Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

“Még mindig azt gondolom, hogy furcsa, hogy egy tinédzser fiú szexuálterapeuta.”

Ármós Dorottya képe
Ellenőrzött szakember

Nemrég fejeztem be a Netflix új sorozatát, a Sex Educationt. A sorozat röviden arról szól, hogy egy 16 éves (szűz) srác, akinek szexuálterapeuta az édesanyja, a gimiben elkezd pénzért rapid-tanácsadást tartani szex és párkapcsolat témában. Meglepően eredményesen.

A sorozat amúgy elég jó. Persze megint nem sikerült tizenéves színészeket találni a kamasz szerepekre, de itt most nem annyira zavaró, mint máshol. Az X-aktákból ismert (és szeretett) Gillian Anderson az említett szexuálterapeuta (azaz Dr Jean F. Milburn), és szerintem csak úgy lubickol ebben a szerepben. Nagyon jól esett viszontlátni. A főszereplők még: a fia, Otis (Asa Butterfield), aki egy kissé peremre szorult, különc srác, a legjobb barátja Eric (Ncuti Gatwa), aki egy szuperlelkes, meleg, néger fiú. Ők akadnak össze a gimi “feslett erkölcsű” lányával, Maeve-vel (Emma Mackay), akivel közösen Otis végül beindítja a bizniszt. Van még egy szűkebb szereplőgárda körülöttük, akiket szintén megismerünk szép lassan. Az igazgató és a fia, a legnépszerűbb srác és lány, meg a klikkek, meg egy egészen különc lány… És az anya oldaláról is jön egy-két férfi. Meg Otis apja, úgy mellékesen. (A szülők elváltak.)

trailerjét ITT nézhetitek meg. (Aminek az utolsó mondata a cikk címe, szabadfordításban.)

Hogy miért írok róla?

Nem csupán azért, mert kellemes kikapcsolódás, hanem mert értékesnek is tartom. Sok fontos témát érint, a szereplők szerethetők, jól játszanak a színészek, van benne humor, dráma, mindenféle jó. És tanulságok is, anélkül, hogy az egész didaktikus lenne.

  • Szülő-gyerek kapcsolat. Hol a határ? Meddig és hogyan tisztelje a szülő a gyerek kérését, határait, hogy mégis biztonságban tudja (mind érzelmileg, mind fizikailag)? Először Jean és Otis kapcsolatára gondoltam, mert ott azért Jean bizony sokszor átlépi a határt, de aztán eszembe jutott Eric és az apja, nekik is van pár szép pillanatuk. Először csak azt látjuk, az apja nem akarja Otist elfogadni olyannak, amilyen (aki szeret “nőiesen” öltözködni, sminkelni, ékszereket felvenni), aztán azért – szerencsére – kibomlik, mi is van a tiltás és nemtetszés mögött. De ott van Jackson (élsportoló, suli legnépszerűbb sráca) és a két anyukája is. És az igazgató meg a fia… Maeve és a jelen-nem-lévő szülei. Csupa-csupa érdekes szál.
  • Maszturbáció. Tabu? Kötelező? Szégyenletes? A lányoknak nem szabad, csak a fiúknak? Miért is jó a maszturbáció? (Túl az orgazmuson.) Ki miért csinálja/nem csinálja? Fontos erről beszélni. És jól nyúl hozzá szerintem ez a sorozat a témához.
  • Szüzesség elvesztése. Mikor kell? Hogyan? Kivel? Ha még szűz vagyok, az ciki? Akkor most már szüzen halok meg?
  • Elvárások, elvárások, elvárások. Mindennel kapcsolatban. Elsősorban a kortársaktól. Sokszor képzelt elvárások.
  • Udvarlás vs. zaklatás. Nagyon jó, hogy ez bekerült! Nagyon jó, hogy két példa is van. Az egyik, ahol a nagy gesztus pozitív választ kapott, a másik, ahol nem – de a srác még sem állt le. És ezt később párhuzamba is állítják és helyre rakják. NEM romantikus többszöri nem után is üldözni valakit a “szerelmünkkel”. A nem az nem!
  • Vaginizmus. Amikor fejben akarja a lány, de a vaginája nemet mond a behatolásra. És egy vicces jelenet, ahogy ezt oldani próbálják. :) Szintén fontos téma.
  • Barátság és szerelem. Miért nem tudok a legjobb barátomba szerelmes lenni? Miért nem megy vele a szex, ha amúgy annyira szeretjük egymást?
  • Leszbikus és meleg kapcsolatok és emberek. Bár egyre kevésbé tabu, azért még mindig babaléptékben halad a nem heteroszexuális kapcsolatok elfogadása. Meg úgy egyáltalán az egyéneké. Annak külön örülök, hogy itt Ericnek nem lány a legjobb barátja, hanem egy heteroszexuális fiú. Hogy igenis működhet. És megölelik egymást, és ökörködnek. És nagyon szuper barátságuk van. Mert nem akar minden meleg srác minden fiúra ráugrani. Hihetetlen, de úgy érzem, ezt ki kell mondani és meg kell mutatni.
  • Első találkozás a szülőkkel. Már a párom szüleivel. Mit vegyek fel? Mit mondjak magamról? Hogy viselkedjem? De jó lenne, ha elfogadnának…
  • Családi működések. Nem, egyik sem tökéletes. Jó belelátni ezeknek a családoknak az életébe.
  • Abortusz. Majdnem kihagytam. Pedig még eléggé az elején van. Ezt is belerakták. Finoman, nem túlbeszélve. Fontos. Nagyon fontos.
  • Tanárok. Van egy pár példa. Szerencsére nagyon pozitív is. Hogy mennyit számít egy jó tanár. Mennyire nagyonis számít! Mennyit tehet jó szóval, odafordulással.

