Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Meddig érdemes önfejleszteni?

Varga Dóra képe
Ellenőrzött szakember

Az önismeret, önfejlesztés most már egyre jobban beszivárog a hétköznapokba, ami egyrészt nagyon jó, mert a pszichológia segítségével olyan tévutakat lehet elkerülni, amivel rengeteg energiát megspórolhatunk az életünkben. Másrészt viszont ebben sem érdemes átesni a ló túloldalára.

Ha valaki meg akarja magát ismerni, akkor a cselekedeteire kell figyelni, a pszichológia pedig segít tudatosan tekinteni magunkra és a környezetünkre. A tudatosság arra jó, hogy a döntéseinket racionálisabban lássuk, amellett, hogy sok döntésünk egyáltalán nem tudatos. Viszont ezeket is sokszor próbáljuk megfejteni, szeretnénk rájönni a miértekre, szeretnénk narratívát alkotni az életünkről. Ez a fajta életszemlélet, megküzdési stratégia egészen addig pozitív, amíg valaki el nem kezd például a tudatosság mögé bújtatva csak a múlt értelmezésével foglalkozni, vagy mások fölé helyezni saját magát, mint aki jobban tudja, hogy mit kellene csinálnia annak, akiről alig tud néhány infót. Az állandó értelmezés, vagyis agyalás egy párhuzamos világot képes létrehozni, amit érdemes határok között látogatni, és nem az élet helyett belemenekülni.

Ha valaki csinálja a dolgát, és többször ugyanott esik pofára, akkor természetesen van szerepe annak, hogy kicsit elgondolkodjon azon, hogyan lehetne másképp csinálni. Van értelme a trauma- és gyászfeldolgozásnak, amennyiben valaki elakad, és ez akadályozza az élet megélését. Van értelme az önfejlesztésnek, ha valaki többet szeretne kihozni magából, hatékonyabban szeretné élni a mindennapjait, pl. kevesebb időhúzással vagy langyos dolgokba való belekényelmesedéssel.

Nincs értelme viszont annak, hogy mindenki analizálni kezdje saját magát, hiszen ezáltal a fókusz állandóan a múlt felé irányul, és ha nincs rá oka, akkor nem érdemes problémát keresni, mert egész biztosan fog találni. A megoldást akkor kell keresni, ha probléma van, és nem fordítva. Mindenkori kedvenc mesém az Oroszlánkirály, amiben Szimbának is elmagyarázza az apukája, hogy nem attól bátor valaki, ha magának keresi a bajt. Szóval óva intenék mindenkit attól, hogy csak úgy hobbiból analízisbe kezdjen. Akkor kell segítséget kérni, ha van olyan probléma, amit egyedül nem sikerül megoldani, vagy sikerülne, csak egyedül sokkal nehezebben, mint egy külső emberrel együtt.

Az önfejlesztés, mint hobbi, az állandó pszichológiai előadásokra járás és pszichológiai könyvek olvasása szintén tud kimerítő lenni. Természetesen releváns témákban van értelme tájékozottnak lenni, de semmiképp nem érdemes félprofivá válni, és 3 napos tanfolyamok után egyáltalán nem javaslom, hogy valaki klienseket vállaljon, mert óriási felelőtlenség.

A saját szakmájában és szerepeiben viszont mindenkinek érdemes fejlődni. Aki emberekkel foglalkozik, annak javaslom is, hogy mélyedjen el a kommunikáció témában, mert sajnos sokan egy fél mondattal is óriási sérülést tudnak okozni másoknak; legalább ezt érdemes elkerülni, tehát ne ártsunk lehetőleg senkinek. Aki vezető, az valószínűleg tisztában van vele, hogy mennyit számít, hogy bánik az emberekkel. Pedagógusoknak kötelezővé tenném, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a gyerekek pszichés jóllétére, és képezzék magukat akár könyvekből, akkor is, ha ezt az iskola nem finanszírozza; könyvtár minden városban megtalálható, és most már az internet is bárki számára elérhető. Szülők számára szintén javaslom, hogy a párkapcsolatok és a család, gyermeki fejlődés lelki hátteréről tájékozódjanak.

És még sorolhatnám. Azt gondolom, hogy bőven elég, ha valaki elég jól működik a saját szerepében, a saját életében. Nem kell mindent tudni, és nem kell, nem is lehet mindig tökéletesnek lenni. De a nem tudás nem mentesít a következményektől, és a tájékozottság rengeteg kellemetlenségtől megkímélhet minket. Az önfejlesztésben mindenképp érdemes szüneteket tartani, mert egy idő után elképesztően fárasztóvá tud válni, és ha rendszeresen ezzel foglalkozunk, akkor nem tudjuk teljességében megélni a pillanatokat. Amikor valaki a gyerekével játszik, akkor legyen ott vele 100% figyelemmel, és ne azon gondolkozzon, hogy a sok okos embertől mit hallott, vagy mit olvasott. Az életet megélni érdemes, és nem túlélni. Ha ez nem sikerül, akkor érdemes segítséget kérni, mert elképzelhető, hogy sokkal könnyebb a megoldás, mint amilyennek gondoljuk.