Hogyan segít a gyerekeknek a művészetterápia?

• a gyermek azt fest, amit akar (még csúnyát vagy csúnyán is szabad)
• úgy fest, ahogy akar (bizonyos kereteken belül olyan technikával, eszközzel, amivel szeretne)
• az alkotás folyamatába nem avatkozunk bele, a technikai megvalósításhoz minimális segítséget nyújtunk, azt is legtöbbször a gyermek kérésére (színkeverés hogyanja, milyen ecsettel lehet vékony vonalat húzni vagy nagy felületet festeni)

A gyerekek gyakran direkte élnek is a csúnyán rajzolás vagy a csúnyát rajzolás lehetőségével, hogy kipróbálják, tényleg lehet-e. De aztán visszatérnek az eredeti szándékukhoz vagy témájukhoz. Ez az engedély azonban lehetővé teszi, hogy bátran jelenítsenek meg olyan témákat is, amelyekről otthon vagy az iskolában lebeszélik őket, vagy amelyekre a környezetük általában nem vevő. Lehet, hogy bátorságot merítenek ahhoz, hogy kifejezzék haragjukat azáltal, hogy az elkészült kép egyik szereplőjét piros festékkel összefirkálják, de az is lehet, hogy egyszerűen csak telerajzolnak egy rajzlapot halálfejekkel. Kisebb gyerekek nagy örömmel mázolják, kenik össze saját kezüket vagy a rajzlapot festékkel.

Az alkotás öröm, oldja a szorongást, és lehetővé teszi, hogy a gyermek önmagát aktív cselekvőként és hatni képes személyként élje meg, ami megnöveli én-erejét és önbizalmát. A megnövekedett én-erő az elfogadó légkörben képessé teszi a gyermeket arra, hogy nehéz érzéseivel vagy megterhelő élményeivel foglalkozzon, azokat megjelenítse a festés során. A képi kifejezés különösen alkalmas a belső konfliktusok szorongások megjelenítésére, ami azért fontos, mert a gyerekek ezeket a belső konfliktusokat még nem tudják megfelelően szavakba önteni.

A gyerekek a csoportban pozitív viselkedési  és problémamegoldási mintákat tanulhatnak egymástól és a csoportvezetőktől. Figyelmet kapnak egymástól és a csoportot vezető felnőttektől. A kiscsoportos forma intenzívebb részvételt tesz lehetővé a terápiás folyamatban, és a két csoportvezető is több figyelmet tud szentelni a csoporttagoknak.

A csoport végén össze szoktuk gyűjteni a gyerekek azon tulajdonságait, emlékezetes tetteit, mondatait, amelyeknek nagyon örültünk, vagy amellyel hozzájárultak a csoport őszinte és elfogadó légköréhez. Egyúttal visszajelezzük a pozitív változásokat is. Például hogy Pisti bátran megmondja, ha valamit nem szeretne csinálni, vagy hogy Zsuzsi mindig észreveszi, ha valakinek megváltozik a hangulata, és erre fel is hívja a figyelmünket. Gabi szeret viccelődni, és fel tudja vidítani a társait. Máté képes megoldást javasolni a társai között kialakult konfliktusban.

A művészetterápiás csoport fontos része a csoportfolyamat legvégén megrendezendő kiállítás. A gyerekek szeretik megmutatni szüleiknek és az általuk meghívottaknak azokat az alkotásaikat, amelyek nekik a legjobban tetszenek. Ezek nem mindig az esztétikailag legszebbnek mondható képek. Néha a megjelenített tartalom fontos egy képen, vagy az élmény, amit a festés jelentett. Mi mindegyiknek örülünk.