Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Merj élni!

Lakó Gabriella képe
Ellenőrzött szakember

A halálnál is nagyobb veszteség a meg nem élt élet. Ha úgy érezzük, elvesztegetjük az időnket. Tehetünk azért, hogy jobb életet éljünk. Sorsunkat mi alakítjuk, legalábbis a sorsunkat alakító erők belőlünk indulnak ki.

Egy személyes példával kezdeném. Egyik nagy felismerésemet egy éves külföldi tartózkodásom idején tettem magammal és az életemmel kapcsolatban. Több mint fél éve csináltam valamit, amit már nem szerettem. Egyre rosszabbul éreztem magam testileg, lelkileg. Dolgoztam napi 12 órákat úgy, hogy minden nap csak azt vártam, legyen vége! Legyen vége a napnak, legyen vége a hétnek, teljen el a hónap, teljen el az év…! Egyszercsak feleszméltem: „Most komolyan azt várom, hogy teljen el az életem? Hogy mikor lesz már vége? Hogy mikor halok már meg? Nem!” Be kellett látnom, hogy egy olyan helyen vagyok, ahol nem érzem jól magam: „Ez nem én vagyok. Ez nem az én utam!”

Akkoriban elvesztegetett időnek éreztem, azóta tudom, hogy milyen fontos dolgokat tanultam meg ez idő alatt. Mély önismereti munka volt a kint létem. Megpróbáltatás volt, kihívás volt, de kellett ahhoz, hogy most itt legyek, hogy rájöjjek, mit szeretnék csinálni, mi a fontos számomra. És merjek változtatni, ha úgy látom jónak.

Úgy gondolom, az embereknek szükségük van olyan kihívásokra, amelyek által fejlődnek, ami arra kényszeríti őket, hogy kilépjenek a komfortzónájukból és megtapasztalják, hogy amit eddig lehetetlennek hittek, az lehetséges. Hogy rendelkeznek olyan képességekkel, amelyekről eddig nem is tudtak. Egyik kedvenc mondatom mostanában: „Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam”.

Csak mi vagyunk tetteink és szellemünk korlátai. Sokan, amikor rádöbbennek, hogy életük zsákutcába jutott, korábbi döntéseik miatt ostorozzák magukat. Ilyenkor jusson eszünkbe a mondás, hogy „A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve” – tehát a valamikor legjobbnak tűnő döntések vezettek a gödör aljára. Nem megbánni, hanem megérteni kell ezeket a folyamatokat, hogy miért tűnt olyan jónak, ami most annyi nehézséget okoz. Minden helyzetben benne van a tapasztalat és a fejlődés lehetősége, csak meg kell értenünk a jelenbe vezető folyamatokat. Ne igazolást keressünk azzal, hogy megérdemeljük a sorsunkat! Ne játsszuk el az áldozatot! Ne is másokat okoljunk a nehézségeinkért! Ez önbecsapás lenne. Inkább tegyünk erőfeszítéseket a helyzet megértésére! Mi a dolgok, történések értelme az én számomra? Mit jelentenek az én életemben? Mit tanulhatok ebből? Mivel gazdagodhatom általa? Keressük meg azokat a mozgatórugókat, amelyek meghatározzák döntéseinket, viselkedésünket. Mi az az érték, aminek az elérésére, vagy mi az a dolog, aminek az elkerülésére törekszem? Alapvető beállítódásaink megismerése által megérthetjük, hogy mi miért történt velünk. Ha felismerjük a minket mozgató erőket, jobban tudunk alkalmazkodni és tudatosabban irányítani az életünket.

Az életünk tele van lehetőségekkel. Vannak, akik meglátják ezeket a lehetőségeket, és vannak, akik beérik a minimummal, és csak kifogásokat, magyarázatokat gyártanak. Ha boldogtalannak elégedetlennek érezzük magunkat, a magyarázatokkal, kifogásokkal nem sokra megyünk, attól nekünk nem lesz jobb. Ha a problémákban meg tudjuk látni a kihívást, vagy értelmet tudunk adni neki, akkor könnyebb a helyzetünk. Az emberek sokszor nem bíznak abban, hogy kontrollálni tudják az életüket, vagy nem hiszik el, hogy tehetnének is azért, hogy jobban érezzék magukat. Megoldhatatlannak, reménytelennek, kilátástalannak látják a helyzetüket, vagy annyira megtörtnek érzik magukat, hogy elhiszik, ebből nem lehet felállni. Nem is kell elhinni, csak csinálni kell. Mindig csak a következő lépést kell megtenni.

A kihívások szárnyakat adnak. Saját életemben is azt tapasztalom, hogy az ember mindig olyan teljesítményre képes, amekkorára rákényszerül. A nehézség akkor kezdődik, ha valamit nem kihívásnak, hanem akadálynak tekintünk.
Ha valami olyat szeretnél elérni, amit még soha, ahhoz valami olyat kell tenned, amit még soha. Fejlődni olyan feladatoktól lehet, aminek a megoldásához ki kell lépnünk a komfortzónánkból, amitől elsőre megriadnánk. Az ilyen kihívások olyan energiákat és képességeket mozgósítanak bennünk, amelyek létezéséről eddig nem is tudtunk. Tetteink visszahatnak ránk és megváltoztatnak minket. Válasszunk tehát olyan kihívásokat, amelyek révén olyanná válhatunk, amilyenek lenni szeretnénk. A változás és a fejlődés fontos elve: „Viselkedj úgy, amilyenné válni szeretnél!”. (Szendi, 2013)

Javaslom, hogy ne érd be kevesebbel! Keresd meg azt az utat, amelyen jól érzed magad, és válj olyanná, amilyen lenni szeretnél!

 

Felhasznált irodalom: Szendi Gábor – Veszteségből nyereség, vereségből győzelem