Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Maradjunk kapcsolatban, vagy jobb, ha véget vetünk?

Szekeres Kristóf képe
Ellenőrzött szakember

Néhány szakember talált egy logikus magyarázatot arra, hogy vajon miért ragaszkodnak az emberek a rossz kapcsolataikhoz. Jelenlegi cikkemben megvizsgáljuk, melyek lehetnek azok az összetevők, amelyek miatt hajlandóságot mutatunk egy olyan kapcsolat megtartására, ami nem biztos, hogy megfelelő lehet számunkra.

Egy romantikus kapcsolat lezárása soha nem könnyű, és van valami a rossz kapcsolatoknál, ami különösen megnehezíti a szakítást. A kutatók próbálnak rájönni, hogy mi lehet ennek az oka, és egy új tanulmány szerint az önzetlenség lehet az egyik ok. 

Milyen kimenetele lehet egy kapcsolatnak?

Sokszor azt gondoljuk, hogy azok, akik egy boldogtalan és rossz kapcsolatban maradnak, lusták. A romantikus kapcsolatok vizsgálatának befejezésekor a legtöbb kutatás úgy találta, hogy a valakivel való szakítást elsősorban önérdekek vezérlik. 

A tradicionális gondolkodás két kategóriába sorolja a kapcsolat fennmaradásának okait. Van, aki vagy úgy gondolja, hogy túl sok időt és érzelmet fektetett bele, hogy most feladja, vagy úgy gondolja, hogy az egyedülállóságnál még az is jobb, ha egy rossz kapcsolatban vagyunk benne.

De amikor egy személy akár úgy dönt, hogy megszakítja a kapcsolatot, akár nem, a pro és kontra listája nem csupán arról szól, hogy ő maga mennyire érdekelt a szakításban. Nagyon sok tanulmány viszont a kapcsolatok megszakításának okaként az önérdekünket jelölte meg.

Még akkor is, amikor az emberek nem különösen elégedettek a kapcsolataikkal, a partnerük érzései és sorsa miatt aggódnak, ami maradásra ösztönözheti őket.  

Figyelem a partnerünk felé 

“Amikor az emberek észrevették, hogy a partner nagyon elkötelezett a kapcsolat iránt, kisebb valószínűséggel kezdeményeztek szakítást.” - mondja Samantha Joel vezető szerző, aki a kanadai Ontario Nyugati Egyetemen a romantikus kapcsolatok döntéshozatalát tanulmányozza.

“Ez igaz akár azokra az emberekre is, akik nem igazán kötelezték el magukat a kapcsolatuk mellett, vagy akik személy szerint elégedetlenek voltak a kapcsolatukkal.

Általában nem akarjuk bántani a partnereinket és törődünk azzal, amit a másik érez..”

Joel kutatása elsőként teszteli közvetlenül azt az elképzelést, hogy az emberek figyelembe veszik-e a partnerük érzéseit, amikor eldöntik, hogy maradnak-e a kapcsolatban. 

Kapcsolatok vizsgálata

A kutatás 1348 résztvevőt követett, akik legalább 10 hete álltak romantikus kapcsolatban. A második tanulmány 500 résztvevőt figyelt, akik fontolóra vették a szakítást, és nyomon követték őket további két hónapig. 

Az eredmények azoknak a kutatásoknak a számát növelik, amelyek azt mutatják, hogy az emberi viselkedés természetéből adódóan proszociális - egyfajta önzetlen viselkedés, amelynek célja, hogy segítsen másokat. 

Milyen is a proszociális viselkedés? 

Mindkét tanulmány kimutatta, hogy minél inkább alárendelt egy személy, annál inkább hisz a partnerének, és kevesebb valószínűséggel fog szakítást kezdeményezni. 

Nehéz minden lehetőséget kizárni, mégis úgy tűnik, hogy emögött a proszociális viselkedés mögött semmilyen önző érdek, vagy attitűd nincsen. Ugyancsak nem vezethető vissza ez az önzetlen attitűd sem a bűntudat érzésére, sem a megtorlás félelmére, vagy éppen az aggodalomra, hogy összeveszik a barátaival és a családjával.

A szakítás mérlegelésekor úgy tűnik, hogy az emberek komolyan figyelembe veszik a partner iránti elkötelezettségüket a kapcsolatban, és hogy milyen lesújtó lenne a másikra nézve a szakítás. 

A kutatás eredménye

“A jelenlegi kutatásban következetesen azt tapasztaltuk, hogy az emberek figyelembe vették a partnerük érzéseit - kevesebb valószínűséggel vetnek véget a kapcsolatnak az erősen alárendelt partnerrel - függetlenül a saját elkötelezettségüktől, elégedettségüktől, befektetésüktől és az alternatívák minőségétől.” - zárják le a szerzők. 

Ez nem azt jelenti, hogy semmilyen önérdek nem vezérli a szakításokat. Ez csupán azt sugallja, hogy az emberek nagyon is figyelembe veszik és aggódnak (olykor túlságosan is) a partnerük érzéseiért.

Ennek ellenére még mindig nem tisztázott, hogy vajon ez az “igazi” proszociális viselkedés példája. A kutatók elismerik, hogy lehetnek olyan önző megfontolások, amelyek az önfeláldozó viselkedés mögött elrejtőznek és nem sikerült azokat kiszűrni.

Például: az elkötelezett egyének valóban proszociálisabbak-e partnereikkel szemben, vagy ezek az erőfeszítések szolgálják-e a partner javát az értékes kapcsolat fenntartásának érdekében valamely hosszú távú, önérdekű stratégiával.

Miért nem mindig jó ez a fajta viselkedés?

Még ha ez valóban a proszociális viselkedés példája is, a kapcsolat fenntartása csupán a másik érdekeinek figyelembe vétele miatt nem biztos hogy jó.

Kezdőknek: az emberek teljesen rosszul értelmezhetik a partnereik attitűdjeit, érzéseit, és maradnak benne egy olyan kapcsolatban, ahol sem a másik, sem ők maguk nem boldogok.

“Előfordulhat, hogy túlbecsüljük azt, hogy a másik mennyire elkötelezett, és hogy milyen fájdalmas lehetne száméra a szakítás.”

Tehát, míg a proszociális magatartás az eredményezhet a kapcsolatoknál, hogy azok tovább fennmaradnak, ezzel együtt nem biztos, hogy ezek a tovább fennmaradt kapcsolatok valamennyire is boldogok lennének, vagy minőségileg jobban járunk így.

via psypost