Kommunikációs gátak és serkentők

Bár a lentiek elsősorban a segítő szakmában dolgozóknak nyújtatnak támpontot, de úgy gondolom, hogy minden emberi kommunikációs helyzetben tudatosíthatók, használhatók a Normalitás-hoz és a Lelki egészség-hez írtakhoz hasonlóan segítenek eligazodni, megfigyelni magunkat: „hogyan is kommunikálok?”

Mivel ezek a kommunikációs gátak és serkentők egyfajta lelki állapotot, hozzáállást is tükröznek, így ha valamelyik irányba elmozdulást tapasztalunk magunkon, érdemes segítséget kérni annak feltárásában, hogy mi lehet az oka.

Kommunikációs gátak:

1.Parancs, utasítás, irányítás, figyelmeztetés, fenyegetés: A "külső vezérlés" következtében a kliens (tudattalanul?) azt érzi, hogy ő nem fontos, nem elfogadható. Ezen kívül az autoritás félelmet kelt, illetve paradox reakciót vált ki: a határok "próbálgatását".

2.Prédikáció, megleckéztetés, "kellene", "jobb lenne, ha " típusú mondatok: A hatalomra, kötelességre való hivatkozás általában ellenállást szül, a "nem bíznak bennem" érzetét kelti.

3.Tanácsok, megoldási javaslatok: Ezeket a kliens úgy dekódolja, hogy "nem vagyok képes önálló megoldásra". Másfelől az ilyen tanácsadói módszer függőséget alakíthat ki a kliensben.

4.Tanítás, kioktatás, logikus érvelés: Az ilyen tanácsadói viselkedés a kliensben kisebbségi érzéseket szül, mivel azt érzi, hogy ő "tudatlan".

5.Bírálat, kritika, helytelenítés, biztatás: Olyan érzést kelt a kliensben, hogy ő "alkalmatlan", "érzéketlen", ezért az ilyen tanácsadói kommunikáció a klienst érzelmei eltitkolására készteti. Más esetben pedig haragot, védekezést vált ki belőle.

6.Dícséret, egyetértés, pozitív értékek visszajelzése: Ha a dícséretbe foglalt ítélet nem egyezik az énképpel, a kliens manipulációnak érzi a tanácsadó visszajelzését. Ezek a kommunikációs formák a tanácsadó felsőbbrendűségét fejezik ki. (Mint aki abban a helyzetben van, hogy más alkalmasságát, erényeit meg tudja ítélni.) Az elismerés alacsony önértékelésű személyeknél függőséget is okozhat.

7.Szidás, megbélyegzés, kifigurázás: Hatásai hasonlóak a 6. pontban már említettekhez.

8.Értelmezés, elemzés, megállapítás: A kliensben a "mindenható tanácsadó átlát rajtam" érzetét keltheti. Ha az ilyen visszajelzések találóak, akkor a kliens védtelennek érzi magát, ha pedig nem helytállóak, dühöt vált ki.

9.Biztatás, rokonszenv, vigasztalás, támogatás: Ilyen kommunikáció a felszínen segít, de a kliens számára azt jelenti, hogy a tanácsadó nem érti meg őt. Ha ezek ellenére mégis negatív érzései vannak a kliensnek, azok számára kényelmetlenek és azt sugallják, hogy „ne érezz így”.

10.Kérdezgetés, vallatás: A direktív gesztusok bizalomhiányt, gyanakvást szülnek (illetve a tanácsadó részéről ebből táplálkoznak).

11.Visszavonulás, kizökkentés, gúnyolódás, humorizálás, a figyelem elterelése: Ilyenkor a kliens azt érzi, hogy "nem vagyok fontos", "nem kapok tiszteletet." Ezek a gesztusok rombolják az önértékelést.

Kommunikációs serkentők:

1. Passzív hallgatás, csend
2. Megerősítő reakciók (bólogatás, hümmögés)
3. "Ajtónyitogatás", beszédindítás ("hallgatom, figyelek")
4. Aktív hallgatás (más szóval értő figyelem)
5. Visszacsatolás (ismétlés, újrafogalmazás, összefoglalás, sűrítés, egyes elemek kiemelése, a közölt gondolatokhoz társuló érzelem megfogalmazása)
6. Tisztázó kérdések (melyek a helyzet jobb megismerésére irányulnak)
7. Nyitott kérdések (amelyek nem egyszavas: „igen”, „nem” választ igényelnek)
8. Képek és szimbólumok
9. Én-feltárulkozás, én-üzenet (a tanácsadó személyes tapasztalatokat oszt meg a klienssel)