Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A környezettudatosság pszichológiája

Makai Nóra képe
Ellenőrzött szakember

Napjaink egyik legmeghatározóbb kihívása életet adó környezetünk radikális átváltozása, illetve a változásból kialakuló krízis kezelése és a katasztrófa elkerülése. A környezettudatosság és -védelem napi téma a hírekben, a közösségi médiában és egyre inkább a politikában is - mégis, sokak számára érdektelen, fárasztó és kerülendő gondolat. Vajon milyen pszichológiai tényezők állnak a klímatudatosság kialakulása, illetve ennek hiánya mögött?

Először is nézzük át azokat a tényezőket, amelyek segítenek megalapozni egy környezettudatos attitűd kialakulását:

1. Kultúra és társadalmi szintű értékek

Az egyén természethez való hozzáállását nagyban befolyásolja, hogy a tágabb környezetéből, első sorban társadalmi szinten milyen normák hatnak rá. Egy olyan társadalomban, ahol a természetet hagyományosan nagy tisztelet övezi, a politikában és a gazdaságban érvényre jutnak a környezetvédelmi szempontok, a családok sokat járnak a természetbe, ott sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki egy egyéni szintű kötődés a természethez, mint egy olyan kultúrában, ahol ezek a jellegzetességek hiányoznak.

2. Otthoni nevelés

A tágabb társadalmi környezeten túlmenően az otthonról hozott tapasztalatok és értékek is erősen befolyásolják az egyéni attitűd kialakulását, már csak azért is, mert a család az alapvető értékközvetítő társadalom és egyén között. Az, hogy mennyit jártunk gyermekként kirándulni a szüleinkkel, voltak-e háziállataink, szelektíven gyűjtöttük-e a szemetet, bio termékeket vásárolt-e a család, ültettünk és gondoztunk-e fákat, nagyban elősegíti, hogy felelősnek érezzük magunkat a környezetünkért.

3. Oktatás

A család szűk köréből kikerülve az embert számos más tapasztalat is éri, így ha otthonról nem is hozunk magunkkal egy erős környezettudatosságot, az óvoda vagy főképp az iskola lehetne a következő intézmény, amely ezt a hiányt pótolja. Akár tantervi szinten is sokat számít, hogy az oktatásban mekkora teret kap a természettel való érintkezés vagy a környezettudatos életmód kialakítása, de egy-egy lelkes tanító vagy tanár is rengeteget tehet már azért, hogy pozitív példát mutasson a gyerekeknek, akikben így elültetődhet a gondolat, hogy lehet másképp is viszonyulni a környezetünkhöz.

4. Média és közösségi oldalak

Manapság egyre több cikket, blogbejegyzést, posztot lehet olvasni a környezetvédelem témájával kapcsolatban. Ez a változás nagyon sokat segít abban, hogy élővé váljon a téma, az emberekben tudatosuljon, hogy cselekedni kell, döntéseket kell hozni, felelősséget vállalni, illetve abban, hogy egy-két kattintással gyorsan terjeszthessük a vonatkozó gondolatokat, és felgyorsítsuk az attitűdváltozás folyamatát.

Igen ám, de mintha valahogy mégsem működne tökéletesen ez a rendszer, mintha mégis sokakról leperegne ez a téma. Vajon miért?

1. A következmények reális felbecslésének hiánya

Egy ilyen léptékű folyamatnál, mint a bolygó klímájának az átalakulása, nem hogy társadalmi szinten, de főképp egyéni szinten borzasztó nehéz átlátni, hogy a cselekedeteink milyen következményekkel járnak, és milyen reális kimenetelei lehetnek a jelenlegi szituációnak. Olyannyira eltér a kockázat mértéke a hétköznapi emberi tapasztalatoktól, hogy képtelenek vagyunk reális alternatívaként látni a vészjósló híreket, az egész rémálom- vagy katasztrófafilm-szerű kép marad.

2. Rövidtávú önérdek és kényelem

Még ha valaki tisztában is van hozzávetőlegesen, hogy milyen rossz irányba halad a helyzet, igen nehezen mond le a hétköznapi kényelméről - továbbra is inkább választja a saját autóját a közösségi közlekedés helyett, akkor is elutazik a világ másik felére nyaralni, ha az károsítja a környezetet, és nem viszi el a szemetet a szelektív kukáig, ha egyszer közelebb van egy sima szemetes. Egyszerűen így működünk, az automatizmusaink az egyszerűbb, (számunkra) energiatakarékosabb megoldások felé visznek, és nem szívesen teszünk erőfeszítéseket és viselünk el kényelmetlenségeket a hosszabb távú célok érdekében.

3. Alacsonynak érzett személyes felelősség és kontroll

Ez tulajdonképpen minden nagyobb társadalmi összefogást igénylő helyzetre igaz, nem csak a környezetvédelemre - például a politikában, vagyis a szavazásokon való részvételre ugyanígy igaz. Egyéni szinten azt látjuk, hogy a probléma mértéke sokkal hatalmasabb nálunk, és ezért a mi egyéni cselekvésünk nem számít, nem változtat semmin, így nyugodtan folytathatjuk az életünket tovább, ahogy eddig is (lásd a második pontot), majd valaki más megoldja helyettünk.

4. Normakövetés

Ha nem lenne elég, hogy egyénileg kevésnek érzi magát az ember a hatalmasnak látszó problémával szemben, és a saját rövidtávú előnyeire igyekszik inkább koncentrálni, akkor még az is nehezíti a helyzetet, hogy szinte mindenki más is így van ezzel. Ha ebben a bizonytalanságban körbenéz az ember, és igyekszik az őt körülvevő emberektől példát és útmutatást kapni, akkor azzal fog szembesülni, hogy az emberek mással vannak elfoglalva, nem kezelik prioritásként ezt a kérdést, nincsenek nagy politikai és gazdasági mozgósítások, tehát tulajdonképpen jogosan vonja le a következtetést, hogy nincs is itt semmi komoly gond.

Nos, tényeg nincs?