Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Jung és az álom

Scholtz Emília képe
Ellenőrzött szakember

Carl Gustav Jung Az ember és szimbólumai című könyvében egy igen érdekes esetet ismertet (Jung, 1964). Egy édesapa vitte hozzá tíz éves kislányának álomnaplóját. Bizarr, megmagyarázhatatlan álomképek jelentek meg benne, melyek túlnyomó részét olyan rombolási és helyreállítási gondolatok hatottak át, amiknek a képei a primitív mítoszokkal mutatott rokonságot. Az írás olyan kulturálisan átívelő szimbólumokkal volt tűzdelt, mely Jung szerint igen figyelemre méltó, lévén, hogy egy kislányról van szó, és nem lehettek ilyen jellegű ismeretei. Jung úgy írja le benyomásait, hogy mintha egy élete végéhez közeledő, a múltra visszatekintő öreg ember álmait olvasta volna. S valóban, hiszen a kislány nem sokkal tíz éves kora után egy váratlan fertőzés során meghalt. Jung úgy magyarázza ezeket az álmokat, mint a halál beavatására készülő gyermek kollektív tudattalanját.

Az archetípus és kollektív tudattalan fogalma mellett Jung a fent említett példával nem arra világít rá, hogy meg lehetett –e volna jósolni a gyermek halálát, hanem arra, hogy bizonyos álmok elemzése csak a jövőben kapják meg igazi értelmüket. Hiszen a tudattalanunk is foglalkozik a jövővel, csak éppen míg a tudatos szintet az értelem segíti, addig a tudattalant az ösztönök irányítják. Sokszor előfordul, hogy az ösztönös szint már rendelkezik olyan információkkal, mellyel a tudatos szint még nem. Ezért néhány álom csak a jövőben kap értelmet, akár évek, évtizedek múlva, mikor már hozzáférhetővé/elfogadhatóvá válik a tudat számára az ösztönszint üzenete.

Vajon volt –e Jung-nak olyan álma, mely az általa fent leírt elemzéssel új értelmet nyerhet?

 Folytatás következik….

C. G. Jung (1993). Az ember és szimbólumai. Göncöl Kiadó, Budapest