Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Hogyan keressük és találjuk meg bármiben a jót a koronavírus idején? 1.

Csiby Ágnes képe
Ellenőrzött szakember

A közös sors

Mindenki másképp éli meg a mostani helyzetet, amikor a koronavírus teljesen megváltoztatta és szinte napról napra tovább változtatja az életünket. Egy valami viszont közös bennünk: a többségünk életében talán még sosem volt ilyen, hogy kivétel nélkül mindenkit érint egy helyzet.

Máskor lehetett irigyelni valakit, ha nekünk problémánk volt, hogy „neki bezzeg milyen könnyű” vagy annak örülni, ha mi csak távolról ismertünk, de még nem éltünk meg egy nehéz vagy szomorú helyzetet. Most azonban senki sem kivétel.

Van, aki a megbetegedéstől fél és ha nem is (csak) magát félti, akkor is van olyan hozzátartozója, barátja, akit félt attól, hogy elkapja a vírust. Lehet, hogy jó az egészsége, nincs krónikus betegsége, mégis – különösen a külföldi példákat látva – nem tudhatja, hogy nem ő lesz-e az, akit veszélyesebben érint a koronavírus.

Van, aki a várható anyagi helyzete miatt szorong és amiatt, hogy ha a vírus okozta válság továbbgyűrűzik az egész gazdaságban, az vajon milyen negatív hatással lesz az ő és családja életére. Lehet, hogy eddig kényelmes jólétben élt, de vajon ez meddig tartható fenn. Lehet, hogy eddig is nehéz volt beosztani a pénzt és vajon hogy lesz ezután.  E két legfőbb hatás - az egészség és az anyagiak - variációjaként még rengeteg minden adódik, ami miatt szoronghatunk. Van, akit az zavar, hogy nem mozoghat szabadon az utcákon, van, aki azt tűri nehezen, hogy megmondják neki, hogy mit tegyen. De nincs közöttünk olyan, akit valahogyan ne érintene negatívan a helyzet.

Új vagy felelevenített szokások

Ez önmagában persze még nem elég ahhoz, hogy pozitívabban tekintsünk a helyzetre, de a közös sors sokakat összehoz. Egyre többen ajánlják fel a segítségüket, olyan csoportok alakulnak, akik segíteni tudnak másokon, olyan emberekre figyelünk, akiket korábban lehet, hogy nem vettünk észre. Sok idős ember lehet, hogy sose kapott olyan segítséget, hogy bárki is bevásárolt volna neki, kiváltotta volna a gyógyszerét vagy ebédet vittek volna a lakására.

Érdemes már most azon gondolkodni, hogy ezekből a jó cselekedetekből mit fogunk megtartani akkor, amikor már elmúlt a veszély és visszaáll a normális élet.

Nem csak az egymás segítését érdemes megtartani, hanem azokat az új szokásokat is, amiket most veszünk fel. Van, aki rájön, hogy élvezetes otthon kenyeret sütni. Van, aki most előveszi a rég a sarokba tett gitárját és játszik rajta. Van, aki most kezd el jógázni, mert hallotta, hogy segít az elméje lenyugtatásában és a teste karbantartásában. Van, aki azért sportol most többet az otthonában vagy esetleg szabadtéren, mert több ideje van rá és ráérez az ízére. Talán később is megtartja majd ezt az intenzitást, mert érzi a jó hatását. Van, aki online edzéshez csatlakozik, mert az edzőtermek bezártak. Lehet, hogy majd fennmaradnak az online edzések is és annak is lehetősége lesz az otthoni, mégis csoportos edzésre, aki korábban nem járt el sportolni. Van, aki online vacsorát tart a barátaival, előtte szépen felöltöznek, mintha vendégségbe mennének, szépen megtérítik az asztalt és „együtt” vacsoráznak és beszélgetnek, ki-ki a maga asztalánál.

Lehet, hogy nem fogunk tudni minden új jó szokást fenntartani, mert ha visszatér a régi élet, újra visszakerülünk a mókuskerékbe és nem lesz időnk arra, hogy ne hajszoljuk túl magunkat. De addig élvezzük, hogy most előveszünk olyan könyveket, amiket már rég el akartunk olvasni, de nem volt rá időnk. Elkezdünk egy idegen nyelvet tanulni vagy folytatjuk ott, ahol abbahagytuk amikor már nem volt rá időnk. Belekezdünk olyan kreatív tevékenységekbe, amelyekre mindig úgy tekintettünk, hogy „bár csak lenne rá időm, de hát nincs”. Van, aki most fest, mandalát színez, dísztárgyakat készít. Ez egyúttal terápia is, mert a kreatív tevékenységeknek gyógyító hatása van a lélekre.

Sokan most szedik össze az erejüket és szorgalmukat ahhoz, hogy rég elmaradt, otthoni javításra szoruló dolgokat megszereljenek vagy a szekrényben, a padláson rendet rakjanak. Utána óriási érzés, hogy „na végre, ezt is megcsináltam!”.

Hamarosan folytatjuk…