Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A kisgyermekkori nyelvtanulás jelentőségéről saját cikkem televíziós riportbeszélgetés alapján

Antali Zita képe
Ellenőrzött szakember

Már 1997-ben az Európai Tanács konferenciáján hangsúlyozták, és alátámasztották a korai nyelvtanulás tantervbe foglalását, és a nyelvtanulás folytonosságának jelentőségét.

Magyarország Európai Uniós tagságának elengedhetetlen feltétele a nyelvtudás. Ez nem csak egy idegen nyelvet jelent számunkra, hanem többet, hiszen a mi hivatalos nyelvünket kevesen beszélik. A társadalmi érintkezéshez és az egyéni szocializálódáshoz az elsődleges kommunikáció a nyelv, ezért szükséges és hasznos több nyelv ismerete.

Magyarországon 1998-tól a Nemzeti Alaptanterv szerint kötelezően legkésőbb általános iskola ötödik osztályában, azaz 11 éves korban kezdődik meg az idegen nyelv tanítása, és hat éven át kell folynia, második idegen nyelv nem kötelező.

2004-es adat, hogy a magyar lakosság mindössze 10 %-a beszél valamilyen idegen nyelvet! Ez megdöbbentően kis szám, a téma ezért olyan aktuális.

Azért fontos a nyelvtanulás, mert így tudjuk garantálni a gyermekek esélyegyenlőségét egy előre nem látható jövő esetén. Jelenleg az a helyzet, hogy azok a gyerekek tudnak idegen nyelvet tanulni, akiket támogatnak a szüleik, akiknek szülei motiváltak és belátják, hogy a korai nyelvtanulás szükséges és bevezetendő, hiszen csak így lehetséges olyan európai polgárok képzése, akik több nyelven tudnak beszélni, ami által ők a munkaerőpiac fontos és értékes portékaivá lesznek.

Neurológiai megalapozottság

A korai nyelvtanulás neurológiailag is alátámasztott. Egy gyermek hét éves koráig képes bármelyik nyelv tökéletes fonológiai elsajátítására. Ez után ez a képesség fokozatosan hanyatlik. Három éves korra kialakul a nyelvtanuláshoz szükséges implicit memória. (Az implicit memória rövid magyarázata: A memória az információ tárolásának és előhívásának képessége. Megkülönböztetünk rövid és hosszú távú memóriát. A hosszú távú memóriában az események az epizodikus memória részei a tényszerű adatok a szemantikus memória részei. Ezen kívül létezik explicit memória, mely tudatosan előhívható és az implicit memória, melyről nincs emlékezeti élményünk.) Az óvodai nyelvtanulás tehát helyénvaló. Egy hétéves gyermek már megérti, hogy az anyanyelven kívül más nyelv, más nép, más kultúra is létezik. Természetesen a később elkezdett nyelvtanulásnak is vannak előnyei. Ilyen előnyök a tanuló fejlettebb olvasási-, íráskészsége, sokrétűbb háttértudása.

Ahogy a gyakorló szakember látja

Gyakorló szakemberek szerint az óvodai és az alsó tagozatos nyelvtanítás során az anyanyelv elsajátításához hasonló folyamatok során rögzülnek az idegen nyelv szavai és a nyelvtani szabályok. Csak akkor van ez így, ha a tanulást áthatja a játékosság és a spontaneitás.

Nagy a vita e körül a téma körül.

Sokan úgy vélik, óvodás és kisiskolás korban lehet a legkönnyebben megtanulni egy idegen nyelv alapjait. Mások szerint felesleges, értelmetlen terhelés a gyermek számára.

Európában a 60-as évektől kezdve foglalkoznak már ezzel a kérdéssel, míg Magyarországon csak a 90-es években indult meg a nyelvtanítás.

Mára már léteznek két tannyelvű óvodák, ahol a két óvodapedagógus közül az egyik magyar a másik angol anyanyelvű. Az angol óvónőkhöz is ugyanúgy kialakul az érzelmi kötődés. A gyerekek mutatnak valamit, vagy magyarul kérdeznek, az óvónő angolul válaszol, így kezdik felismerni a kicsik az egyes szavak jelentését. Nincs szó nyelvtanulásról, hanem természetes élethelyzetben való kommunikáció útján sajátítják el a nyelvet.

Nyelvtanulás helyett nyelvelsajátítás történik a kisgyermekkorban

Az a tapasztalat, minél korábban kezdődik el a nyelv játékos tanulása, annál könnyebben és gyorsabban lehet eredményt elérni. Az anyanyelvvel együtt szívják magukba a gyerekek az idegen nyelvet, együtt sajátítják el a nyelvi szabályrendszert, nem is tudnak róla, hogy rendszert tanulnak.

Singleton azt írja: "azok, akik gyermekkorukban kezdték el az idegen nyelvet tanulni hosszabb távon magasabb szintet érnek el ebben, mint akik később kezdték el".

Lenneberg ír egy "kritikus korról", ami azt jelenti, a pubertáskor előtt kell intenzíven nyelvet tanulni, e kor fölött már sokkal nagyobb energia szükséges egy nyelv megtanulásához, mert akkor már kevésbé működik a spontán nyelvelsajátítás folyamata.

Új kutatási eredmény, hogy a kisgyermekek nyelvelsajátítása; tudat alatti, spontán, nem tudatos nyelvelsajátítás. A gyermek anyanyelvével együtt ismerkedik a szavak jelentésével, azok mondattá formálásával.

A nyelv birtokába kerül spontán, erőfeszítés és formális tanítás nélkül.

Ilyenkor ismeretlen a szótárazás, idegen nyelvű szöveg olvasása, írása, fordítása. Erre a kisgyerek még valóban képtelen.

Vissza az iskolába

Az első másfél tanítási évben az általános iskolában csak szóbeliség van a nyelvtanuláskor. A 2. év 2. félévében kezdik bevezetni az olvasást, írást. A gyerekek erre az időpontra tanulják meg az abc betűit, megtanulnak magyarul írni.

A nyelv tanulása nem gyors, nem látványos, ez a megalapozás – ami nagyon fontos.

Sokat segít, ha a szülők maguk is tudnak idegen nyelven kommunikálni.

Alapvető különbség van a kisgyermekkori- és a pubertáskor utáni nyelvtanulás között.

  • A kisgyermek spontán módon elsajátítja a nyelvet, majd kiteljesedik a fogalmi gondolkodás, és ezután történik a tudatos nyelvtanulás.
  • A kisgyermek tehát valóban nem nyelvet tanul, hanem felszedi, elsajátítja a nyelv szókészletét, szabályait. Ez gyakorlatilag ugyanazon az úton történik, mint az anyanyelv elsajátítás.
  • Fő jellemzője, hogy spontán motivációk, érdeklődés, kommunikációs igény a hajtóereje.
  • Nem okoz szorongást még az idegen nyelven történő megszólalás.
  • Nem a korrekció a fontos, hanem a sok ismétlés. Így minden kommunikációs aktus gyakorlatilag sikerként értékelhető.
  • A nyelvelsajátítás útján szerzett nyelv használata még gátlásoktól mentes, szemben a tudatos tanulással.
  • A stressz nélküli nyelvhasználat azért fontos, mert ez áttevődik később a tudatos nyelvtanulásra is.

Épp ez az egyik legfőbb értelme a korai nyelvtanulásnak. A másik cél a nyelvtanulás iránti érzékenység, fogékonyság kialakulása.

szerző: Antali Zita