Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Így neveld a sárkányaid - A vágyainkkal való kapcsolatunkról

Szabó Mercédesz képe
Ellenőrzött szakember

"Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt.
De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves,
mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak.
Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.
Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz
és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga."

Így neveld a sárkányaid - A vágyainkkal való kapcsolatunkról

Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt.
De kívánságaid rabja se legyél.

Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves,
mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak.
Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.
Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz
és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely
szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba;
ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat.
Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj
önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted;
gondozd, mert könnyen szelídül és derék háziállat lesz belőle.
Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek.
Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak
.” Weöres Sándor: A vágyak idomítása

Vágyak, motivációk, önmagunkhoz való viszonyulás… Ahogy írom ezt a cikket, azon gondolkodom, hogy Ön, kedves olvasóm, vajon milyen érzésekkel olvashatja ezt a verset. Mielőtt kifejteném saját gondolataimat, fel is tennék Önnek néhány kérdést, ami segíthet végig gondolni, a fenti sorokat.

  • Ahogyan a verset olvassa, milyen érzések, gondolatok ébrednek fel Önben?
  • Melyik kép, kifejezés érinti meg leginkább?
  • Ez a megérintődés vajon mit árulhat el Önmagáról?
  • Van esetleg olyan konkrét példa, vagy belső folyamat az életében, amik felidéződnek a vers sorait olvasva?
  • Mit üzen Önnek a „szörny” és a „megszelídítés” szimbóluma?

A „megszelídítés” szó nekem a rókát juttatja eszembe A kis herceg című könyvből. De ez talán egyszer egy másik bejegyzés témája lesz. Röviden összegzem, hogyan is fejlődik a vágyainkkal való kapcsolatunk, és milyen elakadásaink lehetnek ebben a folyamatban, majd sorra veszem azon pszichológiai mechanizmust, amely segíthet „vágyaink megszelídítésében”. A fejlődéslélektani folyamat során felmerülő kérdések későbbi életszakaszokban is megküzdési nehézséget okozhatnak, ha gyermekkorban nem kapnak pozitív megerősítést.

Önmagunk érzékelése már az anyaméhben formálódik, még elrejtve a külvilág elől. Ekkor a magzat egységet alkot az anyával. Az anya elképzelései, fantáziái a születendő gyermekről megalapozzák a közöttük bontakozó kapcsolatot, mely később meghatározó mintává válik a gyermek számára abban, hogy hogyan kapcsolódik másokhoz, a külvilághoz és önmagához. Az anya lelkében születik a gyermek lelke is.

Az élet első hónapjaiban az, hogy szükségleteinket meghallják-e, betöltik-e, együtt örülnek-e velünk annak betöltésének döntő szerepet játszik nem csak érzelemszabályozásunk fejlődésében, hanem annak megélésében is, hogy van-e tere pöttöm lényünk szükségleteinek és kívánalmainak. Reagál-e rájuk a világ? Tudomásul vehetők-e, betölthetők-e a vágyaink? Van-e létjogosultságuk? Ha más tudomásul veszi, reagál rá, betölti, akkor megélhetjük, hogy van, szabad őket tudomásul venni, élhetünk velük, törekedhetünk betöltésükre.

És ha még az anya örül is ennek, a közös boldogság fontos motiváció a gyermek számára a fejlődésben, és megerősíti a törekvéseit. Lényeges a szülő empátiája is, azaz hogy milyen intenciókat, szándékokat, gondolatokat, érzéseket tulajdonít a gyermeknek, még mielőtt ő képes lenne ezeket szavakba önteni. A szülői bánásmód kapcsán a feltétel nélküli elfogadás és pozitív értékelés légköre is jelentős, hiszen hogyan is adhatnánk meg ezeket önmagunknak és a vágyainknak anélkül, hogy a számunkra legmeghatározóbb személyektől el ne sajátítottuk volna. Három éves kor körül ér a gyermek az akarat fejlődése szempontjából kritikus időszakba. Vajon a dackorszakban hogyan gondolkodik és bánik a szülő gyermeke megnyilvánulásairól? Úgy véli, hogy az akaratérvényesítési törekvést meg kell törni, vagy érzékeli, hogy a gyermek gyakorol vágyni, akarni, akaratát érvényre juttatni, hatékonynak lenni, megerősíteni a kapcsolatot elméjében a vágy megélése, és a cél elérése között?

Gondoljuk csak végig együtt, milyen buktatói lehet vágyainkkal való kapcsolatunk fejlődésének, és ennek milyen kihatásai lehetnek jelenlegi én-élményünkre! Egyáltalán lehetnek-e vágyaink? Van-e lehetősége a vágyainknak arra, hogy tudatosuljanak? Vagy azt tanultuk meg, hogy jobb, ha szinte nincsenek is, és jobban járunk, ha külső elvárásoknak engedelmeskedünk? Van-e bennünk akadálya annak, hogy vágyainkat tudatosítsuk? Előfordul, hogy kerülőutakon, néha saját magunk számára is érthetetlen vagy kontrollálhatatlan módon jutnak felszínre? A vágyainkról zsigerileg azt érezzük esetleg, hogy csupa rosszak, bűnösek, elnyomni, megtagadni valók? A gyógyulás felé vezető út fontos lépése, hogy megfogalmazzuk, hol is rejtőzhet az elakadásunk.

