Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Maximalizmus – áldás, vagy átok? II. rész

Csiby Ágnes képe
Ellenőrzött szakember

Folytatjuk 2019. június 8-n közzétett cikkünket.

Segíthet-e magán a maximalista?

Igen, segíthet. Tanulja meg a feladatokat delegálni, másoknak átadni – a munkahelyén és a családban egyaránt. Nem baj, ha az eredmény nem lesz tökéletes. Az sem baj, ha a kollégáját, vagy a családtagot kell megkérni, hogy kicsit javítson a munkáján. Az esetek többségében a delegált munka eredménye egyre jobb lesz és egyre több ideje szabadul fel a delegálónak.

Néha tegye fel magának a kérdést: Mi történik, ha most nem határidőben küldöm el ezt az anyagot? Vajon tényleg tragédia történik?
Időről időre tegye fel magának a kérdést: Jó az nekem, ha most ezt, így csinálom? De igazán, őszintén, jó az nekem? Hova vezet, ha ezt így folytatom? Mi történne, ha most egy kicsit lazítanék? Ne a saját szavaival válaszoljon ezekre a kérdésekre, hanem egy olyan ismerősének, barátjának a szavaival, akinek a véleményére ad és elfogadná tőle, ha ő kérné lazításra.

Az egyik legnagyobb és legeredményesebb világcég vezetési filozófiája, hogy egy-egy feladatot elegendő kb. 80%-ban elvégezni. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy a tökéletességig javítanánk a tervezésen, a kivitelezésen és ezzel még több időt és energiát szánnánk rá, kezdjük el és menet közben alakítsunk rajta. Ha a maximalista ezt az elvet veszi figyelembe, az általa elvégzett 80%-os munka a környezete számára valószínűleg 100%-os lesz.

Ha autóval jár munkába, az utazási időt ne munkával (azaz telefonálással) töltse, hanem hallgasson valami igazán relaxáló zenét, hogy nyugodt hangulatban érkezzen a munkahelyére, este pedig haza.
Találjon időt saját magára. Rendszeresen relaxáljon, végezzen olyan sportot, amivel nem csak a testét edzi, hanem a feszültséget is levezeti. Ne akarjon a sportban is tökéletes lenni, ezt hagyja a versenyzőkre. Tanulja meg a mindfulness technikát, amivel leállíthatja az örökké áramló (feszültséget keltő) gondolatokat és képes tudatosan a jelenben létezni.

Nehéz „leszokni” a maximalizmusról, mivel az ahhoz vezető út valószínűleg gyermekkorban vagy serdülőkorban kezdődött. Jó esetben megvannak az előnyei a munkában, a karrierben, a szakmai fejlődésben, talán még a fizetésben is visszatükröződik. Akkor érdemes a maximalizmus árnyoldalain elgondolkodni, ha ez a „működési” mód már nem okoz boldogságot, ha állandó feszültségeket eredményez magunk körül, vagy ha olyan, itt is említett akár testi tünetek jelentkeznek, amelyeknek maximalizmusunk lehet a forrása.