És még biztosan lehetne folytatni a sort. Így, ahogy felsoroltam, még jobban becsülöm ezt a sorozatot, mint eddig. Remélem, sok kamasz meg fogja nézni, meg sok kamasszal foglalkozó szülő, tanár, segítő szakember. (És várom a második évadot!)

És hogy a címben szereplő mondatra is kitérjek. Igen, elég fura, hogy egy 16 éves srác szexuálterapeuta (illetve annak mondja magát, végzettség nélkül nyilván nem az). Meg tök illegális és etikátlan, meg baromi veszélyes is.

Otis elég sok témával találkozik, és elég jól tudja őket kezelni. Azért pár helyen érzi, hogy nem teljesen kompetens, meg nem egészen etikus, ahogy ezt csinálja. És bizony veszélyes is tud lenni, ha rosszul csinálja. Árthat. Mégis hogy lehet, hogy sok esetben működött?

  • Mert így volt megírva a forgatókönyvben. Nyilván.
  • Ezen átugorva. Három dolog volt szerintem különösen fontos: elfogadáskommunikáció és információ.
    • A személy elfogadása. Megbélyegzés és lehülyézés nélkül. Ez amúgy a pszichológusi hozzáállás alapja is. Ez már önmagában gyógyító erejű tud lenni. És nagyon fontos, hogy ezt megkapjuk. Főleg a kamasz éveinkben.
    • Otis sokszor segített a kommunikációban is. Hogy azt mondja a “kliens”, amit mondani akar. Hogy ki tudja magát fejezni. Hogy meg tudja hallgatni és érteni a másikat. Értsék a szavak mögötti érzelmeket, szükségleteket is.
    • És rengetegszer segítene, ha a kamaszok (meg amúgy kortól függetlenül mindenki) megkapná a megfelelő információkat. Nem az internet bugyraiból kellene összeollóznia és kibogarásznia a kis morzsákat, és eldönteni, melyik hiteles és melyik nem.

Szóval amúgy sokszor nincs/nem lenne szükség pszichológusra.
“Csak” valakire, aki elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk.
“Csak” arra, hogy megtanuljuk jól kifejezni magunkat és jól hallgatni.
“Csak” helyes információkra.

Ezek nem mindig adatottak. Ezért bizony jól tud jönni egy pszichológus is. Sajnos sokszor már csak akkor lép képbe, amikor károk is keletkeztek. Pedig a pszichológust akkor is fel lehet keresni, ha “csak” kérdéseink vannak. Bizonytalanok vagyunk. A pszichológusi munka része a pszichoedukáció is (azaz a tanítás, a tudás továbbadása, amit az egyetemen magunkra szedtünk).

Szóval túl azon, hogy illegális és etikátlan és veszélyes, tök hiánypótló, amit Otis csinál. Mert hol van az, akinek ezeket a kérdéseket a kamaszok feltehetik? Hol a francban vannak a felnőttek? Hála az égnek egy-kettő azért felbukkan, és igyekszik kivenni a részét a dologból, de azért van, ami kollektívan hiányzik. Normális szexuális felvilágosítás pl. Meg egy békés iskola program, hogy ne legyen iskolai zaklatás. Meg érzékenyítés, hogy elfogadjuk, ha valaki különbözik tőlünk/az átlagtól. És egy jó iskolapszichológus sem árt. Meg pár hiteles forrás. Ehhez amúgy nagyon ajánlom Janka youtube-csatornáját, a hormonmentest, ahol Janka érthetően, érdekesen és hitelesen beszél szexről, testről, fogamzásgátlásról, és minden ehhez kapcsolódó témáról. Tabuk nélkül.

 

Láttad már a sorozatot? Hogy tetszett?