Miért nem tudunk nemet mondani?
Szerző: Velez Csaba pszichológus - 2014. október 4. 10.26
Miért olyan nehéz nemet mondani? Megtagadni egy kérést, visszautasítani egy ajánlatot, vagy például otthon maradni ahelyett, hogy elmennénk egy összejövetelre annak ellenére, hogy valójában nincs kedvünk hozzá? A nemet sokan kockázatosnak érzik: attól félnek, a visszautasítás haragot vagy akár bosszút szül, így inkább igenlő választ adnak. Igaz, mindez valóban bekövetkezhet: egy ideális világban a nemleges választ mindenki tiszteletben tartaná, elfogadná, nem kérdőjelezné meg, és magyarázkodnunk sem kellene miatta.
Jogunk van arra, hogy tiszteletben tartsák nemleges válaszunkat
Egy egészséges kapcsolat feltétele, hogy a másik elfogadja, okunk van arra, hogy nemet mondunk, és nem firtatja azt, ha nem szeretnénk elárulni; illetve nem sértődik meg a visszautasítás miatt. Ha tiszteletben tartjuk a másik választását, éreztethetjük vele, hogy fontos a számunkra, és nem kényszerítenénk olyasmire, amit láthatóan nem szeretne megtenni.
Nem félhetünk folyamatosan a másik haragjától
Sokan azért nem merünk visszautasítani egy kérést, mert félünk attól, hogy a másik megharagszik. Pedig, ha kelletlenül tesszük meg, amit kért, mi magunk leszünk bosszúsak, így ráadásul a feladatot sem tudjuk megfelelően elvégezni. Vannak, akik attól tartanak, hogy aláássák a másikkal való kapcsolatukat, ha nemet mondanak neki. A kelletlen igen viszont saját igényeink megtagadását jelenti, amely ugyanúgy nem tesz jót a viszonynak. Olyan baráti vagy partnerkapcsolatra van szükségünk, ahol igenis merünk nemmel felelni, és vállalni önmagunkat.
A kompromisszum nem egyenlő az önfeladással
Természetesen vannak olyan szituációk, amikor jobban járunk, ha nem helyett igent mondunk, hiszen kompromisszumokra szükség van; de csak akkor, ha a kompromisszum egyben nem jelent önfeladást. Éreznünk kell, melyik helyzet áll fenn éppen, és aszerint döntenünk.
Kapcsolódó tartalmak
„Önként és dalolva” – az önkéntesség mozgatórugója
2019. augusztus 14. 13.18
Vajon mi visz rá valakit arra, hogy időt és energiát áldozzon egy feladatra, amiért nem is fizetnek?
Évtizedekkel ezelőtt valószínűleg a szakemberek többsége azt felelte volna, hogy semmi! Hiszen a dolgozókat elsősorban anyagi javakkal lehet motiválni.
Mára természetesen jóval árnyaltabb a kép, tudjuk, hogy számtalan motiváló tényező ösztönözhet minket, és az is egyértelmű, hogy a fizikai szükségletek mellett a pszichés szükségletekre is figyelnünk kell.
Cloninger személyiségelmélete és a TCI
2019. augusztus 12. 19.59
C. Robert Cloninger először azért kezdett el a személyiségstruktúrával foglalkozni, hogy egy átfogó modellt alkosson a szomatizációs zavarokkal és a generalizált szorongással küzdő páciensek elkülönítésére, de ezzel együtt, Cloninger olyan modellt keresett, ami egészséges és patológiás személyiségek leírására is alkalmas. Cloninger három temperamentumot különített el személyiségtesztjében, melyek szerinte az agyban önállóan szerveződő egységek a viselkedés aktiválására, fenntartására és gátlására, bizonyos külső ingerekre érkező válaszként.
Stresszkezelésről röviden
2019. augusztus 12. 17.50
A stressz egyszerűsített definíciója: egy reakció az emberi pszichét ért környezeti behatásokra. Ezek a reakciók az idő múlásával gyakran konzerválódnak, azaz egy adott ingerre a legtöbb esetben ugyanúgy reagálunk, hacsak nem teszünk ellene tudatosan. Ebből az is következik, hogy a saját kognitív rendszerünk működése miatt vagyunk képesek átélni magát a stresszt. Ezt nem árt tudatosítani, mivel így könnyebben tudunk olyan megküzdési módokat kiválasztani, melyek segíthetnek abban, hogy másképen reagáljunk az adott helyzetben, azaz kevesebb stresszt éljünk át.