Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Konfliktuskezelés a párkapcsolatban. Milyen kötődési minták állnak annak a hátterében, hogyan kezeljük a konfliktusokat az intim kapcsolatainkban?

Nistor Mihaela képe
Ellenőrzött szakember

A kötődés az a szemüveg, amelyen keresztül rátekintünk a világra. A korai kötődési minták befolyásolják azt, hogy felnőttkorban hogyan értékeli a személy saját magát, illetve hogyan éli meg a kapcsolatait. A kötődési rendszernek a konfliktusok kezelésében is alapvető szerepe van.

A szakirodalom párhuzamot von a gyermek- és felnőttkori kötődés között és azok számos hasonlóságára mutat rá. Ahogy a gyermek öröme és gyötrődése attól függ, hogy az anya mennyire érzékenyen válaszol szükségleteire, ugyanúgy a szerelmes felnőtt hangulatát nagymértékben befolyásolják a partnere érzelmei, elérhetősége vagy visszautasítása. A szeretett személytől való szeparációra, a felnőtt ugyanúgy, mint a gyermek intenzív stressz érzésekkel reagál, és komoly erőfeszítéseket tesz a kapcsolat helyreállítására.

A fő felnőttkori kötődési minták, amelyek a gyerekkori kötődési mintákból erednek: a biztonságos és a bizonytalan kötődők (ambivalens, elkerülő) csoportja.
A biztonságosan kötődő személyekre jellemző, hogy azt érzik, értékesek és szerethetők. Saját magukat és a másikat is pozitívan ítélik meg, kapcsolataikra alacsony elkerülés és szorongás jellemző, az intimitás és a közelség érzését szívesen fogadják, az intimitástól nem tartanak. Számukra az intimitás nem zárja ki az autonómiát. A párjukat megbízhatónak és őszintének tartják. Ha stressz éri őket, partnerükhöz fordulnak támaszért. A partner „biztonságos bázis”, akihez mindig visszatérhetnek szükség esetén. Biztosak abban, hogy a párjuk nem hagyná őket cserben szükség esetén, kapcsolatukkal elégedettek és könnyen képesek kitárulkozni a partnerüknek. Képesek elfogadni és támaszt adni a párjuknak, annak hibái ellenére is.

A bizonytalan elkerülő személyek jellemzői: Az ilyen egyének azzal védik magukat a kudarcok ellen, hogy kerülik az intim kapcsolatokat és fenntartanak egyfajta független és sebezhetetlen álarcot. Ezek a személyek zárkózottak, érzelmileg távolságtartóak, illetve megbízhatatlannak látják még a számukra fontos személyeket is. Félnek az intimitástól és kerülik a közeli viszonyokat. Stressz helyzetekben szeretik egyedül megoldani a problémákat. Hiedelmük: „Én tudom mi a jó, te viszont nem tudod, így én, irányítalak téged”.
Belülről ugyanakkor félelmet éreznek, amit elnyomni igyekeznek, hogy erősnek mutatkozzanak. Nem tudják kifejezni az érzéseiket és képtelenek a nyílt őszinte kommunikációra. Ezért inkább kerülik a konfliktusokat. Ha szakításra kerül, sor ez látszólagosan nem különösképpen érinti őket, eleinte inkább megkönnyebbülést éreznek.

A bizonytalan ambivalens módon kötődő személyek jellemzői: Saját magukat negatívan ítélik meg, partnerüket pedig pozitívan, a szorongás a kapcsolatban magas, az elkerülés alacsony. Alacsony önértékelésüket azzal próbálják kompenzálni, hogy olyan párt választanak, aki nem tiszteli őket eléggé vagy elhanyagolja. Mivel nagyon erős az intimitási vágyuk, olyan kapcsolatokba is belemehetnek, amelyek kedvezőtlenül indulnak. A félelem, a lehangoltság és az aggodalom jellemzi ezeket az embereket. Folyton azért aggódnak, hogy a másik nem szereti őket, és ha a partnerük nem teljesíti a kívánságaikat, könnyen dühbe gurulnak. Ezek a személyek gyakran idealizálják párjukat és kapcsolatukat. Érzéseiket elnyomják, mert félnek, hogy elveszítik párjukat, akiben nem tudnak teljesen megbízni. Félnek a közelségtől, de mégis vágynak a túlzott közelségre, ezért érzelmeikre jellemzőek a fellángolások, hullámvölgyek, féltékenységi rohamok. Erős értéktelenség érzésük miatt folyton mások megerősítésére vágynak. Hajlamosak benne maradni a kapcsolatban, még akkor is ha az nem működik harmonikusan. A szakítással nagyon nehezen küzdenek meg, és csak hosszú idő után képesek új kapcsolatot építeni.

