Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Korosodás, külsőségek gasztronómiával fűszerezve

Menczel Zsuzsa képe
Ellenőrzött szakember

A következő gondolatsor kiindulása egy festmény, „Tempó – oldal kocsis nyanyák”.  A helyszín, ahol a képet láttam egy fodrászat, ami szintén jól jellemzi azt a miliőt, ami a képeket is, vagyis a külső fontosságát. Alkotója: Erdős Juci.

Két hölgy egy motoron. Róluk a két duci hölgy, az azonos című sorozat szakácsnői jutottak eszembe. Ilyen oldalkocsis motoron közlekedtek a sorozatban is, amikor főzni indultak valahova. Innen a hasonlat számomra. A két nő a képen, és a két szakács is a sorozatban jellemzően kövérek. Ezt azért fontos kiemelni, mert ez az egyik fő tulajdonságuk, ami miatt nem illenek bele a társadalom által ideálisnak tartott képbe. További „anti” tulajdonságuk, hogy korosodnak, és ezt az állapotot nem próbálják elkendőzni azzal, hogy fiatalosan és ízléstelenül öltözködnek. Ahelyett, hogy takargatnák magukat, ahogy az „elvárható” lenne a közvélemény szerint, ők megmutatják, hogy így is értékes lehet valaki. A fogyasztói társadalomra jellemző a fiatalságnak, mint pozitív jellemvonásnak az előtérbe helyezése, valamint a külsőségek fontosságának túlhangsúlyozása (Featherstone, 1982). A külső megjelenés egyik legpregnánsabb kifejezője a súly. A karcsúságideál átjárja napjainkat, befolyásolja fogyasztásunkat. Legfőbb információforrásunk a média állandó üzenete, hogy fogyasszunk. Ez azonban egy kétirányú, ambivalens üzenet, ami könnyen megbetegítő hatású lehet. Különösen igaz ez a fiatalokra, akiknek még kiforratlan a személyisége. A több irányú információ áradat között könnyen elvesznek. A fogyasztás egyik oldala arra utal, vásároljunk minél többet, olyat is, ami teljesen fölösleges, illetve fogyasszunk szó szerint, vagyis együnk. Együnk, ha jókedvünk van, ha rossz kedvünk van, ha ünnepelünk, ha emlékezünk. Itt kapcsolódik be gasztronómia, ami változtatott a felszólításon és inkább azt mondja, együnk, de nem mindegy, hogy mit. Nem mindegy miből, hogyan készült. Nem véletlen a bio ételek népszerűsége is egy olyan időszakban, amikor mindenki fél. Félünk a túlnépesedéstől, félünk a felmelegedéstől, félünk a közeledő meteoroktól, félünk a koleszterintől, hogy elveszítjük a munkánkat, és főleg félünk a betegségektől… Ezeket a belsővé vált félelmeket remekül ki lehet használni, hiszen nap, mint nap borzalmas egészségügyi statisztikákat hallunk a médiából. Az étkezéssel kapcsolatos túlzások kitermeltek több pszichés betegséget is, kezdve az anoreia- és bulimia nervosával, az orthorexia nervosán át a túlzott elhízásig. A fogyasztás másik oldala az a – szintén - szó szerinti elvárás, miszerint, aki meghízott, az mutassa meg, mennyire ura önön testének, és szabaduljon meg a felszedett kilóktól. A fogyasztóipar külön iparággá nőtte ki magát.
Számomra éppen ez szerethető ebben a festményben és a két duci hölgyben, hogy ők nem akarnak megfelelni ezen elvárásoknak. Láthatóan jól érzik magukat a bőrükben. Ők éppen a fenti elvárások ellentétének megjelenítői. A nyanyák és a sztár szakácsnők számára a külsőségek nem úgy fontosak, ahogyan a normák azt megkövetelik. Ők csinosak a maguk módján, adnak magukra, de a karcsúság követelményét nem vették magukra.
 A motorozó nőkről itt látható kép nem adja vissza sajnos a festmény élénk színvilágát. Engem legjobban a motort vezető nő piros, - élőben - csillogó harisnyája fogott meg. Ez is azt juttatta eszembe, hogy a külsőségek, a csillogás mind, mind arról szól, hogy felhívják viselőjére a figyelmet. Ezek a nők láthatóan jól érzik magukat abban, amit viselnek. A mintákat megfigyelve mégis azt mondhatjuk valahol a giccs és a még elfogadható határán áll. Ez az a határ, amit nagyon nehéz megtalálni, hiszen a külső kényszer szerint csinosan, fiatalosan kell öltözködni. Ez a kényszer nyomasztóan hat azokra a – főleg nőkre – akik úgy érzik már nem elég kívánatosak a társuk, a társadalom, de leginkább önmaguk számára. A fogyasztói társadalom természetesen ezekre a problémákra is remek megoldásokat tud kínálni. Úgyis, mint diéta ipar, plasztikai sebészet, ha csak a legkönnyebben elérhető szolgáltatásokat akarom kiemelni.
A képet általában a sok szín jellemzi, a korosodó nők karikírozott, feltűnő ruhákban jelennek meg, feltűnő sminkkel és hajjal. A festő múzsái azok az idős hölgyek, akik koruk ellenére is adnak magukra. Akik, ha lemennek sétálni az utcára, akkor felveszik a néha már molyrágta, manapság már avítt ruhájukat, kifestik magukat, feltupírozzák a hajukat, karon fogják kis fekete táskájukat és így vonulnak a dolgukra. Ezek a nők méltósággal viselik az öregedést. A fogyasztói társadalomra visszautalva manapság az öregedés, a halál kérdése elhárítandó téma azok számára, akik azonosulnak a külsőségekről szóló elvárásokkal. Számukra az élet egy küzdelem, ahol a cél a romlás, a hanyatlás elkerülése (Featherstone, 1982). A külső az önmegőrzés, az élet szimbólumává vált.  A test hanyatlása egyben morális gyengeséget is jelent, így nem csoda, hogy sokak számára páni félelem övezi az öregedést és a halált.
De! A hölgyek a motoron azt is jelentik számomra, hogy a korunk előrehaladta ellenére sem kell az általánosan elfogadott képnek megfelelnünk, lehetőségünk van az önmegvalósításra. Az önmegvalósítás itt lelkünk ápolását jelenti, mely elengedhetetlen feltétele külsőnk egészséges voltának is. Míg a fogyasztói kultúra elmélete szerint: „a belső test karbantartásának elsődleges célja a külső test megjelenésének javítása lett” (Featherstone, 72. old., 1982), itt ez megfordul. A belső szépség ápolása a külső test egészségét őrzi meg. Az önmegvalósítás vágya, mely nyugati kultúránk jellemző vonása, számtalan utat nyitott a kreatív elfoglaltságoknak is. Ilyen kreatív, népszerű hobbik manapság a kézműveskedés, az írás és a főzés vagy az önkéntes munkák számtalan válfaja is. Mindenki megtalálhatja tehát magát, izgalmas, fejlesztő tevékenységek végzésében, ami akár a flow/áramlat élmény alapja is lehet. Ez az, ami segíthet megőrizni belső fiatalságunkat, és harmóniát hozhat idős korban is.