hogy a világ történéseit a sajátjukként élik meg,” a kutatók  Personality and Individual Differences, című folyóiratban számolnak be, “ami valószínűleg reaktívvá teszi őket az érzékelt megbántásra.”

Mivel mérhetjük a dráma szükségét?

A dráma szükségességének (NFD) megállapításához, ha ezt egy “összetett személyiségjegyként definiáljuk, amelyben az egyének manipulálnak másokat azért, hogy "kvázi áldozattá" váljanak”, a kutatók egy új személyiségskála felállítása mellett döntöttek. A pszichológiában sok személyiségjegyet formálisan mérnek ezzel a technikával, beleértve az érzelmi labilitást, az extroverziót, vagy éppen a barátságosságot.

Ez az új skála három tényezőn alapul:

  1. Interperszonális manipuláció: “Azt a személyt jellemzi, aki hajlandóságot érez más emberek befolyásolására annak érdekében, hogy a manipulátor céljait szolgáló módon viselkedjenek.”
  2. Lobbanékony őszinteség: “Azt a személyt jellemzi, aki kényszert érez, hogy szóljon és megossza a véleményét még akkor is, amikor az nem megfelelő és nem veszi figyelembe a társadalmi következményeket.”
  3. Állandó áldozati érzékelés: “Az a hajlandóság, amikor állandóan a mindennapi élet áldozatának érzi magát.

Egyéb jellemzők tesztelése

Az NFD lehetséges méréseinek tesztelése után különféle statisztikai modellek alapján a csoport Scott Frankowski pszichológus vezetésével előállította azt a 12 pontos kérdőívet, amely olyan jellemzőket tesztel, mint például az egyén paranoid hajlamai, vagy az impulzív őazinteség.

  1. Néha szórakoztató, amikor az emberek izgatott állapotba kerülnek
  2. Néha mondok valami rosszat valakiről azzal a reménnyel, hogy megtudják, mit mondtam.
  3. Van amikor csak azért teszek, vagy mondok dolgokat, hogy lássam, mások hogyan reagálnak.
  4. Időnként az embereket egymás ellen hangolom, hogy megkapjam, amit akarok.
  5. Várok, mielőtt elmondom a véleményem.
  6. Mindig elmondom a véleményemet és később megfizetek érte.
  7. Nehéz visszatartani a véleményemet.
  8. Vannak emberek, akik úgy viselkednek, mint ha a barátaim lennének, mégis hátba döfnek.
  9. Az emberek gyakran beszélnek rólam a hátam mögött.
  10. Gyakran elgondolkodom, miért történnek velem ilyen őrült dolgok.
  11. Úgy érzem, vannak emberek az életemben, akik ki akarnak használni engem.
  12. Sok ember bántott engem.

Drámát igénylő személyiségek jellemzői

Scott Barry Kaufman pszichológus a Pennsylvaniai Egyetemen majdnem 500 önkéntes résztvevő tesztelése után elmagyarázza, hogy azok, akik magas pontszámot szereztek az NFD skálán, nagyobb valószínűséggel mutatnak úgynevezett sötét triád személyiségjegyeket, mint például a nem klinikai pszichopaták, a nem klinikai nárcisztikus és a machiavellisztikus személyiségek.

A magas NFD-szintű egyének magasabb hajlandóságot mutatnak a pletykálódásra, az érzelmi labilitásra és a külső kontrollra - annak az érzete, hogy nem tudjuk irányítani azokat a negatív dolgokat, amelyek velünk történnek, még akkor sem, ha valójában nagyobb a  szerepünk benne. 

“A skála negatív kapcsolatban van a lelkiismerettel, a kedvességgel és az önértékeléssel” - mondja Kaufman.

Mit eredményez a kutatás?

Bár a teszt kissé szórakoztatónak tűnhet, de az eredmények fontosak, hiszen lehetővé tették a kutatóknak, hogy megkülönböztessék a dráma szükségességének tulajdonságát a létező személyiségzavaroktól, beleértve a borderline (BPD) és a hisztrionikus személyiségzavarokat (HPD).

Ez azért fontos, mert bár mindhárom tulajdonság hasonló jellegzetességekkel bír, “Mind a BPD, mind a HPD típusú emberek önsértő magatartásának kockázata magas, ezzel szemben a drámát igénylő embereké nem” - írja Melissa Dahl a Science of US folyóiratban.

Ez azt jelenti, hogy az NFD kevésbé tekinthető súlyosnak, ezen rendellenességek nem klinikai verziója és ennek ismerete segít a pszichológusoknak a beteg jobb megértésében és kezelésében.

A tanulmány végül pontot tesz a “drámakirálynő” mítosz végére is, amely egyszerre szexista, és hamis. Ahogy Kaufman kifejti, a többi rendellenességgel ellentétben a drámát igénylő személyiségjegyre nem volt jellemzőek nemi különbségek - a nők nem voltak többségben, mint a férfiak.

via sciencealert