Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A megfelelési kényszer és ami mögötte van

Mráz Katalin képe
Ellenőrzött szakember

Te is azok közé tartozol, akik szeretnének mindenkinek megfelelni? Ha így van, akkor valószínűleg hajlamos vagy arra is, hogy ha valami nem sikerül, akkor a hibát elsősorban magadban keresd – és meg is találod, hogy azután órákig rágódhass rajta…

A cikkben a megfelelési kényszer hátterét és egy olyan gyakorlatot fogok bemutatni, amely segít a változáshoz vezető első lépések megtételében.

Mi lehet a megfelelési kényszer hátterében?

Amikor megpróbálsz valakinek megfelelni, akkor az egyben azt is jelenti, hogy  megpróbálod kitalálni, hogy mit várhat tőled.  Erre annyi energiát fordítasz, hogy a saját igényeid figyelembe vételére és arra, hogy tiszteletben tartsd a saját határaidat már nem is marad kapacitásod.

Nem önmagad vagy hanem valaki, akik kerüli a konfliktusokat, hogy megfelelken így pedig mások sem tudnak igazán megismerni..Ez oda is vezethet, hogy egy kicsit mindig kívülállónak érzed magad, mintha nem is igazán sikerülne kapcsolódnod másokhoz. Próbálsz csatlakozni társaságokhoz, megfelelni az ottani normáknak, de valahogy mindig úgy érzed, hogy kilógsz a sorból. És próbálod megfejteni, hogy mi lehet a baj veled. 

A megfelelési kényszer egy olyan viselkedésminta, amit egészen korán, gyerekkorunkban sajátítunk el. Lehet, hogy szerettél volna mindig a szüleid/tanáraid kedvére tenni és hamar megtanultál alkalmazkodni, megtanultad ’kitalálni’, hogy mit szeretnének és úgy is viselkedtél. Azután ezt a viselkedésmintát vitted tovább, hiszen biztonságot adott, könnyen alkalmazkodtál másokhoz és jól is esett, ha sikerült megfelelni.

Talán hosszú évekig semmi problémád nem volt ezzel, míg egyszer észre nem vetted, hogy tulajdonképpen nem is tudod, hogy te magad mit szeretnél. Lehet, hoyg történt valami, ami miatt hirtelen rájöttél, hogy nincsenek igazi barátaid és valahogy nem érzed jól magad a bőrödben.

Mit jelent az, ha mindenkinek meg akarsz felelni?

Leginkább azt, hogy úgy érzed (és sokszor úgy is viselkedsz), mintha mindenki más fontosabb és értékesebb lenne nálad.

Alkalmazkodsz ahhoz, amit a másik ember szeretne – vagy legalábbis amiről azt gondolod, hogy szeretné.

Mert úgy érzed, hogy:

  • mindenki más értékesebb, mint te;
  • gyakran hibáztatod magadat és elég negatív a belső párbeszéded;
  • kevés az önbizalmad;
  • attól tartasz, hogy ha nem próbálsz meg mindenkinek megfeleni, akkor nem fognak szeretni és elfogadni;
  • legszívesebben mindeki ‘jóváhagyását’ kikérnéd, mielőtt valamiben döntesz.

Mások pedig leginkább azt látják, hogy milyen kedves, rugalmas és alkalmazkodó vagy, semmin nem sértődsz meg és mindig lehet rád számítani. Ezt sokszor ki is használhatják..Például azt gondolják, hogy téged nyugodtan meg lehet kérni olyan munka elvégzésére is, ami nem a te dolgod lenne. Vagy éppen egy barátod rendszeresen csak aznap délután szól ha este találkozni akar veled – mondván, te úgyis mindig ráérsz..

Ez persze nem azt jelenti, hogy szándékosan bánnak veled rosszul, egyszerűen csak eddig megengedted nekik, és megtanulták, hogy veled így is lehet.

Természetesen te sem szándékosan vagy ilyen – ezt fontos megemlíteni, mielőtt elkezdenéd emiatt is magadat hibáztatni.

