Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Hogyan növelhetjük pszichés ellenállóképességünket?

Schäfer Nóra képe
Ellenőrzött szakember

Betegség. Munkahelyi problémák. Túlterheltség. Szeretett személy elvesztése. Konfliktusok. Megoldandó problémák. Ezek mind olyan nehéz élethelyzetek, melyekkel életünk során nagy valószínűség szerint előbb-utóbb találkozunk, de a legújabb kutatások szerint egyáltalán nem biztos, hogy ezeket olyan traumaként vagy sorscsapásként fogjuk megélni, mint első olvasásra sokan gondolnánk.

Van ugyanis néhány olyan képesség, ami gyakorlással fejleszthető, néhány tényező, amire van ráhatásunk és számos szokás, amit kialakíthatunk és melyek hozzájárulnak pszichés ellenállóképességünk erősítéséhez. A szakirodalom ezt az ellenállóképességet rezilienciának nevezi, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy egy-egy nehéz életeseményt követően hogyan tudunk újból visszatérni egy stabil érzelmi állapotba, illetve összességében mennyire visel meg bennünket egy-egy ilyen életesemény, mennyire hatékonyan tudunk megküzdeni a nehézségekkel.

A Harvard Egyetem szakemberei szerint úgy érdemes elképzelni a nehéz helyzetekkel való megküzdést, mint egy mérleghintát, melynek egyik oldalán a nehéz életesemények sorakoznak, míg ezzel szemben a hatékony megküzdési stratégiáink, valamint bizonyos protektív tényezők, melyekre rövidesen kitérek. Még ha sorozatos és igen nagy kihívást jelentő, negatívként értékelt életesemények találhatóak is az egyik oldalon, ha van elég muníció, ami ezt ellensúlyozza, a helyzetből képesek lehetünk jelentős sérülés nélkül kijönni. Ezt a jelenséget azokon az embereken lehet a legjobban megfigyelni, akiknek az élettörténetét hallgatva elámulunk, hogy hogyan voltak képesek ennyi nehézségen túljutni és ezek ellenére az élettel való elégedettség ilyen magas szintjét elérni.

Ez a “mérleghinta” egy érzékeny rendszer, melyben az ellentétes oldalon lévő súlyok időről-időre változnak, attól függően, hogy az adott életszakasz milyen kihívásokat és nehézségeket tartogat, illetve, hogy mi az, amit a protektív tényezők közül aktuálisan alkalmazni tudunk. Előfordul, hogy a kihívást jelentő életesemények egy részére nincs hatásunk, épp ezért igen nagy jelentősége van annak, hogy a pozitív oldal általunk is befolyásolható tényezőire mennyi hangsúlyt fektetünk.

Fontos leszögezni, hogy a reziliencia nem olyasmi, amivel valaki vagy rendelkezik, vagy sem, hanem valami olyasmi, mint egy skála, melyen mindenki elhelyezhető valahol és amin mindannyian képesek vagyunk elmozdulni mindkét irányba. Azt is fontos tisztázni, hogy nem arról van szó, hogy a reziliensebb emberek egyáltalán nem tapasztalnak stresszt vagy nehézséget, fájdalmat vagy szomorúságot az életükben, csak könnyebben képesek megbirkózni ezekkel. A pszichés ellenállóképességnek van egy része, ami öröklött, de jelentős azon része, amit a szokásainkkal, szemléletmódunkkal, képességeinkkel befolyásolhatunk.

Cikksorozatomban azt szeretném körüljárni, hogy mik ezek a protektív tényezők és mit tehetünk mi magunk azért, hogy feltöltsük pszichés immunrendszerünket és ellenállóbbá váljunk.

Bár nagyfokú változatosság figyelhető meg abban, hogy kinek mi segít megőrizni a stabilitását, vagy támogatni az érzelmi állapotának rendeződését, az eddigi kutatások eredményei sok mindenben összecsengenek.

