Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

„Ismerd meg és fogadd el önmagad!”

Bende Katalin képe
Ellenőrzött szakember

Elfogadod magad? Fogadd el magad!  – mondják nekünk vagy kérdezik tőlünk, és mi nem tudjuk biztosan a választ. 

Delphoiban jóslást kértek az emberek, a jövőjükre voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: „Ismerd meg önmagad!”, és tudni fogod a sorsodat, mert a sorsod te vagy. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.

A pszichológusok hasonlót mondanak, csak más szavakkal: ha megismerjük lelki működésünket, sajátos gondolkodás- és viselkedésformáinkat, akkor képesek leszünk másképp látni a környező világunkat is. Nem külső erők uralkodnak rajtunk, hanem személyiségünk alakítja, formálja jövőnket. Ha változtatunk magunkon és hozzáállásunkon, akkor változni fog a sorsunk is.

Ugyanakkor az is igaz, hogy fontos megbékélni azokkal a dolgokkal, amiken nem tudunk változtatni, ami jellemünk tartós része.

Az önelfogadásnak a célja, hogy azzá válhassunk, akivé szükséges az életben. Mindenkinek saját életútja van, ami senki máséhoz nem hasonlítható, így önmagunk elfogadása is annyiféle lehet, ahányan élünk a Földön. Az elfogadás paradoxona az, hogy először meg kell ismerni és elfogadni önmagunkat, aztán leszünk képesek – ha még akarunk – változni.

Természetesen az Ismerd meg valódi énedet!”  nem parancsra működik, és nem történik meg egyik napról a másikra, hanem hosszabb önismereti munkát igényel.

Sonja Lyubomirsky az önmagunkkal való együttérzést emeli ki, mint az önelfogadás alapját. Három fontos összetevője:

  1. Együttérző kedvesség: nem ítélem meg/el magam és jól viszonyulok magamhoz, ahogy más emberekhez is. Az emberiség részeként élem meg magam, aki másokhoz és önmagához is tartozik, egységben van. A legjobban érzem magam, ahogy tudom. 
  2. Tudatosítás: tudatában vagyok a jelen pillanatnak és annak, hogy a tapasztalataim általános emberi érzések, nem vagyok egyedül velük, így a helyzetem sem különleges. Felismerem, hogy az élet nem tökéletes.  De attól még lehetek elégedett vele. 
  3. Megengedés: megengedem a rossz érzéseknek is, hogy legyenek, nem menekülök el előlük, hanem együttérzek magammal, akár képzeletben átölelem ezeket az érzéseket. Vagyis önmagam támasza leszek, gondoskodom magamról. Szeretem és elfogadom magam.