Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Krízis, mint fejlődési lehetőség?

Tóth Beáta képe
Ellenőrzött szakember

Modern társadalmunkban szinte mindennap találkozhatunk olyan váratlan helyzettel, eseménnyel, amely kibillent addig megszokott egyensúlyi állapotunkból. Gyakorta találkozunk olyan személyekkel, ismerősökkel, akik azt jelzik felénk, úgy érzik, mintha kicsúszott volna lábuk alól a talaj, nem tudnak koncentrálni, mindent átható bizonytalanságérzés lesz úrrá rajtuk és képtelenek megoldást jelentő kiutat találni – sokszor anélkül, hogy konkrét okhoz kötnék.

Azt kétség nélkül kijelenthetjük, hogy a modernizáció folyamatával összhangban nőtt azoknak a tényezőknek a száma és szerepe, amelyek a személy életében fordulópontot jelentenek. Ennek számtalan oka lehet, a közös bennük, hogy átmenetileg labilitást okoznak az addig megszokott életvitelben, ezzel konfliktusokat, de egyben lehetőségeket is generálva. Ezek alapján úgy tűnik, hogy életünk szinte el sem képzelhető krízisek nélkül.

A krízis görög eredetű szó, jelentése válság, fordulópont, stresszel teli változás (lehetősége). Ebben a definícióban különösen hangsúlyos a fordulópont jelentés, hiszen ez magában foglalja a krízis által kínált olyan lehetőséget, amely a személyiség fejlődéséhez vezet. Ilyen fordulópont esetében a személyiségnek döntés(eke)t kell hoznia, amely új konfliktus-megoldási stratégiákat, eszközöket igényel a már bevált módszerek helyett. A krízisek megoldása az, ami a megküzdő mechanizmusaink fejlesztésével növeli az énerőt, az önbizalmat, a biztonságot és személyiségünk problémamegoldó képességét.

A sokszínű fogalommagyarázatok valamint a köznyelvben jelen lévő fogalmi tisztázatlanság megnehezíti a krízis állapot felismerését. A krízis fogalmával gyakran összemosódik a veszteség, gyász, stressz, trauma, depresszió jelentése.

A pszichológiai értelemben vett krízis az az állapot, amikor a személy kénytelen a veszélyeztető körülményekkel szembenézni; ezek vagy ezeknek fenyegető közelsége mindennél fontosabb pszichológiai problémává válik számára; ezeket sem megoldani, sem elkerülni vagy kikerülni nem képes, főleg nem az adott személyt jellemző szokványos problémamegoldó eszközökkel és a mobilizálható potenciális pszichológiai energiával.

A krízist kiváltó események váratlanok, érzelmileg hangsúlyosak, szorongást, tehetetlenség érzést indukálnak, a biztonságérzetet veszélyeztetik, a kiszolgáltatottság, esendőség érzését keltik. A krízis lefolyása időben korlátozott, 6-8 hét. Ez alatt az idő alatt az illető lényegesen sérülékenyebb, még abban az esetben is, ha később helyreáll egy új lelki és testi egyensúly.

A krízis fajtái

Fejlődési krízis: Erikson nevéhez köthető az a dinamikus fejlődésmodell, amely a felnőtt életszakaszokra is kiterjed. Az általa megalkotott nyolcszakaszos fejlődési modell szerint a személyiségfejlődés mozgatórugói az intrapszichés és szociális tényezők konfliktusai és a személyiség ezen szakaszokban megnyilvánuló jellegzetességei formálják az identitást. Két fejlődési fázis között, az életszakasz-váltáskor megjelenő pszichoszociális krízis óriási növekedési lehetőségeket rejt magában, de ilyenkor fokozottabban érzékeny is a személy. Gyermekkorban a fejlődési átmeneteknél azért gyakoribb a krízis, mert a már elégtelenné váló elhárító mechanizmusok nem tudnak megküzdeni az új és bonyolultabb feladatokkal (pl. serdülőkor).

Akcidentális krízis: Az akcidentális krízisek olyan véletlenszerűen előforduló, külső, provokatív tényezők hatására megjelenő események, amelyek váratlanul, hirtelen és sorscsapás szerűen érik a személyiséget. Minden, a személyiség korábbi relatív egyensúlyát bármilyen irányban megbillentő tényező provokálhat krízisállapotot (többek között a természeti katasztrófák, balesetek, érzelmi katasztrófák, szeretett személy elvesztése, haláleset, válás, súlyos sérülés, betegség, de házasság, terhesség, születés is előidézhet krízisállapotot).

Krízismátrix: Az egyén életének bizonyos időszakaiban a kétféle krízis (fejlődési krízis, akcidentális krízis) egyszerre jelenhet meg. A krízismátrix egy olyan hosszabb időszak (rendszerint életszakaszok közötti átmenet), amely alatt az egyén akár többször is átél érzelmileg felkavaró, kritikus helyzeteket, és ezáltal fogékonyabbá, sérülékenyebbé válik krízisek kialakulására. Ez a megnövekedett veszély jelentősen igénybe veszi a személy megküzdési képességét, de a személyiség egyensúlyának a korábbihoz képest magasabb szinten történő helyreállásának lehetőségét is magában rejti.

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!

További lehetőségek:

  • https://yelon.hu/
  • NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyerekeknek telefonszolgálat
    06-80-505-101
    (06-1) 267-4900

 

Irodalom

Beáta, B. (2018). Serdülőkori önsértés. Budapest.

Csürke, J., Vörös, V., Osváth, P., & Árkovits, A. (2009). A lélektani krízis elméleti háttere. In J. Csürke , V. Vörös, P. Osváth, & A. Árkovits, Mindennapi kríziseink - A lélektani krízis és krízisintervenció kézikönyve (old.: 9-26). Budapest: Oriold és Tsai Kft.

Erikson, E. H. (1968). Identity: Youth and crisis. New York: W. W. Norton.

Hajduska, M. (2008). Krízislélektan. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.