Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Miért telik egyre gyorsabban az idő?

Szekeres Kristóf képe
Ellenőrzött szakember

Néha talán önnek is feltűnt, hogy az élet és az idő csak úgy elhalad mellettünk. Amíg még gyerekek vagyunk, addig az idő valahogy lassan telik. Ki ne emlékezne a hosszú-hosszú nyári szünetekre és a még hosszabb tanévekre?

Felnőttként azonban ez mintha egészen más lenne. Miért van ez így és mit tehetünk ezzel?  Cikkemből megtudhatja. A karácsony és a születésnapok mintha egyre hamarabb következnének be évről évre.

Ennek persze azért nem biztos, hogy így kellene lennie. Az idővel kapcsolatos megélésünk sokszor egészen más; vannak olyan pillanatok, amikor az idő nagyon gyorsan telik és vannak olyanok, amikor viszont egészen lassan.

Lehetséges, hogy ha megértjük azt, hogy milyen pszichológiai faktorok befolyásolják az időérzékelésünket, akkor akár "le is tudjuk lassítani a saját időnket".

Észrevehetjük például, hogy minél idősebbek vagyunk, az idő annál "gyorsabban telik", vagy éppen amikor új ingerek, élmények érnek, akkor viszont mintha az idő inkább lassulna (pl. amikor utazunk és új helyeket járunk be). Ez a két faktor valószínűleg össze is függ.

 

Gyerekek és az idő

Gyermekként szinte minden élmény, amivel találkozunk új, vagyis a saját, szubjektív időnk lassabban telik. Felnőttként azonban már egyre kevesebb új dolgot tapasztalunk meg, ezért a saját időérzékelésünk is felgyorsul.

A gyerekeknek a világ egy olyan lenyűgöző hely, ami tele van új lehetőségekkel, új élményekkel és addig nem látott dolgokkal. Ahogy idősödünk, a világ egyre ismerősebb lesz körülöttünk.

A külső ingereket egyre jobban megszokjuk, egyre kevésbé figyelünk rájuk, ami azt jelenti, hogy kevesebb információt dolgozunk fel, így az idő is gyakran felgyorsul.

Mindebből az következik, hogy ha olyan helyeken járunk és olyan élményeket tapasztalunk, meg, amelyek újak, vagy legalább újszerűek, akkor ezzel együtt az időnek is egyre jobban lassulnia kell, hiszen az agyunk ilyenkor sokkal több információt fogad be és dolgoz fel. Ha például egy másik országba látogatunk, akkor különösen érzékenyek vagyunk a minket körülvevő környezetre, hiszen minden olyan ismeretlen és sokkal jobban figyelünk mindenre.

 

Hogyan is "lassítsuk le" tehát az időt?

Először is, mivel tudjuk azt, hogy az ismerősség érzése az időérzékelésünket felgyorsítja, ezért próbáljuk meg magunkat minél több új élménynek kitenni. Nem mindig kell nagy dolgokra gondolni. Például megszakíthatjuk az eddigi rutinunkat és mehetünk másik útvonalon munkába, vagy éppen haza. Vagy érdemes a megszokott helyek mellett, más helyeket is kipróbálni, új emberekkel találkozni vagy éppen tanulni valami újat. Bármi, ami új, lassíthatja az időérzetünket.

Emellett lassíthatjuk az időérzékelésünket úgy is, hogy igyekszünk akár a hétköznapi rutinunkban is minél jobban "mindful üzemmódban" lenni. Vagyis igyekszünk a mindfulnesst minél többször gyakorolni. "Mindful" azt jelenti, hogy igyekszünk minél jobban és többet jelen lenni egy pillanatban. Minél több "csatornán" (látás, hallás, tapintás, szaglás, íz) felvenni az ingereket. Ez koncentrációt igényel természetesen, de egyrészt ahhoz, hogy valamiben jók legyünk, először rosszak kell, hogy legyünk benne. Szóval mindfulness.

A jelen pillanatban lenni

Ez röviden és lényegre törően azt jelenti, hogy nem a tapasztalatainkat változtatjuk meg, hanem azt, ahogy a mindennapi tapasztalatainkhoz hozzáállunk. Belül történik váltás, vagy változás, nem pedig a kívül.

Például, amikor reggel zuhanyozunk, vagy fogat mosunk, ahelyett, hogy engednénk a gondolatainknak, hogy ide-oda vándoroljanak, szinte ellenőrizetlenül, ehelyett megpróbáljuk a figyelmünket az itt és mostra fordítani. Megfigyeljük, hogy milyen formák, színek vesznek minket körül. Megfigyeljük, hogy a víznek milyen hangja van, amikor a zuhany aljára ér, vagy éppen akkor, amikor a bőrünkkel találkozik. Figyelünk a tusfürdő, vagy éppen a pára illatára. Érezhetjük, ahogy a víz nekicsapódik a bőrünknek, a testünknek, annak a melegsége, vagy éppen hidegsége. És közben kipróbálhatjuk az is, hogy vajon le tudunk-e fél lábon zuhanyozni.

Vagy éppen hazafelé a buszon igyekszünk nem azon morfondírozni, hogy milyen problémákkal küzdünk a munkahelyen, vagy éppen otthon, hanem kicsit kívülre figyelünk. Látás, hallás, szaglás, tapintás és az ízlelés. Mindegyik külön-külön.

Vagy éppen, amikor mosogatunk, akkor a szokásostól eltérően próbáljuk meg valami mást csinálni közben. Mondjuk ne merüljünk el az aggodalmainkban, vagy éppen hallgassunk zenét, hanem próbáljuk meg az itt és mostot az érzékeinken keresztül befogadni.

Ha "elég időt töltünk az érzékeinkkel", akkor azt vehetjük egy kis idő után észre, hogy ezek a tevékenységek egyre kevesebb unalommal járnak. Talán időnként még élvezni is fogjuk őket. Vagy akár még az időt is sikerül lelassítanunk.

Ami viszont lényeges: az itt és mostban lenni, mindfulness üzemmódban működni olyan, mint a matek: gyakorlással egyre jobbak és jobbak leszünk. Ma jobbak vagyunk, mint tegnap és holnap jobbak leszünk mint ma.

Via: sciencealert