Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Miért félünk az öregedéstől?

PszichológusKereső képe

Ahogyan az évek múlásával a tükörbe tekintünk, másképpen reagálunk a látottakra. Van, aki felismeri és tiszteli megváltozott önmagát, mások viszont szégyellik az öregedés jeleit, és elidegenednek önmaguktól. Ahogyan a kamaszkor, az öregedés is felkavaró időszak. Személyiségünk, amely az évek során végre helyre került, új kihívásokkal szembesül. Mindkét esetben ismerős önmagunk elvesztését gyászoljuk, és bizonytalanok vagyunk azzal szemben, akivé épp válunk. A változás időszakában, a tükörbe nézve azt látjuk, teljesen megváltoztunk; sőt, akár fel sem ismerjük azt, aki visszatekint ránk.

Védelmi rendszer a változás ellen

Miért idegenedünk el a saját testünktől, ahogyan öregszünk? Különböző védelmi rendszereket alakítunk ki magunknak, hogy megtagadhassuk testünk változásait. Ennek eredményeképp eltávolodunk igazi önmagunktól, valódi személyiségünktől. Ha rólunk van szó, még mindig fiatal önmagunkat látjuk, és nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy változunk. Nem tetszünk többé magunknak, és nem érezzük már otthonunknak azt a testet, amelyben élünk. Ebben a társadalom sem nyújt nagy segítséget, hiszen mindenhonnan fiatal, tökéletes testek látványa árad, a húszévesre retusált negyvenes sztároktól a plasztikai sebészetek reklámjaiig.

Nem csak a testünk változik

Nem csak a testünk változása állít kihívások elé. A jövő mint lehetőség eltűnik, és sok idős így úgy érzi, már nincs miben reménykednie, már nincs mit várnia. A megoldás kulcsa a változás elfogadása és az ahhoz való alkalmazkodás. Nem kell sem bezárkóznunk, sem lemondanunk semmiről, amit fiatalabb korunkban szerettünk; mindössze más formában kell keresnünk a lehetőségeket. Egy idős ember is öltözhet csinosan, vagy járhat szórakozni; de természetesen nem ugyanúgy vagy ugyanoda, mint húszévesen.