Kommunikációs gátak és serkentők
Szerző: Csizi András mentálhigiénés szakember - 2015. október 19. 14.40
Bár a lentiek elsősorban a segítő szakmában dolgozóknak nyújtatnak támpontot, de úgy gondolom, hogy minden emberi kommunikációs helyzetben tudatosíthatók, használhatók a Normalitás-hoz és a Lelki egészség-hez írtakhoz hasonlóan segítenek eligazodni, megfigyelni magunkat: „hogyan is kommunikálok?”
Mivel ezek a kommunikációs gátak és serkentők egyfajta lelki állapotot, hozzáállást is tükröznek, így ha valamelyik irányba elmozdulást tapasztalunk magunkon, érdemes segítséget kérni annak feltárásában, hogy mi lehet az oka.
Kommunikációs gátak:
1.Parancs, utasítás, irányítás, figyelmeztetés, fenyegetés: A "külső vezérlés" következtében a kliens (tudattalanul?) azt érzi, hogy ő nem fontos, nem elfogadható. Ezen kívül az autoritás félelmet kelt, illetve paradox reakciót vált ki: a határok "próbálgatását".
2.Prédikáció, megleckéztetés, "kellene", "jobb lenne, ha " típusú mondatok: A hatalomra, kötelességre való hivatkozás általában ellenállást szül, a "nem bíznak bennem" érzetét kelti.
3.Tanácsok, megoldási javaslatok: Ezeket a kliens úgy dekódolja, hogy "nem vagyok képes önálló megoldásra". Másfelől az ilyen tanácsadói módszer függőséget alakíthat ki a kliensben.
4.Tanítás, kioktatás, logikus érvelés: Az ilyen tanácsadói viselkedés a kliensben kisebbségi érzéseket szül, mivel azt érzi, hogy ő "tudatlan".
5.Bírálat, kritika, helytelenítés, biztatás: Olyan érzést kelt a kliensben, hogy ő "alkalmatlan", "érzéketlen", ezért az ilyen tanácsadói kommunikáció a klienst érzelmei eltitkolására készteti. Más esetben pedig haragot, védekezést vált ki belőle.
6.Dícséret, egyetértés, pozitív értékek visszajelzése: Ha a dícséretbe foglalt ítélet nem egyezik az énképpel, a kliens manipulációnak érzi a tanácsadó visszajelzését. Ezek a kommunikációs formák a tanácsadó felsőbbrendűségét fejezik ki. (Mint aki abban a helyzetben van, hogy más alkalmasságát, erényeit meg tudja ítélni.) Az elismerés alacsony önértékelésű személyeknél függőséget is okozhat.
7.Szidás, megbélyegzés, kifigurázás: Hatásai hasonlóak a 6. pontban már említettekhez.
8.Értelmezés, elemzés, megállapítás: A kliensben a "mindenható tanácsadó átlát rajtam" érzetét keltheti. Ha az ilyen visszajelzések találóak, akkor a kliens védtelennek érzi magát, ha pedig nem helytállóak, dühöt vált ki.
9.Biztatás, rokonszenv, vigasztalás, támogatás: Ilyen kommunikáció a felszínen segít, de a kliens számára azt jelenti, hogy a tanácsadó nem érti meg őt. Ha ezek ellenére mégis negatív érzései vannak a kliensnek, azok számára kényelmetlenek és azt sugallják, hogy „ne érezz így”.
10.Kérdezgetés, vallatás: A direktív gesztusok bizalomhiányt, gyanakvást szülnek (illetve a tanácsadó részéről ebből táplálkoznak).
11.Visszavonulás, kizökkentés, gúnyolódás, humorizálás, a figyelem elterelése: Ilyenkor a kliens azt érzi, hogy "nem vagyok fontos", "nem kapok tiszteletet." Ezek a gesztusok rombolják az önértékelést.
Kommunikációs serkentők:
- Passzív hallgatás, csend
- Megerősítő reakciók (bólogatás, hümmögés)
- "Ajtónyitogatás", beszédindítás ("hallgatom, figyelek")
- Aktív hallgatás (más szóval értő figyelem)
- Visszacsatolás (ismétlés, újrafogalmazás, összefoglalás, sűrítés, egyes elemek kiemelése, a közölt gondolatokhoz társuló érzelem megfogalmazása)
- Tisztázó kérdések (melyek a helyzet jobb megismerésére irányulnak)
- Nyitott kérdések (amelyek nem egyszavas: „igen”, „nem” választ igényelnek)
- Képek és szimbólumok
- Én-feltárulkozás, én-üzenet (a tanácsadó személyes tapasztalatokat oszt meg a klienssel)
Kapcsolódó tartalmak
„Önként és dalolva” – az önkéntesség mozgatórugója
2019. augusztus 14. 13.18
Vajon mi visz rá valakit arra, hogy időt és energiát áldozzon egy feladatra, amiért nem is fizetnek?
Évtizedekkel ezelőtt valószínűleg a szakemberek többsége azt felelte volna, hogy semmi! Hiszen a dolgozókat elsősorban anyagi javakkal lehet motiválni.
Mára természetesen jóval árnyaltabb a kép, tudjuk, hogy számtalan motiváló tényező ösztönözhet minket, és az is egyértelmű, hogy a fizikai szükségletek mellett a pszichés szükségletekre is figyelnünk kell.
Cloninger személyiségelmélete és a TCI
2019. augusztus 12. 19.59
C. Robert Cloninger először azért kezdett el a személyiségstruktúrával foglalkozni, hogy egy átfogó modellt alkosson a szomatizációs zavarokkal és a generalizált szorongással küzdő páciensek elkülönítésére, de ezzel együtt, Cloninger olyan modellt keresett, ami egészséges és patológiás személyiségek leírására is alkalmas. Cloninger három temperamentumot különített el személyiségtesztjében, melyek szerinte az agyban önállóan szerveződő egységek a viselkedés aktiválására, fenntartására és gátlására, bizonyos külső ingerekre érkező válaszként.
Stresszkezelésről röviden
2019. augusztus 12. 17.50
A stressz egyszerűsített definíciója: egy reakció az emberi pszichét ért környezeti behatásokra. Ezek a reakciók az idő múlásával gyakran konzerválódnak, azaz egy adott ingerre a legtöbb esetben ugyanúgy reagálunk, hacsak nem teszünk ellene tudatosan. Ebből az is következik, hogy a saját kognitív rendszerünk működése miatt vagyunk képesek átélni magát a stresszt. Ezt nem árt tudatosítani, mivel így könnyebben tudunk olyan megküzdési módokat kiválasztani, melyek segíthetnek abban, hogy másképen reagáljunk az adott helyzetben, azaz kevesebb stresszt éljünk át.