 

Kapcsolódás másokhoz

Nem meglepő módon a mély, támogató és gondoskodó kapcsolatok jelentik az egyik legerősebb protektív tényezőt. Azoknál a gyerekeknél, akik halmozottan hátrányos helyzetű családokban nőttek fel, alkoholista szülőkkel, esetleg elhanyagoló környezetben, jelentős protektív tényezőt jelentett akár egyetlen gondoskodó és érzelmileg hozzáférhető, biztonságot jelentő személy jelenléte. Egy kutatásban, mely a poszttraumás növekedést vizsgálta (az a jelenség, amikor egy traumát túlélő személy a trauma hatására pozitív személyiségfejlődésen megy keresztül) azt találták, hogy azoknál a személyeknél volt megfigyelhető a szorongás és depresszió szintjének csökkenése a traumát megelőző szinthez képest, akik a traumát követően nagyobb odafordulást és közelséget éltek meg a közeli barátokkal, hozzátartozókkal, mint előtte. Ez a kutatás megmutatja, hogy milyen ereje van a kapcsolatoknak, melyek akár abban az esetben is építően hatnak ránk, ha mi vagyunk a támogató oldalon. Egy apró kedves gesztus, mások segítése, az önkénteskedés és közösségben végzett hasznos tevékenység is olyan szokások, melyeken keresztül töltekezhetünk. Bár a köznyelv szerint az igaz barát a bajban ismerszik meg, vannak vizsgálatok, amelyek azt mutatják, hogy azok a valóban tartós és erős kapcsolatok, ahol legalább ugyanannyira fontos az örömteli események megosztása egymással, mint a nehézségeké.

 

Szemléletmód és meggyőződések

Bár általában szeretjük olyan emberekkel körülvenni magunkat, akik hasonló életszemlélettel, meggyőződésekkel rendelkeznek mint mi (és ezáltal segítenek is fenntartani bennünk ezeket), talán mindenki tapasztalta már, hogy vannak olyanok, akik egy-egy élethelyzetet teljesen más nézőpontból látják vagy értelmezik, esetleg teljesen másként gondolkodnak dolgokról. A meggyőződéseink, melyeket életünk során szép fokozatosan, sokszor a környezet meggyőződéseinek, visszajelzéseinek hatására alakítunk ki, egyre szilárdabbakká válnak, keretrendszerként szolgálnak számunkra és hatással vannak arra, hogy milyen jelentést tulajdonítunk egy életeseménynek, egy viselkedésnek és arra is, hogy egyáltalán mire irányítjuk a figyemünket, milyen döntéseket hozunk, hogyan viselkedünk. Épp ezért nem árt néha ránézni azokra a nézőpontokra, amiket más emberek mutathatnak, mert lehet, hogy épp egy olyan meggyőződésünket segítenek megkérdőjelezni, amik egyáltalán nem támogatnak minket. A kutatások kimutatták, hogy azok az emberek, akik a nehézségeket olyan kihívásként értelmezik, amiben tanulhatnak és fejlődhetnek, jobban ellenállnak a negatív hatásoknak. A meggyőződésük segíti őket abban, hogy könnyebben vállaljanak kockázatot és kipróbáljanak valamit, amiben ugyan nincs jelentős tapasztalatuk, de épp ebben látják a fejlődés lehetőségét. Így egyre magabiztosabban néznek szembe új helyzetekkel és tudnak hinni abban, hogy képesek túljutni a nehézségeken. A meggyőződések közül az is egy lényeges faktornak bizonyult, hogy a nehézséget tartós, vagy átmeneti tényezőnek tekintjük-e, azt gondoljuk-e hogy az élet úgy általában nehéz, vagy azt, hogy bár most épp nehéz, ez is el fog múlni és egyébként vannak örömteli események és időszakok is. Az optimizmus gyakorlása is hozzájárul a rezilienciánk növekedéséhez, amit azzal tudunk erősíteni, ha néha elképzeljük a legjobb reményeinket az adott szituációval kapcsolatban, merünk ábrándozni és megpróbáljuk elcsöndesíteni vagy épp átalakítani a zavaró, pesszimista, negatív meggyőződéseket, mint például: “ez úgysem fog sikerülni”. Amikor ezek a meggyőződések uralkodnak el rajtunk, az sokszor a múltbeli tapasztalatainkból táplálkozik. De ki mondta, hogy azért, mert ez eddig így volt, így is kell maradnia?

 

Folyatatása következik. ;)