Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Kényszeresség gyermekkorban

Hollósy-Vadász Gábor képe
Ellenőrzött szakember

A gyermekkori kényszeresség a gyermekek 2-4%-t érinti, a fiúk esetében gyakrabban fordul elő. A kényszeresség minden formájában megterhelő, főként kisgyermekkorban, mind a gyermek, mind a családtagjai (pl. szülei) számára. A kényszerereség során a kisgyermek azt éli, meg, hogy olyan szorongást keltő gondolatai lesznek, amelyektől nem tud semmilyen módon se megszabadulni. Az egyre fokozódó feszültségét megpróbálja úgy levezetni, hogy kényszercselekedeteket hajt végre, amelyek gyakran rituálékat alakítanak ki és szokássá válnak pl. a ceruzákat a tolltartójában naponta többször átpakolja és ellenőrzi, hogy megfelelő sorrendben vannak-e berakva. Az előbbi példából is létható, hogy kénszeresség gondolatokból és tevékenységekből áll össze. Azaz a kényszergondolat hatására a frusztráció és a szorongás csökkentése céljából a kisgyermek kényszercselekedeteket hajt végre.

Honnan veheti észre a szülő, hogy valami baj van, mire figyeljen oda? Egy felkiáltó jel lehet, ha gyermek indulás előtti készülődésre fordított ideje indokolatlanul megnő, olyan tevékenységeket hajt végre, amelyek az adott helyzetben nem racionálisak. Másik jellegzetes tünete a gyermekkori kényszerességnek a kiterjedt kényszer. Ez arra utal, hogy a gyermek megpróbálja bevonni a szüleit is a saját szorongásának a csökkentése céljából, azaz bizonyos tevékenységeket, amelyektől ő szorong, azokat a szüleivel akarja elvégeztetni. Ha ebbe belemegy a szülő azzal rövid távon oldja a gyermeke szorongását, de hosszú távon negatív hatást ér el vele. Emiatt hosszútávon a szülőket a kiterjesztett kényszerek alól ki kell vonni, nem szabad hagyni, hogy részesévé váljanak. A kényszertevékenységeknek számos fajtája létezik pl. állandó kézmosás, öltözködéssel, írással és olvasással kapcsolatos kényszerek. A szülők számára az lehet egy felkiáltó jel, ha azt tapasztalják, hogy a gyermek mindennapi tevékenysége indokolatlanul lelassult.

Kényszeres gyermekek esetében a kényszergondolatok gyakran a fizikai erőszakkal függenek össze. Ennek számos formája létezhet, van, amikor a gyermek attól fél, hogy őt, vagy a közvetlen környezetét fogja valaki fizikailag bántalmazni. Szintén jellemző, hogy a gyermek gyakran attól retteg, hogy ő maga fog másokat fizikailag bántalmazni. Erre válaszul alakulnak ki az értelmetlen rituálék, amelyekről gyakran ő maga is úgy gondolja, hogy értelmetlenek. Kényszerességről akkor beszélhetünk, ha a gyermek a kényszer cselekedetek végrehajtására több mint egy órát áldoz naponta, emiatt más fontos tevékenységekre nem marad ideje pl. tanulásra.

Ha a szülő kényszeresség tüneteit tapasztalja a gyermekén, akkor érdemes minél előbb segítséget kérnie. A gyermekkori kényszerbetegségeket a súlyoságuktól függően lehet kezelni pszichológiai módszerekkel, illetve pszichiátriai, elsősorban szorongást csökkentő gyógyszerekkel is.

Hollósy-Vadász Gábor