Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Maximalizmus – áldás, vagy átok? I. rész

Csiby Ágnes képe
Ellenőrzött szakember

Ha állásinterjúra készülve azon gondolkodsz, mit is válaszolj a kérdésre, hogy milyen negatív tulajdonságaid vannak, praktikus, ha azt mondod, „maximalista vagyok”. Hiszen a főnököknek jól jön egy maximalista, lelkiismeretes beosztott, aki mindent határidőre elvégez, a munkájában soha nincs hiba és a végletekig terhelhető. Tiszta sor. De hogy néz ki mindez a másik oldalról?

A maximalista nem akar és nem is tud feladatokat leadni. Hiszen jóval több idő valamit elmagyarázni egy kollégának, mintha ő maga gyorsan és tökéletesen megcsinálja. Nem beszélve arról, hogy amit a kolléga megcsinál, azt még ki kell javítani.

A maximalista nem tud nemet mondani olyan feladatokra sem, ami nem feltétlenül az ő dolga lenne. Ha egyszer őt kérték meg rá, természetes, hogy (tökéletesen) meg kell csinálnia.

Ő biztos, hogy betartja a határidőket akár olyan áron is, hogy hajnalban kel, vagy késő éjszakáig fennmarad, csak hogy időben leadja, amit megígért, amit várnak tőle. Teszi ezt akkor is, ha szinte biztos benne, hogy a csapat többi tagja nem veszi komolyan a határidőt. Ha mégis késik egy munkával, iszonyatos lelkifurdalása lesz. Ha nem szorít a határidő, általában akkor sem alszik eleget, mert az alvás rovására sok feladatot el lehet végezni. Sokszor nem ebédel, hiszen azzal is sok munkára használható időt vesztegetne el. A munkából későn hazafelé menet még visszahívja azokat, akikkel nem tudott napközben beszélni, így is kihasználva az időt. Így aztán lehet, hogy a lakásába belépve nagyobb benne a feszültség, mint amikor elindult a munkahelyéről.

Az emailjeit szabadság alatt is folyamatosan olvassa és megválaszolja, hiszen nincs kinek átadni a feladatokat és a felelősséget. Sőt, laptopja, telefonja minden pittyenésére ugrik és megnézi az érkezett üzenetet. Ettől állandó feszültségben él a szabadsága alatt is. Szabadidejében az el nem végzett feladatok járnak az eszében és nem tud igazán kikapcsolódni. Folyamatosan azon gondolkodik, hogy mi maradt ki, mit nem végzett el és még mi vár rá holnap és mi a jövő héten.
A maximalista nem engedheti meg magának, hogy időt szakítson sportolásra, kikapcsolódásra, hiszen állandóan dolgoznia kell. De az is lehet, hogy egy szabadidős sportot is olyan tökéletesen akar űzni, hogy a túlzott erőfeszítés izomszakadáshoz, húzódáshoz, sérüléshez vezet.
 
Milyen következményekkel járhat a maximalista munkatempó?

A fizikai, a lelki és a szellemi fáradság összeadódik és testi tüneteket okozhat. Álmatlanság, fejfájás, magas vérnyomás, nehéz légzés, pánikroham-szerű tünetek alakulhatnak ki. A maximalista személy ártatlan helyzetben, kisebb feszültség hatására is elsírhatja magát.

Nehéz a sok feladatot a munkaidőbe beleilleszteni, így a maximalista kénytelen a munkahelyén, vagy otthon a munkaidő (hivatalos) vége után is dolgozni. Ezzel úgy érzi, hogy elhanyagolja a családját (ami lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem) és ettől lelkifurdalása keletkezhet, ami tovább növeli a benne felgyülemlett feszültséget. Persze próbál egyszerre jó házastárs, pár, szülő, gyerek lenni, de ez nem mindenkinek sikerül.

Nehéz a maximalistával beosztottként, kollégaként együtt dolgozni, hiszen másoktól is hasonló tökéletességet vár el, ami feszültséghez vezethet. Ha pedig másoktól nem, csak magától várja el a teljes erőbedobást és az erőn felüli odaadást, azzal a saját terheit növeli elviselhetetlenre. Gyakran elvégzi a feladatokat a beosztottai helyett, mivel őket nem akarja munkaidőn túli munkára késztetni.

Hamarosan folytatjuk azzal, hogy segíthet-e magán a maximalista.