Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Kezdődik az iskola

Medveczné Atinay Dorottya képe
Ellenőrzött szakember

~A tanári munkával szinte minden ember találkozik élete során. A tanárokkal szemben magas követelményeket támaszt a társadalom, hiszen feladatuk a jövő generációjának nevelése (N. Kollár & Szabó, 2004). A jó tanár jellemzői: már gyerekként elhatározta, hogy tanár lesz, gyakran tevékenykedett ilyen szerepkörben, ő maga szívesen járt iskolába, és kiváló eredményt ért el. A pályamotivációja a gyerekek szeretetére fejlődésükre irányul, ez áll érdeklődése központjában. Szereti, ha egy tanár barátságos, nem szereti, ha intoleráns, arrogáns, gúnyos vagy részrehajló (Mészáros, 2004). A Blackwell Handbook of Education szerint elkülönítjük a személyes tekintélyt, melybe beletartozik a jól informáltság, a szaktudás, és a kapcsolatban jelentkező tekintélyt, ami magába foglalja a gyerekekkel szembeni pozíciót, a tanár vezető szerepét. Gordon szerint a kiérdemelt vagy feltételezett tekintély, a másiknak tulajdonított szakértelmen alapul, a gyermekek szerint minden felnőtt ilyen tekintéllyel bír, kezdetben, amíg rá nem jönnek arra, hogy nem tévedhetetlenek a felnőttek sem. A hatalmon alapuló tekintély abból származik, hogy a tanárok jutalmazhatják és büntethetik a diákokat (N. Kollár & Szabó, 2004). A hatékony tanítás elemei: a pozitív megerősítés használata, verbális és nem verbális módon egyaránt, következetesen. A jutalom személyre szabott. Célzás és visszajelzés. Célzással segítséget nyújt a válaszadáshoz. Kooperatív tanulás, mely kiscsoportok alkalmazását jelenti az osztályban. Az osztály klímája, összetartozást, elégedettséget keltő atmoszféra megteremtése, mely facilitálja a teljesítményt. A tanulásra fordított idő az órán, magasabb rendű kérdések, mely a gondolkodást váltja ki a gyerekből. A tananyag szervezésének segítése, a tanulók tájékoztatása a lényeges pontokról (Mészáros, 2004).
Az osztályokban tanuló gyerekekről a tanárok eltérő fejlődési lehetőségeket feltételeznek. Ezek, pedig befolyásolják a jövőbeli tényleges fejlődését, mert meghatározzák a tanár kommunikációját a gyerek felé, ami pedig kiváltja a gyerekből azt a viselkedést, hogy igazolja a tanár elvárásait, ez a Pygmalion effektus, azaz az önmagát beteljesítő jóslat. Akikkel szemben alacsonyabbak a tanárok elvárásai, azokat távolabb ültetik maguktól, ritkábban létesítenek velük szemkontaktust, és kevesebbet mosolyognak rájuk, kevesebbszer fordulnak oda feléjük, kevésbé bíztatják őket. Kevesebb időt hagynak nekik a válaszadásra, sőt gyakran megmondják helyettük a megfejtést. A nyilvános szereplésről nem adnak visszajelzést. A határeset helyzetekben a rosszabb érdemjegyet adják neki. Az ilyen kommunikációs módok akár egész osztállyal szemben is létre jöhetnek (Szitó, 2003).

~Lewin összehasonlította az autokratikus, a demokratikus és a laissez faire vezetési stílust, és azok hatékonyságát. Az autokratikus stílus ugyan hatékony csoportmunkát eredményezett, de erősödött a csoportban az agresszió, erős függés, alacsony önállóság (N. Kollár & Szabó, 2004). Minden fontos kérdésben a vezető intézkedik, a kivitelezést is ő diktálja, kijelöli a csoporttagok munkafeladatait, és munkatársait, a tagok munkáját bírálja. Létrejöhet agresszió és apátia egyaránt az ilyen vezetési stílus alatt álló gyerekek körében egyaránt. A csoport gyakran választ bűnbakot, nem meri helyette a vezetőt célba venni. Az apátia az elnyomó vezetőnek betudható (Mészáros, 2004). A demokratikus vezetés eredménye majdhogynem ugyanolyan magas teljesítmény volt, de itt a tanulók egymást segítették, és sokkal nagyobb önállóság volt megfigyelhető (N. Kollár & Szabó, 2004). A fontos kérdésekben a csoport vita után dönt, amit a vezető bátorít és segít, megbeszélési szakaszban alakítják ki a feladat perspektíváját. A feladatok megosztásáról és a munkatársakról a csoport szabadon határoz, a vezető csoporttagként igyekszik beépülni, és megpróbál a megoldásban nem túl nagy részt vállalni. Fontos, hogy itt, ellentétben az autokrata vezető csoportjával, a vezető távollétében is dolgoznak (Mészáros, 2004). A laissez faire stílus eredményezte a legalacsonyabb teljesítményt, és a gyerekek maguk is elégedetlenebbek voltak a csoporttal (N. Kollár & Szabó, 2004). A csoportos vagy az egyéni részvételt illetően teljes a döntési szabadság, a vezető részvétele nélkül. Biztosítja a nyersanyagot a csoport számára, és biztosítja őket, hogy kérdés esetén további tájékoztatást nyújt, de a vitákban, megoldásban nem vesz részt. Sem részt venni, sem befolyásolni nem próbál. Teljes zűrzavart idéz elő, a csoport nyugtalan és nagyon agresszív. Alacsonyan teljesít (Mészáros, 2004).
 

Problémakör: