Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Karrier vagy GYED?

Medveczné Atinay Dorottya képe
Ellenőrzött szakember

Arra a kérdésre, hogy mennyire fontos, hogy az anya otthon töltse az első évet a kicsivel, nincsenek tökéletes és állandó megoldások (Stern, 2007). McClure (2003) azonban úgy véli, egyetlen gyermeket se volna szabad élete első évében a szüleitől hosszabb időre elválasztani. Azonban a szülési szabadság a lehető legkurtábbra rövidült (Antoine, 2010), a legtöbb európai országban a nők hat hónapot kapnak, a szoptatós anyák még további egy hónapot (Stern, 2007). Felmerül a kérdés, hogy valóban rendelkezésére áll-e a nőknek a lehetőség, hogy elegendő időt szenteljenek gyermekük világra hozatalára. A szülés utáni néhány hetes szabadság aligha nevezhető elegendőnek, még a nő számára sem, hogy fizikailag rendbe jöjjön. Arról nem beszélve, hogy mire az anya és a gyermek diádja megtalálja a saját ritmusát az érzelmi életben és a gyermek táplálása terén, az anya már mehet is vissza, dolgozni (Antoine, 2010).

Svédországban megkövetelik, hogy a szülési szabadságból egy hónapot az apa vegyen ki, ezzel forszírozva az apák családi szerepvállalását. A törvények itt arról is gondoskodnak, hogy a munkába visszatérő nő ugyanarra a pozícióra és juttatásokra legyen jogosult.

Mindenesetre abban viszonylag nagy az egyetértés, hogy amennyiben az anya szeretne vissza menni dolgozni, és a gondozás alternatív módja megoldott, úgy mindenkinek az lesz a legjobb megoldás, ha ez valóban így is történik. Az anya munkába való visszatérésének optimális ideje a gyermek két éves kora. Ekkora már a legtöbb kisgyermek kialakította kötődését anyjával. Ez az életkor egybe esik a következő gyermek vállalásának megfelelő idejével is, azonban a legtöbb család anyagi szükségletei nem teszik lehetővé, hogy hosszabb ideig csak egy keresetből éljenek. Nagy veszteséget okozhat, ha az anya nem akar vissza menni dolgozni, azonban a döntés nem az ő kezében van (Stern, 2007). Ezek a szülők nem számíthatnak a társadalom támogatására a baba megfelelő napközbeni ellátásában sem. Nem elég, hogy el kell szenvedniük a gyermeküktől való különválást, állandó lelkiismeret furdalást és aggodalmat éreznek, hogy a megfelelő ellátást választották-e gyermeküknek. Ezek az érzelmek akár el is távolíthatják őket a csecsemőjüktől (McClure, 2003). Idő előtt rontja a helyzetet, ha a nő már előre tudja, hogy például a harmadik hónapban vissza kell térnie. Ebben az esetben már előre elkezdi gyászolni a pici nélkül eltöltött időt (Stern, 2007).

Bowlby (2009) szerint a társadalom, melyben élünk, a kisgyermek szüleit magára hagyja, nem nyújt kellő idejű és mértékű támaszt, és ezt az állapotot könnyen normaként lehet felfogni, melynek további veszélye, hogy így téves normákat teszünk magunkévá. A társadalom teljesítmény orientált, a munkapiac túlzott elvárásokat támaszt. A családon belül feszültség alakulhat ki az anyuka ismételt munkába állása miatt. A bölcsődékben, napközikben gyakori a szakdolgozók hiánya. A csecsemők szüleinek különös körültekintéssel kell eljárniuk, amikor arról döntenek, hogy valaki másra bízzák a kisbabájukat, legyen az bébiszitter, rokon vagy bölcsőde. Egy kisbaba életében ez a legfontosabb időszak (McClure, 2003).

Nem egyszerű azoknak az anyáknak sem a helyzete, akik az otthonmaradás mellett döntenek vagy dönthetnek, mivel gyakran elvesztik képzettségüket, karrierlehetőségüket, és úgy érezhetik, kirekesztődnek a társadalomból. Bármilyen kompromisszumra jut is az anya, az kihat az anyai öntudatára és identitása más területeire is. Figyelembe kell vennie a baba szükségleteit, a család anyagi helyzetét, a saját jövőjét és identitását (Stern, 2007).