Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Hogyan válhatunk testileg-lelkileg ellenállóbbá a jelen időszakban?

Tolnai Nóra képe
Ellenőrzött szakember

A szorongás és bizonytalanság érzései, a megtapasztalt vagy elővételezett veszteségeink körbelengik a mindennapokat. Életünk számos területén átélhetjük most ezeket az érzéseket, és fenyegetve érezhetjük magunkat. Bár sok külső körülményen nem tudunk változtatni, fontos, hogy életünk azon dimenzióiban, amin igen, átélhessük a kontroll érzetét.

Amikor erősnek és ellenállónak érezzük a testünket, és aktív lépéseket teszünk egészségünk fejlesztése és megőrzése érdekében, akkor védettebbnek is gondoljuk magunkat. A megküzdésnek egy fontos formája ez: a testi-lelki megnyugvást és a pszicho-neuro-endokrin immunitást segíti elő, vagyis lelki, idegrendszeri és hormonális szinten is a szervezetünk ellenálló képességét fokozza, rezilienssé tesz.

Fontos, hogy ki tudjuk mondani azokat a nehéz érzéseket, félelmeket, a megváltozott élet hozta veszteségeinket, amelyeket átélünk, ugyanakkor az is fontos, hogy találjunk magunknak olyan fogódzókat, amik átsegítenek ezen a nehéz időszakon. A mindennapos fizikai aktivitás ilyen lehet, és számos jótékony idegrendszeri, fiziológiai és érzelmi hatásával a megküzdésünk szolgálatába állítható. Azonban jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez olyan fogódzó, ami ellenállóbbá, reziliensebbé tesz, amely által egy biztonságos belső világot és rendet teremthetünk, de ezt abban a helyzetben kell megtennünk, amiből menekülni nem tudunk, és a tagadás nem segít, csak ront.

Ez a tudatosítás segíthet abban, hogy mindig annyira mélyüljünk el nehéz érzéseinkben, amennyit aktuálisan elbírunk. Egyfajta szabályozóként tekinthetünk saját magunkra, aki meglévő vagy kimunkált kapaszkodói által képes a megküzdésre. Mert a vihar el fog múlni, sok rombolást és veszteséget hagyva maga után, de nem mindegy hogyan jövünk ki belőle. Tépázza az idegeinket, felkavarja a lelkünket, megfárasztja a testünket. Ám ha képesek vagyunk tenni valamit jóllétünkért, akkor könnyebb átvészelni. Ezért ebben az időszakban különösen fontos, hogy figyeljünk belső igényeinkre, teherbírásunkra, és adjunk teret olyan dolgoknak, tevékenységeknek, amelyek testi és lelki szinten is erősítenek.

Amikor folyton feladatokba, teljesítményhelyzetekbe nyomjuk magunkat, akkor előfordulhat, hogy nem csupán eltávolodunk érzéseinktől, de teljességgel leválasztjuk őket. A disszociatív stratégiák – vagyis amikor kivonjuk magunkat a konkrét helyzetből és annak érzelmi terhéből – bár kétségkívül működnek, hosszú távon károsak is lehetnek, mert érzelmeink tagadásához vezetnek. Vagyis amikor például sportolunk, akkor figyelmünk elterelődhet érzéseinkről, gondjainkról, és beszűkülhet a feladatra – és ez segít, ha feltöltődünk, megnyugszunk, és utána erősebbnek érezzük magunkat. Nem segít viszont, ha a feladatmegvalósítások és nagyszabású célok csapdájába menekülünk. Arra figyeljünk, hogy mi ad kapaszkodót az érzelmi megküzdéshez, hogy testi és pszichés immunitásunkat mivel tudjuk növelni, röviden arra, hogy mi az, amiben aktuálisan jól tudjuk érezni magunkat. Például azért, mert megnyugszunk, és ekkor a meditációs gyakorlatok, online vezetett, elcsendesedést szolgáló jógaórák vagy relaxációs tréningek hasznosak lesznek. Vagy épp attól érezzük magunkat jobban, hogy dinamikus mozgásokkal, flow-szerű gerinctréningekkel központosítunk, földelünk, erősítjük és megérezzük testünk középpontját. Az ilyesmi stabilizációt és mobilizációt kombináló tréningek, az áramló, ballisztikus mozgások pszichésen is stabilizálnak, és az idegrendszert a megnyugvási állapot felé terelik. Lehetséges, hogy bizonyos napokon erőteljesebb, határainkat bemozdító aktivitásra van szükségünk, és egy olyan edzés, ahol jól elfáradunk, kiadjuk a bennünk felgyülemlett feszültséget, azt az élményt adhatja, hogy erős vagyok, kibírtam, képes vagyok leküzdeni a nehézségeket, és ettől mentálisan is szívósabbnak érezhetem magam. A kreativitásunk jeleskedhet tehát, minél nagyobb kedvvel és örömmel vágunk bele valamibe, annál védettebbé válunk testi és lelki szinten is. Nagyon egyéni, hogy a kedve, akarata, vágya kinek miben jelenik meg. Fontos, hogy most képesek legyünk pozitívat várni, azaz átélni annak az élményét, hogy a jóra, az életkedvet adóra várakozás érzései vannak bennünk. Ha karban tartom a testem, rendet teszek magam körül, odafigyelek, hogy mi segít jobban lenni lelkileg, akkor nagyon sokat tettem az egészségemért. Mert bár nem tudni, hogy meddig tart és hogyan lesz a jövő, egyéni szinteken mindannyiunknak lehetősége van tenni azért, hogy jobban legyünk.