Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Játékterápia, mint a gyermeki lelket gyógyító eszköz

Dr. Tanyi Zsuzsanna képe
Ellenőrzött szakember

A gyermekeket jellemző egyik sajátosság, hogy lelki világukat ábrázoló eszközük nem a verbalitás, a szavakkal történő kommunikáció, hanem a játék és a nonverbális kommunikáció. A gyermek szabad játékában kifejeződik gazdag érzelem- és gondolati világa, világlátása: örömei, félelmei, vágyai, szülőkről és testvérekről alkotott elképzelései, amelyek egy része tudatos, más részük tudattalan a gyermek számára. Megjelennek benne a kicsiket foglalkoztató problémák - sok esetben szimbolikus formában. Éppen ezért a gyermekpszichológus számára a szabad játéktevékenység megfigyelése diagnosztikus értékű lehet, hiszen a játék mondanivalójának megértésével eljuthat a szakember a gyermek problémájának gyökeréhez. A játék azonban nemcsak pszichodiagnosztikus, hanem ezzel egyetemben pszichoterápiás, azaz gyógyító hatással bíró eszköz is. Winnicott, a gyermekanalitikus szerint a játszás gyógyít: híres mondása szerint az a gyermek, aki tud játszani, meg fog gyógyulni. A játékterápia során a gyermek a terapeuta előtt szabadon kifejezheti érzéseit anélkül, hogy a szülőnek meg kellene/akarna felelni. A szülő jelenléte esetében ugyanis sok gyermek módosítja játéktevékenységét, mivel legfőbb vágya, hogy a szülő szeresse, elfogadja őt.  

Mi történik a szabad játékterápia során? A pszichológus lehetőséget ad a gyermeknek, hogy ő maga válassza ki a játékeszközöket és ő alkossa meg a játék történetét, miközben a terapeuta háttérben marad, így az irányítás teljes mértékben a gyermek kezében van. Ez nem jelenti a terapeuta passzivitását, hiszen örömmel együtt játszik a gyermekkel. Az így létrejövő szabad asszociációs tér engedi meg, hogy a gyermek belevetítse, beleengedje a játékba a saját lelkében zajló folyamatokat, konfliktusokat, valamint a körülötte lévő világban (családban, óvodában, iskolában) zajló eseményeket, és valóságos vagy szimbolikus formában jelenítse meg. Gyakran elismétli, eljátsza a számára fontos élményeket, amely 3 féle lehet: egy az egyben, valóságnak megfelelően történő eljátszás (újrajátszás); megfordítja/kicseréli a szerepeket (pl. nem a kisfiút [azaz őt] bántják az oviban, hanem a macit); korrigálja az eseményeket (pl. nem bántják a kisfiút, hanem valaki megvédi az oviban). A játékterápia során nemcsak lereagálja, kijátssza a feszültség-érzéseit, hanem lehetősége van az átélt élmény megértésére is azáltal, hogy a terapeuta egy idő után kommentálja, értelmezi a gyermek játékát (pl. „Nagyon rossz lehet ennek a kisfiúnak, akit az oviban bántottak.”). A játékterápia során tehát a gyermek szabad, ítélkezésmentes környezetben történő megnyilvánulási lehetősége, a terapeuta feltétel nélküli elfogadása, teljes figyelme, és értelmezései együtt adják meg a gyermeknek a lehetőséget a lelki problémától való megszabadulásra.

Felhasznált irodalom:

Vikár A., Vikár Gy., Székács E. (2007). Dinamikus gyermekpszichiátria. Medicina

Vetró Á. (2008). Gyermek- és ifjúságpszichiátria. Medicina

Carver, Scheier (2006). Személyiségpszichológia. Osiris