Ha sikerült megfogalmazni, felmerül a kérdés, hogy mit tehetünk azért, hogy egészségesebb irányba induljunk. Mi szükséges a vágyak megszelídítéshez, a vágyainkkal való kapcsolat kiépítéséhez? Hogyan ápoljuk őket? A továbbiakban felsorolok néhány attitűdöt és mechanizmust, melyek szerepet játszanak az önelfogadásban, mely szorosan összefügg vágyainkhoz való viszonyulásunkkal.

  1. Az önmagunkra fordított idő és figyelem teret teremt a vágyak megérzésének, tudatosításának, az önmagunkkal való törődésnek. Időnként mindenkinek szüksége van egy kis minőségi időre önmagával. Ha már meg tudjuk adni magunknak ezt a lehetőséget, máris egy lépéssel közelebb kerülünk egy igényünk betöltéséhez. Egyéni, hogy kit milyen megvalósítás segít ehhez hozzá. Egyedüllét egy üres szobában, különböző lelkigyakorlatok, egy séta az erdőben… Ön milyen módon tud leginkább önmagához kapcsolódni?
  2. Az önmagunk felé tanúsított feltétel nélküli elfogadás, ítéletmentesség kulcsszerepet játszik az egészséges lelki működésben. Az az attitűd, hogyha önmagunkra és lelkünk megnyilvánulásaira feltétel nélkül és ítéletmentesen tudunk tekinteni, segíti az  érzelemszabályozást, és véd a depresszív tünetekkel szemben. Abban az esetben, ha gyermekkorunkban a szülők feltételhez kötötték a szeretetük tanúsítását, vágyaink megnyilvánulását pedig büntették, hajlamosak lehetünk önmagunk szigorú bírálására, vágyaink elítélésére, amely erőteljes szégyenérzethez is vezethet. A feltétel nélküli elfogadással, az empátiával és a hitelességgel dolgozik a legtöbb pszichológiai módszer is (személyközpontú alapelvek).
  3. Időnként nehézséget okozhat egy-egy vágy vagy késztetés valódi megértése vagy elfogadhatatlannak tartjuk azt. Ilyenkor érdemes feltárni, hogy vajon nincs-e egy mélyebb, alapvető szükséglet, amelynek frusztrálódása, be nem töltöttsége indít minket e késztetés felé. Például érdemes átgondolni, hogy vajon nem-e a mások általi elfogadás, az önérvényesítés, a teljesítményigény vagy valamilyen más vágy betöltése ütközik akadályba, ha indulatos, másokra vagy magunkra nézve bántó egy-egy késztetésünk. Vajon van-e lehetőségünk arra, hogy ezen alapvető szükségletünket mindenki számára elfogadható módon elégítsük meg?
  4. Míg gyakran értéknek tartjuk mások elfogadásra és megértést, magunknak időnként nehezebben adjuk meg. Főképp, ha az énképünk szégyennel, bűntudattal terhelt. Ebben az esetben javunkat szolgálhatja, ha önmagunkra úton lévő, fejlődő, de esendő emberként tekintünk, akik megbocsátásra és könyörületességre szorulunk. A saját maguknak való megbocsátásra és az önmagunk iránti könyörületességre is.
  5. Kezünkbe vehetjük a vágyaink kibontakozását! Önmagunkat kaptuk erre az életre, a lelkünkkel, vágyainkkal, és a körülményeinkkel együtt. Legnagyobb hatásunk pedig az emberek közül a mi kultúránkban mégiscsak saját magunknak van az életünkre. Van választási lehetőségünk, élhetünk belső világunk, vágyaink, adottságaink feletti felhatalmazottságunkkal.
  6. Vágyaink, önelfogadásunk és az önmagunkkal való kapcsolatunk, azaz az önismeretünk fejlődéséhez hozzájárulhatnak önismereti workshopok, csoportos vagy egyéni pszichológiai tanácsadás, terápia is. Manapság sok lehetőségünk adódik arra, hogy tudatosan épüljünk, fejlődjünk, gyógyuljunk. Egy pszichológus vagy egy önismereti csoport visszajelzéseivel, figyelmével, elfogadásával és bátorításával segíthet átküzdeni magunkat fejlődésünk nehezebb időszakain is.

Emlékeztetőül két mondatot szeretnék idézni a fenti versből:

„Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz…
gondozd, mert könnyen szelídül és derék háziállat lesz belőle.”