Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Menjen-e iskolába a gyerek? Iskolaérettség szemponjai

Mihályi-Markó Noémi képe
Ellenőrzött szakember

Az iskolaérettség kérdése egy aktuális téma a tanköteles korú gyermeket nevelő családokban, hiszen mostanában kell majd nyilatkozni arról, hogy a gyermekük a következő tanévtől megkezdi-e az iskolát, vagy marad még egy évet az óvodában. Ez minden családban egy nehéz időszak, mely magával a döntés meghozatalával kezdődik.

Onnantól kezdve ugyanis, ha az a döntés születik, hogy a gyermek iskolába megy, az egész család életében változás következik be az eddig életvitelhez képest. Éppen ezért ezt az időszakot egyfajta normatív krízisként is szokták emlegetni, ami, mint ahogy azt az előbb említettem, az egész családot érinti. Azonban az is biztos, hogy a gyermek életében az egyik legjelentősebb fordulópont. Az, hogy valaki hogyan, miként kezdi az iskolát az egész iskolai pályafutására kihat, ami később az egész életét nagyban befolyásolja majd. Ugyanis, aki éretlenül lép iskolára azoknál a későbbiekben magatartásbeli és tanulásbeli nehézségekkel találkozhatunk.

A továbbiakban az iskolaérettség kritériumait igyekeztek összeszedni. Amit azzal kezdenék, hogy pontosítjuk azt a kérdést, hogy Ki számít tanköteles korúnak? –

  • Jelen törvény értelmében, minden gyermek, aki augusztus 31. betölti a 6. évét tanköteles, azaz szeptembertől megkezdheti az iskolát.

Tudni kell azonban, hogy nem minden tanköteles korú gyermek lesz azonnal iskolaérett. Itt több kritériumot érdemes figyelembe venni ennek eldöntéséhez.

Sokszor találkozni azzal a kijelentéssel szülők részéről, hogy „nem értem miért nem mehet iskolába a gyerekem, pedig olyan okos”. Összefoglalómban igyekszem bemutatni, hogy az iskolaérettség egy többdimenziós folyamat, valamint az, hogy valaki az adott évben iskola éretlen, csupán annyit jelent, hogy az iskola elkezdéséhez átmenetileg alkalmatlan. Azaz a természetes spontán éréssel, és a szakszerű óvodai és otthoni foglalkozással, odafigyeléssel a következő évben iskolaéretté válhat.

Ahhoz, hogy valakit iskolaérettnek nyilvánítsanak testileg (idegrendszerileg), pszichés és szociális szempontból is alkalmasnak kell lennie erre.

A testi fejlettséghez hozzátartozik a megfelelő testalkat (testmagasság, testsúly), az ép érzékszervek (tehát mind a látási, mind a halláshibákat érdemes kiszűrni erre az időszakra). Ebben természetesen a védőnő és a háziorvos mind segítségünkre lehet.

Ugyanakkor fontos az elemi mozgások összerendezettsége. Ha azt látjuk, hogy a gyermek ügyetlen, darabos a mozgása, vagy éppen úgy látjuk, hogy túl óvatos, érdemes szakemberhez fordulni, és adott esetben valamilyen mozgásfejlesztésben (pl. TSMT, Ayres vagy Alapozó terápia) részesíteni. Erre alkalmasak lehet a kerületileg illetékes szakszolgálatok, valamint a különböző fejlesztőházak, alapítványok. 

Természetesen otthon is sok mindent tehetünk, amivel gyermekünk nagy mozgását fejleszteni szeretnénk, pl. úszás, a szabadtéri játékok, labdajáték, egyensúlyi játékok (pl gördeszka, bicikli). A finommozgások összerendezettsége elengedhetetlen az írás megtanulásához. Ehhez fontos, hogy a gyermek kezessége erre az időre már kialakuljon, ezután lehet a kézügyességet fejleszteni, amit szintén otthon is megtehetünk mindenféle fejlesztő füzetek nélkül is. Erre nagyon jó lehet, ha vastag ceruzával jó nagy papírra hagyjuk, hogy a rajzolás örömszerző funkciót töltsön be. Ezenkívül mind az ollóhasználat, a gyurma, a gyöngyfűzés, valamint a puzzle alkalmas lehet a finommotorika fejlesztésére.

A következő szempont a pszichés alkalmasság. Ezen belül az értelmi fejlettség, azaz a lényegre törő gondolkodás, az ok-okozati összefüggések meglátása, és a következtetések levonására és a koncentrációra való képesség.

Ide tartozik beszédkészség, azaz a tiszta hangképzés, a megfelelő szókincs, valamint kifejező készség.

Egyik legfontosabb szempont, ami mindenképp szükséges ahhoz, hogy gyermekünk megállja a helyét az iskolában, a feladattudat illetve a szabálytudat megléte, azaz, hogy a gyermek eljusson addig, hogy olyan feladatokat is elvégez, amihez adott esetben nincs kedve. Azaz, el tudja különíteni a játékot a feladattól.

Ide tartozik még az érzelmi akarati érettség, azaz, hogy képes legyen önmagát irányítani, kiegyensúlyozott legyen, valamint a korábbi életszakaszban jellemző dacosság, már ne legyen jelentős.

A harmadik nagyobb csoport a szociális érettség, amit sokszor talán könnyebben figyelmen kívül hagyunk, pedig egy jelentős szemponról van szó.

Ide tartozik az, hogy a gyermek képes beilleszkedni egy közösségbe, illetve, hogy ehhez van egy igénye is. Ez magával hordozza azt, hogy képes elfogadni, betartani a közösség szabályait, a felnőtt irányítását, valamint képes kapcsolódni a kortársaihoz is. Ki tud alakítani kapcsolatokat, kifejezi a szükségleteit, mer segítséget kérni akár a kortársaitól, akár a felnőttektől is. Önálló, tehát képes az önállóságra, azaz önállóan mosakodik, használja a WC-t, fogat mos, önállóan használja a papír zsebkendőt, egyedül öltözik, étkezik.

A leírtak alapján látható, hogy az iskolaérettség nem egyenlő az értelmi képességgel, hanem annál sokkal összetettebb dolog.  Azaz egy iskola éretlen gyerek esetén lehet, hogy az egész személyiségében, de lehet, hogy csak 1-1- részképesség esetén van probléma. Ilyen esetekben érdemes a szakemberek segítségét igénybe venni. A beszédproblémák meglétekor logopédust részképességek fejletlensége esetén fejlesztőpedagógust, beilleszkedési és viselkedési problémák valamint az érzelmi élet kiegyensúlyozatlansága esetén pszichológust.

Problémakör: