Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Kapcsolatfüggőség

Bácsi Lajos András képe
Ellenőrzött szakember

Mindenkiben megvan az igény arra, hogy legyen társa, akivel megoszthatja élményeit, akire támaszkodhat, aki szereti, a kérdés viszont az, hogy milyen esetben beszélhetünk függőségről? Azaz bármilyen rossz is a kapcsolat, sokan akkor is ragaszkodnak a másikhoz, csak azért, hogy elkerüljék a kínzó egyedüllétet. Sok esetben akár önértékelésük csökkentése árán is meg kívánják őrizni a kapcsolatot a függő személyek.
Bizonyos mértékig az, hogy együtt legyünk egy szeretett személlyel, a biztonságos kötödés velejárója. Egyesek jobban, mások kevésbé igénylik a közelséget, ezért a legjobb, ha olyan személyek ismerkednek egymással, akik hasonló igényűek. Míg a függő ember alig képes arra, hogy egyedül legyen, addig a túlzottan függetlent viszont a másik közelsége terheli meg. Mindkét véglet feszültséget okozhat a kapcsolatokban.
Párterápiában központi probléma, hogy a szorongások hátterében a függés vagy túlhangsúlyozott függetlenség áll. Ezek olyan tudatos és tudattalan vágyak és félelmek, amelyek kora gyerekkorban alakultak ki, ezért megváltoztatásuk hosszú és kemény munka eredménye.
A kapcsolatfüggőség általában olyan családokban alakul ki, ahol alacsony szintű függetlenség tapasztalható magas a kontrollálás mellett.
Szoros összefüggés van továbbá a túlvédelmező, az autoriter szülői gondoskodás és a kapcsolatfüggőség között. Ilyen családokban a központi üzenet a gyermek számára az, hogy a világ veszélyes. Mindig csak magunkra támaszkodhatunk, csak mi vagyunk egymásnak. Túlgondoskodásban felnőtt gyermek pedig felnőtt korában is mintegy gyerekként fog magára tekinteni, ami szintén a függőség kialakulását erősíti.