Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A megbánás és ami mögötte van

Szekeres Kristóf képe
Ellenőrzött szakember

Vajon hányszor szerettünk volna belefogni egy új dologba (vállalkozásba, másik munkahelyre menni..stb.), vagy éppen kilépni egy olyan kapcsolatból, amiről már azt érezzük, hogy nem a miénk? Végül nem tettük meg, aminek jó eséllyel az is része, hogy azt gondoltuk, hogy meg fogjuk később bánni. Ön vajon szalasztott már így el lehetőséget?

A pszichológia különböző területeiről (pl. neuropszichológia) érkező kutatások megerősítették, hogy a megbánásnak igen nagy hatása van az életünkre.

A pénz és a kapcsolataink vitathatatlanul nagy energiát igényelnek az érzelmi és kognitív forrásainkból. A megbánás pedig mindkét területet komolyan érinti.

Például amikor pénzről van szó, akkor nagyon nem szívesen adunk túl bármin, amiről azt véljük, hogy később még felmehet az ára. Talán nagyon jó példa erre a tőzsde, vagy éppen a jelenlegi magyarországi ingatlanhelyzet.  Ennek az oka pedig az, hogy félünk attól, hogy később megbánjuk, hiszen lehet, hogy egy kis idő múlva, ha várunk, drágábban is túl tudtunk volna rajta adni.

Létezik egy olyan gondolkodási hiba (kognitív torzítás), amit  a pszichológusok Concorde-effektusnak hívnak. Ez azt jelenti, hogy ragaszkodunk valami olyasmihez, amiről tudjuk, hogy veszteséges vagy bizonytalan lesz a kimenetele, de mégsem szállunk ki. "Hiszen már annyi energiát tettünk bele." Jellemző ez a gondolkodás a szerencsejátékosokra, akik úgy gondolják, "hogyha már ennyi pénzt beledobtam, akkor most már nyerő szériának kell következnie". Sajnos a szerencsejáték ritkán nyereséges a játékos részéről.

Másik példa, hogy amikor elmegyünk színházba, de már látjuk az első 10 perc után, hogy a darab rossz, mi mégis ragaszkodunk, hogy maradjunk, mert már kifizettük.

Ez a hibás gondolkodásunk az életünk nagyon sok területén megjelenhet. A párkapcsolatainkban például nagyon is jellemző szokott lenni ez a jelenség. Nagyon sokan úgy vannak benne egy párkapcsolatban, hogy tudják, igazából már nincsen semmi értelme; nem tart sehova, már nem éri meg benne lenni. Mégis ragaszkodunk hozzá, mert már nagyon sok energiánk van benne. Egy ilyen kapcsolat befejezése azt is jelentheti számunkra, hogy kudarcot vallottunk, miközben meg is bánjuk, hogy "ennyi időt elvesztegettünk". Hogy elkerüljük ezeket az érzéseket, újabb és újabb esélyt adunk annak a kapcsolatnak, amit már régen el kellett volna engednünk. Hasonló hibás gondolkodás akadályozhat minket abban, hogy egy új kapcsolatba belekezdjünk.

A megbánás mögötti tudomány

De miért manipuláljuk saját magunkat(!) ilyen könnyen? Erre az egyik lehetséges válasz az evolúciós fejlődésünkben keresendő. A megbánás egy nagyon fontos érzelmi állapotunk, amit az evolúció azért "talált ki", hogy segítse a hosszú távú tanulásunkat. Ha nem létezne a megbánás mögötti negatív érzés, akkor a döntéseinket sem hoznánk meg kellő óvatossággal.

Az agyunk a megbánást nem biztos, hogy a józan ész mentén dolgozza fel: ha egy buszt egy perccel késünk le, akkor az jobban tud "fájni", mintha 10 perccel késtük volna le. "Épphogy nem volt meg!" - ez jobban fáj, mintha azt mondanánk, hogy "Esélyünk sem volt rá!"

Ehhez hasonlóan, amikor úgy döntünk, hogy a szokásostól eltérünk és kiderül, hogy rosszul döntöttünk, az rosszabb érzést vált ki belőlünk, mintha a szokásaink keretein belül döntöttünk volna rosszul.

A legújabb agyi képalkotó kutatásokban sikerült azokat a agyi területeket feltérképezni, amelyek akkor aktívak, ha megbánást érzünk. Hasonló meglepetés volt akkor, amikor kiderült, hogy hasonló agyi területek aktiválódnak akkor, amikor attól félünk, hogy megbánunk valamit és akkor, amikor megbánunk valamit. Ez megmagyarázza, hogy miért is olyan nehéz döntéseket hozni..

De akkor hogyan is tudjuk a félelmeinket kezelni és elérni azt, amit szeretnénk?

  • Első lépésként érdemes azon elgondolkodnunk, hogy a megbánás pontosan hogyan is érint bennünket? Ha tisztában vagyunk vele, hogy ez egy trükk, amit az agyunk játszik velünk, akkor eggyel talán közelebb is vagyunk ahhoz, hogy egy döntést meghozzunk.
  • Ha elgondolkodunk magunkon és arra jutunk, hogy folyamatosan lemaradunk a céljainkról, vagy nem tudunk döntést hozni, akkor érdemes azon elgondolkodnunk, hogy ebben milyen szerepet játszik az, hogy félünk attól, hogy később megbánjuk?
  • Ha megfontoljuk a hozzánk közel állók szavait és meg is fogadjuk azokat, akkor is közelebb kerülhetünk a döntéseink meghozatalához.
  • Hasonló logika lehet érvényes a párkapcsolati döntéseink meghozatalánál.  Engedjük meg magunknak, hogy a hozzánk közel állók adjanak tanácsot és ha nem is fogadjuk meg rögtön, legalább gondolkodjuk el azon, hogy mit is mondtak nekünk a barátnőink, rokonaink?
  • Lehet, hogy kényelemes a jelenlegi helyzetünk, de ha hagyjuk, hogy mindig a "szokásos" uralja az életünket, akkor lehet, hogy elszalasztunk olyan lehetőségeket, amelyekkel sokkal jobban járnánk, mint azzal, ami éppen most van.

Ha viszont úgy érzi, hogy sem az önhöz közel állók, sem barátok, vagy barátnők nem értik meg és látják át, hogy mi van önben, akkor érdemes egy pszichológust felkeresnie, hogy közösen megtalálják a megfelelő megoldást. Egy pszichológussal mindenképpen érdemes a nehézségeiről és dilemmáiról beszélgetni, mert ugyan a barátok barátnők biztosan jót akarnak önnek, de korántsem száz százalék, hogy ők teljesen objektívek tudnak maradni.

via sciencedirect.com