Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Hogyan legyünk életerősek?

Balázs Nelli képe
Ellenőrzött szakember

Ahhoz, hogy kellően tudjuk élvezni az életet, fontos, hogy vitálisak maradjunk életünk végéig. A vitalitás állapot, ami tettekre késztet bennünket és ezáltal megőrzi mind fizikai úgy lelki egészségünket.

Ez nagyon egyszerűen hangzik, mégis, ha körbenézünk, nem túl sok olyan embert látunk, aki tudatosan vigyáz a megfelelő adaptációs energiaszintjére és van ezáltal egészséges állapotban. Selye János, a híres stressz kutató arra következtetett, hogy minden embernek vannak energiatartalékai, de ha azzal nem bánik jól, nem jó időben szabadítja fel a tartalékait, akkor azok kimerülnek, aminek akár súlyos betegség is lehet a kimenetele. Minél jobban ki tudja valaki elégíteni vágyait, saját döntéseit nem teszi függővé másoktól, a kompetencia szintje megfelelő, vagyis el tud valamit érni az életében, meg tudja csinálni a feladatait és vannak közeli kapcsolatai, megmarad vagy növekedni fog az energia szintje. Ezt az energia szintet tudja használni és fenntartani egész életében.

Hogyan kezdjünk hozzá saját életenergiánk növeléséhez?

- Vizsgáljuk át gyerekkori álmainkat, vágyainkat, és ha kell élesszük őket fel. Nincs annál rosszabb vég, mind szembesülni azzal, hogy a mellőzött álmok és elfeledett vágyak egyszer csak velünk együtt meghalnak.

- Iktassuk ki azokat a téves és visszahúzó meggyőződéseket, miszerint bizonyos korban nem lehet bizonyos dolgokat végezni. Idősebb korban is meg lehet valósítani sok mindent, esetleg csak több időbe telik.

- Ápoljunk mély, meleg, őszinte kapcsolatokat: a barátságoknak őrző-védő funkciójuk van.

- Ha valaki rendszeresen edz, eleget van a természetben, oda figyel mit eszik, milyen időközönként eszik (ajánlott a 4 órás időköz) és mekkora adagokat eszik (minél kisebb adag az elfogadott), akkor sokkal egészségesebben fog élni, ami nyilván kihat a lelkére is.

- A folyamatos tanulás megvéd bennünket a leépüléstől, lehetőséget ad önbizalmunk növeléséhez, új kapcsolatok, helyzetek átélésére. Ma már nem ritka, hogy valaki 70 évesen ír be új kurzusokat, próbál ki új sportokat…

- Hazánkban a legjelentősebb rizikófaktorok mentén elég rosszul állunk. Rengeteg a válás, a rossz házasság, sok az alkohol probléma és már serdülőkorban kezdődő függőségek. El kell kerülnünk, hogy ezek hatáskörébe kerüljünk, hogy energiánkat inkább saját vágyaink megvalósítására, új tervek szövésére fordítsuk, ahelyett, hogy azon stresszelnénk magunkat, hogy marad-e éppen elegendő energiánk a veszekedés, köhögés, másnaposság leküzdéséhez.

 

A nép hangja:

- az él jól, aki úgy él, ahogyan a halála pillanatában is élne (német)

- aki bolondságok nélkül él, nem biztos, hogy annyira okos, mind azt hiszi (francia)

- a kimondott gond könnyített teher (magyar)

- Nyitott szemmel járni és mindent észrevenni. Nem mindent szóvá tenni és egy kicsit segíteni. (János Pál Pápa)

Neked mi lesz az első legkisebb lépésed annak érdekében, hogy életerősebbé váljál?

Rendszeresen elolvasom ezt a verset és beiktatom egy-egy részletét az életembe.

 

Jorge Luis Borges: Pillanatok

 

Ha újra élhetném az életemet,

a következőben igyekeznék több hibát elkövetni.

Nem próbálnék olyan tökéletes lenni, lazább lennék.

Bolondabb lennék, mint voltam, igazából

kevés dolgot vennék komolyan.

Kevésbé lennék higiénikus.

Többet kockáztatnék, többet utaznék, többször

merengenék a naplementén, több hegyet másznék meg, több folyóban

úsznék.

Többször mennék olyan helyekre, ahol sohasem jártam, több valódi

problémával törődnék és kevesebb képzeletbelivel.

Azok közé tartozom, akik értelmesen és termékenyen töltötték

életük minden percét; voltak persze boldog pillanataim is.

De ha elölről kezdeném, azon igyekeznék,

hogy csak jó pillanataim legyenek.

Mert ha nem tudnátok, ebből áll az élet, kizárólag pillanatokból;

ne veszítsd el a mostanit.

 

Azok közé tartozom, akik nem mennek soha sehova lázmérő nélkül,

meleg vizes palack nélkül, esernyő és ejtőernyő nélkül;

ha újra élhetnék, kevesebb poggyásszal utaznék.

Ha újra élhetnék, mezítláb járnék kora tavasztól,

míg csak véget nem érne az ősz.

Többször ülnék a körhintára, többször merengenék a naplementén,

több gyerekkel játszanék, ha újra előttem lenne az élet.

De hát látják, 85 éves vagyok és tudom, hogy meghalok.