Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A Kék Bálna fogságában 2. rész

Thiery Henriette képe
Ellenőrzött szakember

Az előző részben leírtak kapcsán óhatatlanul felmerül a kérdés: mit tehet ilyenkor a környezet, mire figyeljenek a szülők? Ezek a folyamatok számukra sokszor nehezen észlelhetők, főleg akkor, ha hiányzik, vagy nem megfelelő a családon belüli kommunikáció. Ha egy fiatal viselkedése megváltozik, magába fordul, esetleg bizalmatlan, ingerlékeny lesz, az sosem jó jel, bár rengeteg más dolog is okozhatja.

Az első rész ide kattintva olvasható

A titkolózás miatt sem kell feltétlenül megijedni, valamilyen szinten életkori sajátosság. Ám ha valaki kék bálnát rajzol, és ezt le is fotózza, arra már inkább érdemes felfigyelni, bár könnyen lehet, hogy holnaptól már zöld teknős lesz a feladat. Az ilyen szervezetek eléggé rugalmasak. Tinédzserkorban amúgy is fontos figyelni a fiatal érzelmi rezdüléseit, hiszen a Kék Bálna mellett számos veszély leselkedik rájuk (drogfogyasztás, bűnügyekbe keveredés, személyiséget romboló kapcsolatokba bonyolódás, pszichiátriai betegségek: szorongás, depresszió, evészavarok és sorolhatnám). Sajnos, pont ez az odafigyelés a legnehezebb, hiszen a serdülők ilyenkor alakítják ki saját identitásukat, próbálnak leválni a családjukról. Ez sokszor megnehezíti azt, hogy a szülők érdemben tudják, mivel és kivel tölti a fiatal a szabadidejét.

Ma már ki sem kell mozdulni otthonról ahhoz, hogy személyiségromboló hatások érjenek valakit. Elég egy internetkapcsolat. Számos rémtörténetet lehet hallani arról a mobbingról, ami a különböző Facebook csoportokban, osztályközösségekben zajlik, lényegében kontroll nélkül. Nagyon fontos, hogy a szülők felfigyeljenek részint a magatartásváltozásra, részint pedig ne menjenek el szó nélkül amellett, ha gyerekük az osztályközösségben nem találja meg a helyét. Nem szabad egy legyintéssel elintézni, hogy „ő ilyen”. Ezek a fiatalok komolyan szenvednek ettől a helyzettől. Ez már önmagában veszélyeztetetté teszi őket. Ha a szülők tudnak arról, hogy a közelmúltban csalódás, kudarc érte gyermeküket, feltétlenül foglalkozzanak vele! Fontos megjegyezni, hogy a kudarc érzése mindig szubjektív: lehet, hogy a szülő csak legyintene egy adott eseményre, a fiatal számára azonban helyrehozhatatlan tragédiát jelent. Sokszor nehéz a bizalmukba férkőzni. Nem ritka, hogy saját kudarcaikért, nehéz helyzetükért a szüleiket hibáztatják. Mások hibáztatása amúgy is mindig könnyebb, mint szembenézni önmagunkkal.

Ezt a hatást fokozhatják a különböző internetes közösségek, ahol a hasonló véleményt hangoztatók „egymásra találnak”, és egymás (olykor szélsőséges) nézeteit erősítve egészen extrém vélemények alakulhatnak ki. Nagyon fontos a realitással való kapcsolat erősítése, a beszűkült tudatállapot feloldása. Ki kell mozdulni a szobából, valóságos barátokkal kell találkozni, valóságos kapcsolatokat kell ápolni. Testileg is, lelkileg is egészségtelen egész nap a számítógép előtt ücsörögni. Segíthet akár a rendszeres testmozgás, akár egy szerethető háziállat („aki” biztosan elfogadja fiatal gazdáját, és valóságos szeretetet ad neki). A család, a megtartó környezet, a bizalom, a rendszeres beszélgetések megelőzhetik a tragikus eseteket.

Az internet a rengeteg lehetőség mellett számos visszaélésre is módot ad. A legtöbbször valamilyen pénzügyi machináció áll az ilyen döbbenetes próbálkozások hátterében, jelen esetben (a média alapján) a minél több „lájk” megszerzése, ami (mint tudjuk) ha nem is azonnal, de megfelelő informatikai és gazdasági háttérrel rövid időn belül készpénzre váltható.

Sajnos, vannak (és mindig lesznek) olyan emberek, olyan szervezetek, melyek visszaélnek mások hiszékenységével, naivitásával, bizalmával, kihasználják a pozitív emberi kapcsolatok iránti vágyat.  Ez ellen annyit tudunk tenni, hogy erősítjük saját, kézzelfogható kapcsolatainkat, odafigyelünk egymásra, családunkra, környezetünkre, és megpróbálunk „két lábbal a földön” maradni. A virtuális valóságról pedig folyamatosan tudatosítsuk magunkban legfontosabb tulajdonságát, vagyis azt, hogy NEM LÉTEZIK.