Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Honnan tudom, hogy egy- egy gyermeki viselkedés mögött nincs-e tanulási nehézség?

Kapuvári Virág képe
Ellenőrzött szakember

Gyakran fordul elő az impulzivitás, hiperaktivitás a tanulók magatartásában. Ennek lényege, hogy a gyermek nem tud nyugodtan megülni, állandóan közbeszól az órán, zavarja más tanuló munkáját is. Ez a mozgásosság, „mozgáskényszer” gyakran jár együtt a motoros koordináció fejletlenségével.

 

 Figyelemzavarok: Gyakran hullámzó intenzitású figyelem jellemzi a tanulási nehézséggel küszködő gyereket. A túlzott elterelhetőség is megfigyelhető, ahogyan szelektálási problémák is jelentkezhetnek – nehézség a feladat szempontjából lényeges ingerek kiválasztásában az ingerek sokaságából. Ugyancsak gyakori a perszeveráció, a figyelem megtapadása: ilyenkor a tanuló úgy viselkedik, mintha nem hallaná, hogy hozzá szólnak, gyakran „álmodozik”.

 A percepció (érzékelés-észlelés) zavarai:
- gestalt látás (részt lát egész helyett);
- formák, arányok két- és három dimenzióban való elhelyezésének problémái;
- alak-háttér fordított észlelése.)

A mozgáskoordináció, a finommozgás zavarai: Általában tapasztalható a tárggyal vagy tárgy nélkül végzett mikromozgások koordinációjának diszfunkciója (gyerek írása kusza, szaggatott; írásmódja nehézkes, göcsörtös).

 A nyelvi működés zavarai: A tanulási nehézséggel bíró tanuló gyakran gyenge beszédartikulációval, szegényes szókinccsel rendelkezik, nehezen találja meg a megfelelő szavakat, beszédszövése széttagolt, akadozott. A szóbeli kommunikáció és a kérdésekre adott válaszok sokszor rövidek, és gyakran hasonlítanak a kisebb gyerekektől elvárt válaszokra. Fejletlen lehet a nyelvtani szerkezetek használata is.

 Az emlékezés zavarai: Nehezen tartják meg gondolataikat a tanulási zavarok következtében, ezért sokszor megzavarodnak a hosszabb utasítások esetén, s annak csak az elejére vagy a végére tudnak emlékezni.

 A gondolkodás problémái: A nyelvi és térbeli funkciók működéséhez szükséges képesség hiányát „általános kognitív nehézségnek” nevezzük. Ez a probléma számos megnyilvánulási formát ölthet. Kezdetben az ilyen gyerekben nincs meg a spontán kíváncsiság, passzív, nem reagál a környezet ingereire. Iskolában az ilyen gyerekek gyakran nem veszik észre a hibákat, ami pedig erősíthetné az önálló tanulást. A felsőbb iskolákban az ilyen tanuló gyakran unatkozik, az iskolai munkát nem tartja érdekesnek, és erős külső ösztönzést igényel.

Érdemes ezen témák mentén "lekövetni gyermekeinket", mert a fenti problémák mielőbbi észlelése korábbi korrekcióval időben orvosolható, vagy enyhíthető.

 

Források:

  • Balogh László: Tanulási nehézségek – segítő pedagógiai tevékenység
  • Patakfalvi Attiláné (összeállító): Iskolába készülünk… c. kiadvány
  • Michael Cole, Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó. 2006.
  • Az iskolaérettségi vizsgálat tartalma.
  • Az iskolaérettség vizsgálata, a tankötelezettség kezdete.  . Elérés időpontja: 2016.10.17.
  • Apró Melinda: A hazai iskolaérettségi vizsgálatok gyakorlata napjainkban. 2013.05.07. Szegedi Tudományegyetem, Neveléstudományi Doktori Iskola.
  • Jávorszky Edit : Fejlődéspszichológia. Edutech Kiadó. Sopron 2001.