Hogy van?

Hogy van?

Akikkel együtt dolgozunk, tudják, hogy szinte mindig, ezzel kezdem.

Tűnhet üres automatizmusnak, sematikus ismétlésnek, unalmas nyitómondatnak, de valójaban sokkal több ez a kérdés.

Kijelöli az irányt, a fókuszt, az időt és a teret - de még ez is csak egy szűk része az egésznek

Szóval úgy tűnhet, ennél egyszerűbb kérdés nincs is...

aztán ahogy jönnek a válaszok, és kiderül, hogy valahogy sokkal de sokkal könnyebb lenne témat váltani, valaki másról beszélni, egy anekdotával indìtani vagy egyszerűen jelen sem lenni a kérdéssel.

" Igen, igen tudtam, hogy megint ezt fogja kérdezni..."

" ma nem mesélne inkább maga?

" uhhh, biztam benne, hogy ma nem ezzel kezdünk " - néha jönnek ilyen könnyed terelések, de közben mégiscsak tudják, illetve mindketten tudjuk, hogy azért vagyunk ott, hogy hétről hétre közelebb kerüljünk ahhoz a belső világhoz, aminek éppen a felfedezésére elszerződtünk, és ami gyakran úgy kezdődik és még gyakrabban úgy folytatódik, hogy hogy van ma?

Ahogy haladunk egyre könnyebb és könyebb letisztìtani, kimondani, megfogalmazni, és megtalálni a legpontosabb szavakat, de ennél többről is van szó, valójában kapcsolódni és kapcsolatban is maradni valakinek saját magához, azaz mind egyre közelebb és közelebb kerülni a belső maghoz, a belső önmaghoz, azaz az Önmagadhoz.

Vannak akik közelről, vannak, akik távolabbról indulnak ebben a folyamatban,

és igen,

van, hogy erről szól a teljes folyamat:

ez a legnagyobb eredmény és a legnagyobb cél is egyben, hogy valódi, igaz és torzìtatlan, saját válaszokat találjon önmagán belül, ami gyakran abban a formában is megnyilvánul,

hogy tud arra az egyszerűnek látszó kérdésre válaszolni,

hogy éppen ma, hogy van.

#pszichoterapia #valtozas #terapiasalapok #onismeret #elsolepes