Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Lehangoltság és mindfulness

Csukás Csaba képe
Ellenőrzött szakember

Mindannyiunkkal megesik olykor, hogy reggel ébredéskor, olyan lehangoltak vagyunk, hogy sem kedvünk, sem energiánk nincs kikelni az ágyból. Ha mégis sikerül feltápászkodni, a reggeli ízetlen, a kávé hatástalan, és már előre érezzük, ez egy borzalmas nap lesz. És valóban, az lesz. Ráadásul egyre rosszabb és rosszabb, ahogy a nap vége felé közeledünk, és már alig várjuk, hogy hazaérjünk.

Hogyan történik mindez? A leggyakoribb, hogy reggel ébredéskor – akár egy álom miatt, amire nem emlékszünk, akár egy kényelmetlen pozíció miatt – kellemetlen érzéssel ébredünk. Ilyenkor történik egy fontos, automatikus reakció, amivel tudattalanul okot tulajdonítunk a helyzetnek, és meg is ítéljük annak tartósságát, kontrollálhatóságát, lehetséges ártalmait. Azok, akikben ez az ítélet kevésbé negatív, ébredés után könnyen átlendülnek ezen a diszkomfort érzeten, és elkezdik a napjukat. Mások, akikkel esetleg ez már sokadszor fordul elő, vagy amúgy is hajlamosabbak a katasztrofizálásra, beleragadnak ebbe a gondolatba, és tudattalanul egyre csak rágódnak rajta. Ez az elménktől figyelmet követel, amit máshonnan kell elvennie. A legegyszerűbb, ahonnan ezt megteheti, az olyan cselekedetek, amelyek megszokottak, már-már automatikusak. Ilyen a zuhanyozás, reggelizés, kávézás. Pontosan azoknak a dolgoknak nem tudunk figyelmet szentelni, amelyek kirántanának a kellemetlen érzésből. Ez a fajta tudattalan rágódás gyakran egész nap folytatódik, a csökkent figyelem pedig szinte minden aktivitásunkat és élvezeti forrásunkat tönkretesz, így sodorva egyre mélyebbre a lehangoltságba, szomorúságba.

A mindfulness módszer abban tud segítséget nyújtani, hogy megtanít minket felismerni szinte azonnal a megjelenő negatív gondolatokat és érzéseket, nem engedve a tudattalan feldolgozásba ágyazódni azokat. Így képesek leszünk a jelenre fókuszálni, megélni mind a kellemes mind a kellemetlen érzéseket anélkül, hogy különleges címkéket ragasztanánk rájuk: „sosem fog elmúlni”, „depressziós vagyok”, „ez is csak velem fordulhat elő”, „nincs értelme az egésznek”.

A saját kezünkbe vehetjük ezáltal az irányítást, és odafigyelve, élvezni tudjuk a pillanat nyújtotta legapróbb örömöt is. Megérezzük a tusfürdőnk illatát, a kellemes bizsergést az állkapcsunkban, ahogy a kávéscsészét a szánkhoz emeljük, vagy bekapcsoljuk a kedvenc zeneszámunkat, és igazán odafigyelve olyan részleteket is meghallhatunk, amelyeket eddig talán sosem.

A mindfulness által megtanulhatjuk azt a képességet, hogy megtapasztaljuk igazán, ami velünk történik, és olyan módon vehetjük kezünkbe a saját életünk irányítását, ahogy talán még soha. Az elménk sokszor furcsa, kegyetlennek tűnő játékot űz velünk, de ezt csak azért teheti meg, mert nem figyelünk arra, éppen merre jár.

Ön élje az életét a való világban, és ne az elméje, az által létrehozott, képzelt valóságban!