Ha az egyén folyamatosan azt tapasztalja, hogy a kötődési igénye válasz nélkül marad, illetve a környezete újra és újra megbünteti ezekért a szükségletekért, idővel feladja a harcot, és annak érdekében, hogy saját magát megvédje, leértékelheti a mély, szeretetteljes kapcsolatok iránti igényét. Ezek a személyek látszólag érzéketlenek mások szükségletei iránt, de lelkük mélyén erős érzelmi fájdalmat élnek át. Ez a fajta megküzdés csapdába ejtő, mivel egyrészt megvéd attól a fájdalomtól, amit átélnének, ha visszautasítják a szeretet iránti igényüket, másrészt az elszigeteltségük egyre jobban fokozza a magányérzésüket.
Valójában a frusztrált kötődési szükségletre adott reakció két irányú lehet:
1. Az egyén csimpaszkodik partnerébe, fut a másik után, kritizál, számon kér (hiperaktiválódik a kötődési viselkedés).
2. A másik lehetőség: távolodik, védekezik, menekül, visszahúzódik, magába fordul (hipoaktiválódik a kötődési viselkedés).
Aggodalmaskodásra hajlamos személyeknél, a fenyegetéskiváltó helyzetek a kötődési rendszer hiperaktiválására vezetnek. A konfliktushelyzet észlelésétől folyamatosan azzal foglalkoznak, hogy a partner mennyire elérhető, illetve mennyire érzékeny a szükségleteikre. Ennek következtében az elhagyástól való erős félelem aktiválódik, amely azt eredményezi, hogy nagyon intenzív érzésekkel reagálnak minden konfliktus helyzetre. Saját aggodalmaik annyira foglalkoztatják őket, hogy nehezen tudnak ráhangolódni a partnerükre, illetve torzított módon értelmezik a partnertől érkező információt.
Azok a személyek, akik elkerülő kötődési stílussal jellemezhetők, a konfliktust fenyegetőnek fogják tekinteni, mert attól félnek, hogy kénytelenek lesznek olyan intimitást igénylő helyzetben (pl. feltárni az érzéseiket) belebonyolódni, ami veszélyezteti függetlenség-érzésüket. A függetlenséglátszat náluk azzal állhat kapcsolatban, hogy többször megélték mások érzelmi elérhetetlenségét, ezért azt gondolják, hogy a párjukra nem érdemes számítani és csak saját magukra támaszkodhatnak. Náluk a konfliktushelyzet a kötődési rendszer hipoaktiválásához vezet, visszahúzódásra készteti őket vagy arra, hogy leértékeljék a konfliktus jelentőségét. Az elkerülő személyek csak tudatos érzelmekkel kapcsolatos gondolatokat képesek deaktiválni, viszont az ezzel kapcsolatos stresszt kifejező fiziológiai reakciókat továbbra is kimutatták náluk.
A kielégítetlen, frusztrált kötődési szükségletek következtében megjelenő érzéseket a szakirodalom másodlagos érzéseknek nevezi. Ezeknek az érzéseknek a hátterében tudattalan, elsődleges érzések állnak.
Ha hiperaktiválódik a kötődési rendszer, elsőként a másodlagos érzések jelennek meg: pl. a düh, a harag. Ezeknek az érzéseknek a hátterében állnak a mélyebb, elsődleges érzések, amely a félelem az elhagyástól, illetve attól, hogy a személy úgy érzi, hogy nem elég jó, következésképpen méltatlan a kötődésre. Ezek a személyek félnek az egyedülléttől és partnerüket hibáztatják azt gondolván, hogy partnerük felelős a magány érzésük miatt, mert nem szereti őket eléggé. Ha a partner távolodik, megélik azt, hogy nem méltóak a szeretetére. Ez a gondolat aktiválja bennük azt a tudattalan gyerekkori érzést, hogy nem érezték magukat méltónak anyjuk szeretetére, és emiatt lesznek dühösek a partnerükre.
Ha a kötődési szükségletek hipoaktiválódnak, a megjelenő elsődleges érzések a tehetetlenséggel kapcsolatosak. A személy úgy érzi, hogy bármit csinál, nem tud elég jó lenni partnere számára.
Tehát ha az egyén stressz helyzetbe kerül, a kötődési rendszer aktiválódik, amely különböző feszültségre adott reakciókat idéz elő. Ahogy a tanulmányok kimutatták, a biztonságosan kötődő személyek a legszerencsésebbek, mivel pozitív elvárásaik vannak mások segítségnyújtási hajlandóságával. Ezért nyitottak a konfliktushelyzetek pozitív kezelésére, nem félnek a kapcsolat elvesztésétől, illetve a támaszkeresés mértéke is magasabb náluk, mint a többi csoportnál. Ezzel szemben az ambivalens és az elkerülő kötődési stílusú személyek a konfliktusokat fenyegetőnek tartják a kapcsolatukra nézve, ezért hevesebben is reagálnak azokra. Az ambivalens személy azért tekinti fenyegetőnek a konfliktust, mert fél a partnere elvesztésétől, az elkerülő pedig a függetlensége elvesztésétől fél, ezért a támaszkeresés is más és más náluk.