Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Húszas évek végi krízis

Takács Pálma Krisztina képe
Ellenőrzött szakember

Quarter life crisis

A saját praxisomban a segítségért hozzám forduló klienseim jelentős hányadát a húszas éveik második felében járó nők teszik ki. A húszas évekből a harmincas évekbe tartó átmenet a felnőtté válással járó stresszel jellemezhető. Az élet több területével kapcsolatban kétségek jelennek meg.

E. H. Erikson több kritikus időszakot is leírt az elméletében. Az egyik ilyen krízist ő is épp erre az időszakra helyezi. Ez az Intimitás – Izoláció krízise. Megoldandó kérdésekkel kell szembenézniük, mint például önálló életet kezdeni, vagy megtanulni a szülők segítsége nélkül boldogulni.  Ez az izoláció és a magányosság érzésével járhat. Miután a serdülőkorban felépítették a személyes identitásukat, ebben a korban rendszerint már romantikus kapcsolatokat keresnek más személyekkel. Korábbi személyes kapcsolataikat felülvizsgálják, és úgy érezhetik, hogy kinőtték azokat, vagy mások megfelelőbb partnerek lehetnének a számukra.

25 éves kor után sok nő érzi azt a nyomást, hogy már szeretnének egy hosszú távú, elkötelezett kapcsolatban megállapodni. A harmincas éveikhez közeledve pedig a családalapítás és a gyermek vállalás témaköre is egyre erőteljesebben jelen van.

Ugyanebben az időszakban a pályaválasztás, vagy pályamódosítás is hasonló erővel foglalkoztatja a fiatal felnőtteket.  Jó pályát választottam-e? Biztos, hogy ez az, amit csinálni szeretnék? Ekkor már mérlegeleik az elért, és elérhető előmenetelt is a karrierjükben.

Ajánlom a korábbi írásom a témában:
http://pszichologuskereso.hu/blog/mi-leszel-ha-nagy-leszel-o-de-hisz-en-mar-felnottem

Ez a két motiváció ellentétes irányba húzza őket.  Vannak, akik megoldhatatlannak érzik a kérdést, hogy most a társkeresésre és a családalapításra, vagy a karrierjükre koncentráljanak, és úgy érzik, hogy csak egyhelyben toporognak. Különösen igaz ez a fiatal nőkre. Reményeik szerint pár éven belül családot alapítanak, ezért nem ölnek sok energiát a karrierjük építésébe. Közben, azon dilemmáznak, hogyha mégsem sikerül belátható időn belül családot alapítani, akkor elvesztegették az éveket a karrierjük területén.

Az egymásnak ellentmondó célok, törekvések miatt összezavarodnak, ami folyamatosan magas stressz szinttel és szorongással járhat. Elveszettnek, reménytelennek érezhetik magukat.

Először is meg kell érteniük, hogy amin keresztül mennek az teljesen normális. Minden boldog és sikeres ember keresztülment hasonló kríziseken. Talán az első, amit érdemes megtenni, beszélgetni erről idősebbekkel, akik elmesélhetik, hogy ők hogyan élték ezt át. Akár a szülőket is lehet meséltetni a saját húszas-harmincas éveikről, azokról a dilemmákról, nehézségekről, amiken ők is keresztülmentek. A másik dolog, ami ugyancsak nagyon hasznos lehet, ha a barátokkal, kortársakkal beszélgetünk el, hiszen ők is ugyanazokkal a nyugtalanító kérdésekkel néznek szembe.

Amit a pszichológus még ehhez hozzátehet az az, hogy érdemes átgondolni, hogy esetleg a probléma nem a külső környezetben keresendő. Sok múlik a belső készségeken. Például azon, hogy valaki milyen megküzdési módokat használ, hogyan kezeli a különböző stresszhelyzeteket. Az egyik leghasznosabb készség ennek a krízisnek a megoldásában az érzelmi intelligencia, mert ez abban segít, hogy reagálni tudjunk a saját ézéseinkre, úgy hogy ne veszítsük el felette a kontrollt.

Az érzelemszabályozás évek során a tapasztalatokkal alakul, de azért kicsit fel lehet gyorsítani ezt a falyamatot.  Segít, ha nagyobb a tudatosságunk a érzelmeinkre és az azokra adott reakciónkra. Érdemes belátni, hogy mi nem az érzelmeink vagyunk. Azért mert elveszettnek érezzük magunkat ebben a pillanatban, az nem azt jelenti, hogy valóban elveszettek vagyunk, főleg nem jelenti azt, hogy mindig azok leszünk. Ki kell fejleszteni egy egészséges életszemléletet, abba kell hagyni az önsajnáltatást, és elkezdeni a hála nagyszerű érzését alkalmazni. Ha egy lépést hátra lépünk, meglátjuk a jó dolgokat, amikért hálásak vagyunk, talán úgy találjuk majd, hogy az élet nem is olyan rossz.

Jó ötlet elkezdeni naplót írni, amiben írásban rögzíteni tudjuk a gondolatainkat és az érzéseinket. Hasznos lehet az is, ha különböző kihívásokat jelentő helyzetekben megpróbáljuk magunkat és tudatosan megfigyeljük, hogy hogyan oldjuk meg ezeket a helyzeteket.

Nem kell az álmainkról lemondani, de érdemes lehozni őket a földre. Legyünk rugalmasak és alkalmazkodóak a változó feltételekhez. Rendeljük a vágyainkhoz megvalósítható stratégiákat, vegyük figyelembe, hogy sokszor tovább tart, hogy a dolgok mozgásba jöjjenek. De felejtsük el a teljesítmény hajszolását, az olyan gondolatokat, hogy ”Még nem tartok ott, ahol már tartanom kellene!” legfőképp pedig az irigykedést mások eredményei láttán a Facebookon vagy az Instagrammon.

Célszerű felhagyni a Nagy Ő hajszolásával is, nem kell ezt űzni, csak azért mert más ismerőseink már megházasodtak. Mindenkinek megvan a maga életútja, legjobb, ha sajátunkra fókuszálunk és nem másokéra.

Ajánlom a korábbi írásomat a témában:
http://pszichologuskereso.hu/blog/hogy-allunk-parvalasztassal-manapsag-csajok

A biztos vezetőink a saját érdeklődéseink, preferenciáink. Lehetünk kicsit hedonisták és élvezzük az éeltet. Próbáljuk kivenni minden napból, amit lehet. Ha valamit élvezettel tudunk csinálni, bevonódunk és értelmet látunk benne, érdemes abba az irányba tovább menni, azzal foglalkozni. Sokat profitálhatunk abból is, ha valamilyen ügyért teszünk, a különböző önkéntes munkákból, és a közös célért dolgozó emberek társaságából.  

Ajánlom a korábbi írásomat a témában:
http://pszichologuskereso.hu/blog/depresszio-es-az-elet-ertelme

Az életben a krízisek újra és újra előfordulnak majd. Fontos, hogy mindig tanuljunk belőle, legyünk tudatosabbak, és a megküzdési képességeink fejlődjenek.

Takács Pálma Krisztina
pszichológus, life coach
pár-és szexuálpszichológus