Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Hogyan hát ránk a szociális izoláció?

Szántó Regina képe
Ellenőrzött szakember

Az ember társas lény. Életünk első pillanatától emberek között létezünk, egy bonyolult szociális hálozat résztvevői vagyunk. Sok féle módon kötődünk családtagjainkhoz, barátainkhoz, különböző csoportokhoz (osztály, munkahely stb.) illetve ahhoz a városhoz, országhoz, amelyben megszülettünk vagy négylábú kedvencünkhöz.
Számos módon kapcsolódunk tehát embertársainkhoz. Ezekben a kapcsolatokban nevelkedünk föl, ismerkedünk meg önmagunkkal, a világgal. Ezek a kapcsolatok tükörként mutatják meg, milyenek vagyunk, ezek alapján tanuljuk meg önmagunkat. Később azután egyre több egyenrangú kapcsolatot kötünk, ahogy felnövünk, és leválunk a szüleinkről. Talán nem is kell ezt megmagyarázni, hiszen mindannyian érezhetjük, hogy a nevelés, a szociális környezet hatása milyen elképesztően fontos a személyiségünk kialakulásában és az emberi kapcsolatainkban.
De mi történik akkor, amikor valamilyen külső hatás következtében, akár, mint most a korona vírus idején, kénytelenek vagyunk elszigetelődni egymástól esetleg a szűk családi körben élni?
Nagyon nehéz ilyenkor annak, aki teljesen egyedül él. A szociális környezet elvágása, az izoláció akár néhány hét elteltével is lehangoltsághoz, depresszióhoz vezethet. Kivételt jelentenek ez alól azok az introvertált vagy szociális fóbiával rendelkező emberek, akiknek fura módon ez a helyzet a legideálisabb.
Szintén nagyon nehéz akkor a helyzet, ha a családtagjainkkal való kapcsolatunk valamiért már megromlott, ha nem szívesen töltünk időt az otthoniakkal. Ez a helyzet szerintem még a teljes deprivációnál is nehezebb lehet. Ilyenkor talán még egyedül is szívesebben töltünk időt, mint a kényszerűen a közelünkben lévőkkel. Sajnos ez sok feszültséget szülhet bennünk, aminek sajnálatos módon sokszor családon belüli erőszak lesz a vége. Azok a családtagok, akik korábban munkájuk miatt alig-alig töltöttek időt, most ebben a nem kívánatos együttlétben szinte újra kell, hogy ismerkedjenek egymással. Sajnos, nem mindig pozitív a folyamat vége. Mit tegyünk, hogy ne vezessen a sok feszültség erőszakhoz? Először is fontos, hogy tisztában legyünk ezzel. Ha feszültek vagyunk, próbáljuk meg a feszültségünket valamilyen módon levezetni. Segíthet ebben a figyelem elterelése, film, könyv, zene. A kutyát ilyenkor is le lehet vinni sétálni. De vehetünk egy forró fürdőt, vagy nekiállhatunk jógázni vagy más testedzéshez is foghatunk. Van, aki ilyenkor szívesen főz, más inkább kitakarít. Az sem utolsó megoldás, hogy egyszerűen csak megpróbáljuk értékelés nélkül megismerni a párunkat, családtagunkat. Kérdezhetjük, kezdeményezhetünk beszélgetést. Sokszor csak rávetítünk valamit a másikra, ami a mi elgondolásunk és nincs feltétlenül alapja. Szerintem az is kimondottan jó, ha barátainkat, távoli rokonainkat felhívjuk, beszélünk velük akár rendszeresen. Mások is rosszul élik meg az izolációt, tegyünk azért bátran, hogy ne legyünk magányosak.
Sokat segíthetnek az online elérhető mozgás- és jógaórák. Ezen kívül a legtöbb pszichológus vállal online órát. Jelenleg én például csak skype-on dolgozom (szantoregina).
Nagyon izgalmas tapasztalni, a jelenlegi bezártság kire hogyan hat. Az online térben szerintem éppen olyan jól tud működni a pszichológussal való beszélgetés, mint személyesen. Jómagam már sok éve dolgozom külföldön élő magyarokkal online. Sok-sok siker köthető az online beszélgetésekhez is. Azzal együtt, hogy szerintem a pszichológusnak sokkal nehezebb ez, mint a személyes találkozó, mert jóval kevesebb információval rendelkezünk. Ilyenkor sokkal több figyelemre és energiára van szükség a sikerességhez. Ezzel együtt remek lehetőség arra, hogy például ilyenkor, mint ez a mostani helyzet kapjon segítséget az, akinek erre szüksége van.