Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítvány

PszichológusKereső képe

Kérem, engedjék meg, hogy bemutassam alapítványunkat, a Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítványt. Én Bajzát Krisztián vagyok, a kuratórium elnöke. Még mielőtt belevágnánk az alapítvány történetébe, vissza kell kicsit kanyarodnunk az időben, mégpedig a 2004-es év végére. Ekkor kezdődött ez a történet, amiben én, mint főszereplő vettem részt. 25 éves voltam, ekkora már benőtt a fejem lágya, bőven elhagytam a szülői házat, saját életem volt, tartós párkapcsolat, stabil munka, stb.

Még mielőtt belevágnánk az alapítvány történetébe, vissza kell kicsit kanyarodnunk az időben, mégpedig a 2004-es év végére. Ekkor kezdődött ez a történet, amiben én, mint főszereplő vettem részt. 25 éves voltam, ekkora már benőtt a fejem lágya, bőven elhagytam a szülői házat, saját életem volt, tartós párkapcsolat, stabil munka, stb.
2004 év végén, az ünnepek előtt elmentem egy helyi balatonlellei patikába, - anno ott éltem, - egy egyszerű fájdalomcsillapítót vásárolni akkori páromnak, mert elég sűrűn migrénes fejfájás kínozta. A patikus hölgy látásból ismert, s miközben kiszolgált, jelezte felém, - szinte idézem mondatait, - hogy szerinte elég sápadt vagyok, ugyan már, menjek el egy vérvételre, biztosan vashiányom van, felírnak egy egyszerű vastablettát, s helyrejövök. Ügyet sem vetettem a hölgy szavaira, - amúgy is rettegtem a tűtől, - de azért otthon megemlítettem. Utólag kiderült, ez volt az én „szerencsém”. Végül is a párom, és a szülei unszolására elmentem a fonyódi laborba egy vérvételre.
Másnap mentem a leletért, ami nagyon rossz volt, magas fehérvérsejt, alacsony hemoglobin, és vérlemezke szám. A háziorvosom a vérképem láttán be is utalt a kaposvári hematológiára. Aznap még be is siettem a kórházba, ahol az osztályon épp a Főorvos Úrral, azóta Prof. Dr. Egyed Miklóssal futottam össze a liftajtóban, s elmondtam neki, hogy vérképleletem alapján utaltak be. A Főorvos Úr azonnal megnézte a kezemben szorongatott papírokat, és aggódva érdeklődött, hogy jól vagyok e, illetve kapok e normálisan levegőt, és hogy mennyire vagyok fáradékony. Mit mondjak, a reakciójára nagyon megijedtem, de próbált nyugtatni, hogy ne ijedjek meg, itt, mármint az osztályon nagyon súlyos betegeket kezelnek, de remélhetőleg nálam nincs akkora probléma. Szavai azóta is itt csengenek a fülemben.
Leinvitált az ambulanciára, - ahol újból levettek egy fiola vért, - s közölte, hogy aznap ő az ügyeletes orvos, s ez idő alatt mikroszkóp alatt megvizsgálná vérmintám, megadta a telefonszámát, és kért, hogy másnap érdeklődjek telefonon nála. Eme napon éppen szabadnaposak voltunk a párommal, eljött a délután kettő óra, - ekkorra volt megbeszélve, - s hívtam a főorvost, aki jelezte, hogy nagy baj van, be kellene mennem a kórházba, s el kellene gondolkozni egy hosszadalmasabb gyógykezelésen. Kérdeztem tőle, - mivel ekkorra már tényleg nagyon megijedtem, - hogy meddig dolgozik. Azt válaszolta, hogy épp lejárt a munkaideje, de menjek be nyugodtan, s Ő mindenképpen megvár.
Azonnal autóba pattantunk, s irány Kaposvár. Egy ambuláns kivizsgálóba kísért a doktor úr, onnan a bent lévő asszisztens személyzetet kiküldte. Ekkor közölte velünk a Főorvos Úr, hogy egy nagyon előrehaladott stádiumban lévő, komoly betegségem van. A diagnózis: Akut Myeloid Leukémia. Közölte, hogy ha nem derült volna ki betegségem, akkor kb. két hét lett volna hátra a biztos halálig. Az utólagosan levett csontvelő minták 96 %-ban beteg sejtekből, úgynevezett blastokból álltak, pedig maga a betegségnek semmilyen tünetét nem vettem észre. Kicsit fáradékony voltam ugyan, de ezt betudtam az év végi fáradalmaknak, ugyanis az ünnepekben sokat dolgoztam.
Elkezdődtek a kezelések, négy ciklus kemoterápiát kaptam, ami tünetmentességet okozott. A kezelések után volt egy évem, amíg úgy gondoltam, hogy a rémálomnak vége, és amikor már szinte minden kezdett visszarázódni a normális kerékvágásba, egy kontroll alkalmával kiderült, hogy betegségem nagyon makacsnak bizonyult, bizony ő ragaszkodik hozzám, és nem akar eltűnni az életemből. Ezek után kezelések újabb sorozata következett, és egy csontvelő-transzplantáció, ami 2007 április 13-án, pénteken meg is történt, megkaptam az új sejteket. Ez a péntek 13 úgy néz ki, nekem szerencsét hozott. Mára teljes remisszióban vagyok, 100 % donor vérképzésem van, ami a betegséget illeti, remélem örökre búcsút intettünk egymásnak!
A harc nem volt egyszerű, de sosem adtam fel, és meg lett az eredménye!

