Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Lehetsz irigy, ne szakítsd meg azonnal a barátságotokat!

Varga Dóra képe
Ellenőrzött szakember

Az esküvőszezon sajnos kiváló terepe az évtizedes barátságok megszakadásának. Miért? Nagyon sokan nem tudnak mit kezdeni azokkal a nehéz érzésekkel, amit a kortársakkal való összehasonlítás, az életciklus-váltások megélése vagy meg nem lépése okoz.

Az irigység érzése az egyik legnagyobb tabu a társadalmunkban. Valamiért ezt egy szégyellnivaló dolognak tartjuk, pedig ugyanolyan érzelem, mint bármelyik másik. Meg szabad élni, de a kifejezésével és feldolgozásával a saját felelősségünk, hogy kezdjünk valamit. Egyáltalán nem gáz, ha azt érzed, irigyled a barátaidat azért, mert ők az élet valamely területén látszólag előrébb tartanak nálad! Az irigység azt jelenti, hogy nagyon vágysz arra, hogy megélhess valami hasonlót, szeretnél abban a pillanatban másnak a helyében lenni. Ezzel pedig semmi probléma nincsen!

A probléma ott kezdődik, amikor valaki ezt saját magának sem meri bevallani. Mintha akkor már nem lenne valaki jó barát, ha vannak érzései a világ történéseivel kapcsolatban. Az irigységet letagadják maguk előtt az emberek, és sokszor hallom, amikor rosszul használják a féltékenység szót helyette, ami egyáltalán nem ezt jelenti. Ezt mindenki tudja, de a féltékenységet jobban legitimizálja a társadalom.

Az osztálytalálkozók ritkán, de rendszeresen adnak lehetőséget személyes találkozásokra azokkal az emberekkel, akikkel hasonló közegben nőttünk fel. Facebookon lehet magunkról torzítani a valóságot agyonphotoshopolt képekkel, és kiválogathatjuk, hogy mit mutatunk meg magunkról, de amikor face-to-face együtt látjuk a régi osztályunkat, akkor húsba vágó tud lenni a valóság. Az emberek megváltoznak, öregszenek, házasodnak, gyereket vállalnak, meghíznak, eladósodnak, meggazdagodnak stb. Nem baj az, ha a saját korosztályunk mellé tesszük magunkat, de hajlamosak vagyunk mások életéből a jót kiemelni, a vele járó nehézségeket pedig észre sem vesszük, mert annyira el vagyunk foglalva saját magunkkal, az önszeretettel, az énidővel, az önmegvalósítással, a saját problémákkal, hogy alig marad energiánk együttérezni másokkal. Így jön létre a rejtegetett irigység.

Természetes folyamat, hogy a barátságok idővel átalakulnak, hiszen mi magunk és a körülményeink is változnak. Van, amikor közelebb érezzük magunkat másokhoz, és van, amikor nehezen tudunk mit kezdeni azzal, ahogy mások éppen élik az életüket. Mindenkinek joga van a saját döntéseihez! Ha kérdezik, elmondhatjuk a véleményünket, de nem érdemes beleszólni mások életébe, sem a barátokéba, sem a családtagokéba. Támogatásunkat, megértésünket annál inkább érdemes kifejezni.

Viszont, ha túlvállaltuk magunkat, és a saját problémáink is agyonnyomnak, akkor meg kell tanulnunk nemet mondani. Nem leszünk attól rossz emberek, ha éppen nincs kapacitásunk másoknak segíteni. A szülőknek a gyerekeik felé van elsődleges felelősségük, amíg fel nem nőnek. A barátok sokszor nem értik meg, hogy a szülővé válás átrendezi a prioritásokat, a feladatokat, a felelősségi köröket, és egyértelmű, hogy ilyenkor nem a hajnalig tartó bulizásoké, vagy a több napos baráti programoké lesz a főszerep. Az újszülött érkezése felborítja a párkapcsolat korábban jól működő megszokásait, és az ehhez való alkalmazkodás közepette természetes, hogy egy kismamának nevetségesnek tűnnek a szingli barátnők panaszkodásai. Pedig ők is a maguk helyzetében küzdenek és szenvednek, csak a pelenkák mögül nézve ez bagatellnek tűnik.

Ha a barátság fontos annyira, hogy fenn akarjuk tartani, akkor meg kell tanulnunk érdeklődéssel lenni a másik felé, a számára aktuálisan fontos dolgok felé, és meg kell találnunk a kölcsönösen jó érzést adó találkozási formákat, átalakítani a kapcsolattartás módját és gyakoriságát. Minden életszakasznak megvan a maga szépsége és nehézsége, és mindig érdemes tanulnunk egymástól. Szabad egy picit eltávolodni, aztán újraközeledni.

Az is lehet, hogy egy barátságot egy idő után tényleg nem érdemes erőltetni. Ilyenkor a közös múltat tartsuk tiszteletben, és ha úgy is döntünk, hogy nem folytatjuk a kapcsolatot, akkor se bántsuk meg a másikat, aki sokáig az életünk fontos része volt. Mindig lehet új barátokat szerezni, de az igazán fontos gyerekkori barátságok értéke felbecsülhetetlen.