Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A megoldás szüli a problémát

Negrea János képe
Ellenőrzött szakember

Sokszor megpróbáljuk helyrehozni és „kijavítani” a bánat, a félelem vagy a harag okozta érzéseket és szeretnénk megszüntetni őket. A megtört szívet, a kétségeket és a magány érzését meg akarjuk oldani, mert problémaként kezeljük. Ezzel a megközelítéssel viszont nem mindig megyünk sokra. Előfordul, ha valamire nagyon igyekszünk megoldást találni azt jelenti, hogy problémaként kezeljük. És már harcban is vagyunk saját személyiségünkkel. Mert ha valamire keressük a megoldást akkor bizonyára van egy probléma is. Amire a szó hagyományos értelmében, a legtöbbször nincs megoldás. Megesik, hogy valamit nem lehet és nem is kell megoldani, és másfajta megközelítésre van szükség. Rajtunk múlik, pontosabban azon, ahogyan a dolgokat látjuk. Háborúzunk magunkkal vagy vállaljuk azt, hogy másként is meg lehet közelíteni a belső világunkat.

 

Hogyan vethetünk véget a saját magunkkal vívott háborúnak?

Előfordul, hogy úgy látjuk van egy jó oldalunk meg van egy rossz, egy tökéletes részünk és egy tökéletlen. Ez a belső konfliktusunknak egyik gyökere. Valahogy megosztottuk magunkat és ez vezet a dualista gondolkodásunkhoz. A bennünk lévő „rosszat” meg akarjuk szüntetni. Érdemes viszont egy pillanatra megállítani a folyamatos megoldáskeresést. Először csak kísérletként. Álljunk meg egy kicsit és anélkül hogy a megoldást keresnénk forduljunk szembe a rossz vagy elviselhetetlennek ítélt érzéseinkkel és figyeljük meg őket közelről és kitartóan. A szembe fordulás alatt is fokozott és őszinte figyelmet értek, nem az ellenállást. Sőt, az ellenállás pontosan abból adódik, hogy meg akarjuk szüntetni a problémát. Mert nem fogadtuk még el az érzéseinket. Legyünk legalább egy kis ideig jelen az érzéseinkkel, a fájdalom pillanatában és ellenállás nélkül figyeljük meg, hogy mi történik. Mi az az érzés valójában, aminek az átélése kellemetlen vagy elviselhetetlen és nem szívesen vállaljuk. Mi az amitől menekülünk? És milyen? Hiszen azért lenne „jó” a gyors megoldás, hogy ne kelljen átélni. Csakhogy a menekülés a megélés nélkül sehova nem visz. Legfeljebb ideig-óráig meg tudjuk úszni, de amire nem fordítottunk elég tudatos energiát, az újból felbukkan és megmutatkozik életünkben, hétköznapjainkban. Így nehezen lesz belőle valódi megértés és fejlődés. Ismét meg fog történni. Fontos, hogy ítélkezés nélkül figyeljük meg, mi az ami következtetésként levonható akkor amikor benne vagyunk egy nehéz helyzetben, amikor egy rossz érzés uralja a hangulatunkat. Mert ebből tanulhatunk a legtöbbet! Az életünk és fejlődésünk nem jelent csak folyamatos megoldáskeresést.

Nincs is soha senki, aki megoldhatja a lelki problémáinkat. Olyan viszont van, aki nehéz helyzetekben mellettünk tud lenni és talán segíteni. Segíteni abban, hogy elfogadjuk azt a részünket ami fájdalmat érez, vagy éppen okoz. Továbblépni.

Az érzelmeink őszinte vállalása és megélése kihívás és bátorság kérdése. Önmagunkra és jelenlétünkre sokkal nagyobb szükségünk van ilyenkor, mint problémamegoldó képességünkre.
 

Jeff Foster, ekhartyoga . com /blog/ the-solutions-creates-the-problem c. blog alapján.