Kicsit hosszúra sikeredett ez a bevezető, akit egyébként részletesebben érdekel a betegségtörténetem, ő a www.tegyunkleukemia.hu/bajzat-kriszitan-tortenete/ linken több mindent megtalál róla.

Szóval az alapítvány története 2004 karácsonya körül kezdődött el, amikor diagnosztizálták betegségem. Ekkor természetesen még nem gondoltam, hogy ez lesz belőle, de ha nincs a betegségem, most a Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítvány sem létezik.
Az alapítvány gondolata akkor kezdett megfogalmazódni bennem, amikor láttam, saját bőrömön tapasztaltam, hogy a leukémiás, és különböző vérképzőszervi betegek milyen nehézségeken mennek keresztül. Nekem, személy szerint sajnos elég rossz tapasztalatom volt, igazi nagy segítségre nem számíthattam senkitől. Ekkor döntöttem el, hogy igenis szükség van egy alapítványra, egy közhasznú szervezetre, aki kifejezetten a betegek közvetlen támogatására jön létre.
Az alapítvány létrejött, 2010 szeptemberében keltezett az alapítói okirat, benne a fő cél: Leukémiás gyermekek, és rosszindulatú vérképzőszervi betegségben szenvedő betegek és közvetlen hozzátartozóik anyagi, és tárgyi támogatása.
Sokan vallják, hogy semmi nem történik véletlenül, mindennek oka van. Talán az én betegségem is okkal történt? Lehet, ezt én nem tudhatom, elképzelhető. Én egy dolgot tudok, én az alapítványunkhoz a nevem, arcom adom, kiállok mellette teljes válszélességben, 0-24 óráig, minden percben. Azt is mondják, hogy az élethez célok kellenek! Nekem van, hogy egyszer a Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítvány is a nagyok között legyen egy lapon említve, és hogy ezzel egyenes arányosságban minél több leukémiás gyermeknek, és vérképzőszervi betegnek tudjunk segíteni. Bízom benne sikerül is megvalósítanom az alapítvány által! Úgy legyen! A kuratórium ezen dolgozik!

A lenti honlapunkon megtalál minden információt rólunk. Amennyiben szimpatikusnak találja az alapítvány tevékenységét, úgy adója 1 %-nak felajánlásakor mellettünk is dönthet, leukémiás gyermekeket, és vérképzőszervi betegeket támogatva ezzel közvetlenül.

Ön megtisztel adója 1%-val, mi bizonyítunk! Köszönjük!
„Ma én, holnap Te, holnapután Ő!” Ismerjük fel a mondat fontosságát!
 
www.tegyunkleukemia.hu                     info@tegyunkleukemia.hu

Kísérje nyomon munkánkat!

Facebook oldalunkat ide kattintva érheti el!
Köszönünk minden megosztást, és like-ot!