Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A hisztéria

Hollósy-Vadász Gábor képe
Ellenőrzött szakember

A hisztéria szó a görög anyaméh kifejezésből ered, ezzel utalva arra, hogy a felfedezésekor főként nők esetében diagnosztizálták. A hisztéria más nevén konverziós zavar, a modern társadalomban nagyon elterjedt elváltozás. A tünetek szélsőséges érzelmi megterhelés, vagy erőteljes stressz hatására hirtelen aktíválódnak. A tünetek aktivizálódása mögött általában életkrízis húzódik meg.

 A tünetek letöbbször egy hónapig állnak fent, és főként érzéskieséssel, érzékszervet érintő funkció kieséssel járnak együtt. A hisztéria esetében mindig hiányzik a biológiai ok, a tüneteket egyértelműen vissza lehet vezetni lelki folyamatokra. A beteg által megemlített testi tünetek nem feleltethetők meg egyetlen organikus betegségnek se. Fontos, a hisztérikus beteg nem tudatosan törekszik a kivizsgáló orvos megtévesztésre, nem akar csalni, nem szimulál, meg van győződve róla, hogy komoly baja lehet. A háttérben az húzódik meg: a tüneteik létrehozása, és irányítása nem tudatos szinten történik, így maguk sincsenek tisztában a folyamattal. A hisztéria jellegzetes tünetei az imbolygó és rogyadozó járás, állászavar. Ezek mögött nem húzódnak meg neurológiai elváltozások. Szélsőséges esetben a hisztérikus beteg epilepszia szerű rohamon megy keresztül, de a valós epilepsziás epizódot műszerekkel (pl. EEG elektroenkefalográf) nem sikerül igazolni. A tünetek nagyrészt teátrálisak és dramatikusak.

A diagnózis során az organikus zavarok kizárást követően, mentális elváltozások közül egyértelműen ki kell zárni a schizophréniát, a szomatizációs zavart és a szorongásos, depressziós epizódokat.

Ha enyhék a tünetek akkor elmúlhatnak maguktól is, ha nem akkor terápia szükséges. A terápia hosszát és sikerességét meghatározhatja, hogy a beteg szenved-e még más pszichiátriai elváltozásoktól is. Hatékony gyógymód lehet, az egyéni, a csoportos, a család, vagy a viselkedésterápia. Fontos, hogy az ülések során kerüljenek azonosításra az érzelmi konfliktusok és a kliens számára stresszt jelentő élethelyzetek, valamint ezeknek a potenciális megoldásai. A kognitív terápiát alkalmazva a beteg felismerheti a fizikai tüneteit. A betegség gyógyulását segítheti a fizikai aktvitás is, azaz a rendszeres sporttevékenység. Egyes esetekben a gyógyszeres kezelés is indokolt lehet, ekkor a szorongásoldók a javallottak. Nagyon ritkán a tünetek hosszútávon megmaradhatnak, amelyekből neurológiai és szomatikus elváltozások fejlődhetnek ki.

Hollósy-Vadász Gábor

Problémakör: