Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Mi is a terápia? A pszichoterápia főbb jellemzői

B. Puskás Barbara képe
Ellenőrzött szakember

A terápia a pszichológiában is egy gyógyító eljárást, folyamatot jelent, hasonlóképpen, mint az orvostudományban. A pszichoterápia azonban az ember mentális, pszichés állapotának javulását szolgálja, elősegítvén ezáltal fizikai jóllétét is.

Sajnálatos módon a köztudatban - megfelelő tájékoztatás hiányában - az a felfogás él, hogy pszichológushoz, terapeutához járni szégyen. Testi panaszok, betegségek esetén nem sokat hezitálunk, orvoshoz fordulunk. Komolyabb lelki gondok, kapcsolati problémák stb. jelentkezésekor azonban ritkán keresünk külső segítséget, szakembert. Holott a pszichoterápiában lehetőség nyílik arra, hogy egy elfogadó és biztonságos légkörben, egy hozzáértő, számunkra objektív személy által közelebb kerüljünk önmagunkhoz, megértsük életünk szakaszainak eddig homályosnak tűnő összefüggéseit, tartalmasabbá tegyük kapcsolatainkat, ezáltal jobban érezvén magunkat a bőrünkben.

A pszichológus elsősorban a verbális kommunikáció eszközével segít válaszokat találni kérdéseinkre, megoldásokat keresni nehézségeinkre. A terápia során megtanuljuk továbbá felismerni és megfelelő módon kifejezni érzéseinket, indulatainkat, és rálátást nyerhetünk pozitív és negatív tulajdonságainkra egyaránt. Megfelelő motiváció és nyitottság mellett képessé válhatunk komoly viselkedésbeli változásokra is.

A terápiának többféle formája, fajtája létezik. Az alábbiakban az egyéni pszichoterápia menetét és lényegi sajátosságait foglalom össze, általánosságban:

1. Kétszemélyes helyzet, melyben a terapeuta és a páciens vannak jelen. A terapeutát titoktartás kötelezi. Amennyiben esetenként szupervízorral (általában egy tapasztaltabb kolléga) tanácskozik, páciensét álnéven említi.

2. Meghatározott keretek között zajlik, vagyis a két fél a terápia kezdetén megbeszéli az úgynevezett terápiás ülések gyakoriságát, közösen megállapodnak a terápia időtartamában és céljában. Egy alkalom általában 50 perces, az anyagiak rendezésének módjáról a terapeuta időben tájékoztatást ad.

3. Az első vagy első néhány találkozás végén (szaknyelven: "első interjú") kerül sor az ún. terápiás szerződés megkötésére. Ez egy szóbeli megállapodás a keretekről (ld. 2. pont).

4. Ezután következik a terápia lényegi része, a mélyebb lelki munka. Az első néhány alkalom általában arra szolgál, hogy a pszichológus megismerje a páciens élettörténetét, személyiségét, feltérképezvén lelkivilágát, problémáit. Ezáltal körvonalazódik a segítségnyújtás módja, a terápia iránya.

5. Amikor a páciens és a terapeuta is úgy látják, hogy a terápia a végéhez közeledik (pl. elérték a kitűzött célt), átbeszélik a tanulságokat, értékelik az eddigi közös munkát, majd megállapodnak a lezárás végső időpontjában.

6. Előfordulhat, hogy a páciens és a terapeuta valami miatt (pl. a két ember elütő egyénisége, a megoldandó problémához nem illő módszer, stb.) nem tudnak együtt dolgozni. Ezt a terapeutának is el kell tudni fogadnia, sőt adott esetben neki kell felismernie és átirányítania páciensét egy kollégájához, amennyiben erre igény van.

7. A pszichológus sem nem mindenható, sem nem lélekbelátó. Minél több lényegi információra van szüksége a páciens életéről, érzés- és gondolatvilágáról ahhoz, hogy érdemben tudjon segíteni. A terápia, mint látjuk, egy hosszabb folyamat. Mindkét fél felelős a gyógyulásért, változásért. Amennyiben a páciens egyáltalán nem motivált, s hosszabb távon is nehezére esik az őszinteség, sajnálatos módon a terapeuta nem fog tudni hatékonyan segíteni.

8. Természetesen előfordulhat olyan szituáció is, amikor valakinek pusztán egy-két alkalmas beszélgetésre van szüksége, mert meghallgatásra vágyik, vagy sürgősen szeretne dűlőre jutni egy nehéz döntési helyzetben. Ebben az esetben a pszichológus néhány találkozás, konzultáció során nyújt lelki támaszt, avagy tanácsadás keretében ad útmutatást.

(Bővebb információkat honlapomon olvashat.)

B. Puskás Barbara 

2017.02.08.