Néha talán úgy érzed, hogy belefáradtál a folytonos megfelelésbe. De aztán újra meggyőzöd magad, hogy végülis neked belefér, igazán nem telik semmibe, ha engedsz ebben vagy abban a helyzetben.

Csakhogy ezért az átmeneti megkönnyebbülésnek, elfogadásnak, hosszabb távon fizeted meg az árát.

Hosszú távú hatások 

Konfliktuskerülővé válsz és a saját igényeidet nemhogy képviselni nem tudod, de sok esetben fel sem ismered. Ismerős lehet az a helyzet is, hogy egy ideig csak tűrsz és tűrsz, semmire nem mondasz nemet míg végül egyszer csak kitörsz. A körülötted lévők pedig nem is értik, hogy mi a baj, illetve, hogy ’miért nem szóltál hamarabb’?

Hogy miért nem? Azért, mert ahelyett, hogy önmagad lettél volna, másoknak próbáltál megfelelni. El akartad nyerni a jóváhagyásukat és mindenáron el akartad kerülni a konfliktusokat.

Ezért időről időre ’összeomlasz’ és nem tudod, hogyan tovább. Hiszen úgy érzed, hogy szinte sosem azt kapod amit szeretnél és mintha mindig csak te törődnél másokkal, de ebből semmit nem kapnál vissza. Mintha te lennél felelős a mások boldogságáért.  Az már csak hab a a tortán, hogy ez a viselkedés vonzza is azokat, akiknek hajlamuk van arra, hogy másokat kihasználjanak.

Készen állsz a változtatásra?

Természetesen nem könnyű a régóta fennálló szokásainkat megváltoztatni de ha kitartó vagy és nem adod fel az első nehézségnél, akkor meglepően hamar tapasztalhatod az eredményt. Fennáll az a veszély is, hogy azokat, akik eddig csak azért voltak melletted mert alkalmazkodtál hozzájuk, elveszíted. Nyerhetsz viszont olyan új ismeretségeket, akik mellett már sokkal inkább önmagad lehetsz.

Az első lépés az, hogy végiggondolod, milyen hatása van ennek a viselkedésnek az életedre, és egy kicsit felderítsd a mögöttes okokat.

Gondold végig az alábbiakat:

  • Mi lehet a következménye annak, ha mindenkinek megpróbálsz megfelelni?
  • Hosszabb távon hova vezethet ez?
  • Mi történne akkor, ha nem próbálnál többé megfelelni nekik?
  • Mit gondolsz, mitől lehet benned ez a megfefelési vágy? Mikor kezdődhetett?
  • Előfordult már, hogy mégsem próbáltál megfelelni? Mikor volt ez? Mi történt akkor?
  • Mi az a legkisebb lépés, amit már most megtehetsz, hogy változtass ezen a szokásodon?

És ha egy kicsit mélyebbre ásnál:

  • Gyerekkorodban érezted úgy, hogy nem figyelnek oda rád, hogy alkalmazkodnod kell a felnőttek igényeihez és csak akkor felelsz meg nekik, ha mindig ’jó gyerek’ vagy?
  • Fontos volt otthon, hogy mit gondolnak a családról mások?
  • Előfordult egészen kicsi gyerekként, hogy neked kellett támaszt nyújtanod valamelyik szülődnek?
  • Úgy érzed, vannak olyan sebeid, amelyek mind a mai napig nem gyógyultak be?
  • Mi az, amit megtanultál ezekből a korai tapasztalatokból? Mi az, ami ebből hasznodra lehet és mi az, amin jobb lenne túllépni?

Adj egy kis időt magadnak a kérdések megválaszolására és legyél türelmes. Valószínűleg beletelhet egy bizonyos időbe a tudatosítása annak, hogy milyen sérüléseket hordozol. Utána pedig még hosszú folyamat azok feldolgozása, és a változtatás.

Ha nehéznek érzed azt, hogy egyedül menj végig ezen az úton, akkor érdemes lehet pszichológus, mentálhigiénés segítő vagy olyan szakember segítségét kérni, akiben megbízol.