Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Hogyan lehet jelen az edző versenyzője életében?

Tolnai Nóra képe
Ellenőrzött szakember

Az edző több mint vezető

Versenysportolók életében, főleg fiatalok esetén az edzőnek jut a legközvetlenebb szerep a versenyző formálásában, előmenetelében. Az edző nevelő is egyben, a kívánt fizikai és sportági készségek fejlesztése mellett a sportoló gyerek személyiségét is formálja. Mivel aszimmetrikus viszonyról beszélünk edző és tanítvány között, az edzőt nagy felelősség érinti, ezért nagyon fontos, hogy mit közvetít, és hogyan irányít. Gyerekek esetén az elsődleges szempont az életkori sajátosságok figyelembevétele, a sporthoz való kötődés erősítése, és a belső motiváció megszilárdítása. Ebben a korban és serdülőknél a legkifejezettebb az edző idealizálása, ezért nagy jelentőséggel bír, hogy irányít és dönt, miként kommunikál és ad visszajelzést, milyen példát közvetít.

A cél az, hogy a sportoló sikeres legyen, és ehhez stabil önértékelést, belső kontrollt és motivációt alakítson ki, így nem elegendő a jutalmak és büntetések váltakozó adagolása, értékeket és hitet kell közvetíteni. Ez pedig legegyszerűbben a sportolóba vetett bizalmon és hiten, a hitelességen és a támasz biztosításán alapszik.

Az a bizonyos egy hullámhossz…

Mint miden emberi kapcsolatban, az edző-sportoló relációban is fluktuálhat az érzelmi közelség, az egymásra hangolódás. Kulcsfontosságú, hogy az edző tud-e kapcsolódni a versenyzővel, látja-e a sportolóját, tud-e teret adni annak, hogy kibontakozzon és szabadon megnyilvánuljon – hiszen így lehet szabad és autonóm a pályán is. Az intimitás mellett az egymás és a sportág iránti elköteleződés a másik sarkalatos pont. Sokszor a közös perspektíva tart a folyamatban, hiszen változunk mindannyian, adódnak problémák, nehéz élethelyzetek, nem lehet mindig ugyanúgy kapcsolódni. Ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy egy fejlődésben lévő sportoló akkor „érik be”, ha hagyjuk érni, vagyis bízunk benne. Edzőként keretet adunk, stabil támaszt, de hagyjuk, hogy ő maga csinálja. A közösen megfogalmazott célok a sportoló belső motivációját is növelik, az együtt átélt élmények, a kudarcok és sikerek együttes megélése, a fejlődés és fejlődési út világossága pedig közelebb viszik egymáshoz az edzőt és versenyzőjét.

Nem az eredmény számít! Vagy mégis?

Attól függ, mit tekintünk eredménynek. Fontos, hogy azt, amire hatásunk van, amire a sportolónak hatása van: az edzésmunka, a koncentráció, a testi-lelki felkészültség. Paradox, de jó versenyeredmény akkor születhet, ha elengedjük a görcsös ragaszkodást a számosított eredményhez. Sokkal nagyobb önbizalmat ad, ha azokra a tényezőkre fókuszálunk, ami a versenyzőn múlik, amit tud irányítani. Ezzel megadjuk a belső kontroll érzését, ami magabiztossá és motiválttá teszi a sportolót. Ha edzőként úgy kommunikálunk, hogy a sportoló aktív bevonódást érez, érti és átlátja a feladatait, a stratégiákat, ha a visszajelzések adásánál figyelünk arra, hogy mik az erősségei, belső erőforrásai, amikre lehet építeni, akkor eredményes helytállásra számíthatunk. A keretek biztosítása, a szervezési feladatok, a célok felé vezető világos út felvázolása az edző felelőssége. Ha a sportoló támaszkodhat erre, akkor tudja felvállalni a saját részét és felelősségét, és fejleszteni önmagát.

Milyen a jó edző?

Nem egy abszolút tulajdonságlistának történő megfelelés tesz valakit jó edzővé, és nem is csak a szakmai ismeretek mennyisége és milyensége. Empátiára, az együttérzés képességére van szükség, hogy figyeljen a sportoló szükségleteire, a háttérben ható motívumai megértésére. A fásultság is így kerülhető el, hiszen ez folyamatos monitorozást és alkalmazkodást igényel. Ha az edző olyan, mint egy gép, a sportoló is ezt fogja visszatükrözni, aminek rövid időn belül teljesítménybeli hanyatlás lesz az eredménye. A szakmai igényesség és emberi tényezők mellett nagyon fontos, hogy az edző higgyen a sportolójában. A versenysport, az élsport folyamatos alkotómunka, amit együtt alakít sportoló és edző.

A szülők helye és szerepe

Fontos megemlíteni az edzői munka szempontjából, és a fiatal versenyzőknél kiemelt jelentőséggel bíró szülői hátteret. Az edző – sportoló – szülő sportháromszögben a támogató szülői háttér és az edzővel való együttműködés nagyon fontos a sportági előmenetel szempontjából. A szülőnek a tartalmi kérdésekben nem, viszont a kapcsolati tényezőkben van, és kell is legyen felelőssége. Tudnia kell, mikor kell a háttérből szurkolni, érzelmi muníciót adni, és mikor kell kiállni a gyerekért. Ugyanakkor a szülők hite és bizalma mind az edző, mint a sportoló gyerek felé teret enged annak, hogy a gyerek tehetsége és autonómiája kibontakozhasson. A kudarcokban együtt kell érezni, és segíteni feldolgozni, a sikerekben együtt kell örülni és ünnepelni.

(A bejegyzés eredeti verziója a Képmás magazinban is megjelent.)